Akkoriban a tankönyvek tanulmányozása helyett leginkább filmklasszikusok megtekintésével múlattam az időt. Egy nyári éjszakán az egyik tévécsatorna a Key Largo című remeket sugározta. Előtte még sosem láttam ezt a noir alkotást, ezért úgy döntöttem, belepillantok, már csak a főszereplők kedvéért is. Claire Trevor, Edward G. Robinson és még sokan mások — mindahányan a mozgókép aranykorának óriásai. Egyik pillanatban, amikor jéghideg üdítőmért nyúltam, egy izgalmas nőalakra lettem figyelmes, aki kacéran kacsintott rám a kis sugárzó dobozból. Egyből rabul ejtett mágnesként vonzó tekintete, és végig azon gondolkodtam, vajon ki lehet ez a csodálatos hölgyemény. Lauren Bacall volt az, kedves olvasók...

A fent említett krimiben egy elkeseredett, megcsalt, becsapott nőt alakított, akit már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott. Ebben a gyöngyszemben négy veterán csillag tűnt fel mellette, mégis ő ragyogott a legfényesebben. Előtte a Hosszú álom című, 1946. évi alkotásban fajsúlyosabb szerepben volt látható, s nem a mindenkori végzet asszonyának bőrébe bújva csábított ugyan, de a forgatókönyv szerint el kellett hitetnie, hogy erre képes lenne. Hűvös eleganciájáról először Ernest Hemingway írt 1944-ben, amikor összefutottak a Howard Hawks rendezte Szegények és gazdagok forgatásán. Istenem, micsoda nő volt, és amint feltűnt a vásznon, elvarázsolta a mozik férfiközönségét. Ennek ellenére bizton állíthatom, hogy jelenléte állandó partnerét, Humphrey Bogartot babonázta meg a legjobban. Szenvedélyes kapcsolatuk a nagyérdemű szeme láttára bontakozott ki a felvevőgép előtt — a díszletek árnyékában szerettek ugyanis egymásba. Előadóművészek szerint borzasztóan nehéz feladat átéléssel eljátszani a különféle, mély emberi érzéseket, a Bogie és Bacall közötti tüzes pillanatokat pedig szinte lehetetlen lett volna másokkal megeleveníteni. Lauren 1957-ben a Formatervezett nő című vígjátékban egyik legjobb barátja, Gregory Peck oldalán remekelt. Élete alakítását láthatta a nagyérdemű, miközben családi házuk falai között férje, Humphrey Bogart az életéért harcolt. Szörnyű lehetett azzal a tudattal mókázni a kamera előtt, hogy gyermekei apja rákkal küzd, Bacall azonban még e nagy teher alatt sem roppant össze, mert profi volt. Sosem engedte, hogy személyes bánata megjelenjen a vásznon. Pályája során megható melodrámákban, a Véres sikátorhoz hasonló kalandos képmesékben és a Hogyan fogjunk milliomost? típusú könnyed romantikus fércművekben is számoltak vele a képírók. Ennek ellenére legtöbbször akaratos „vadmacskát” formált meg, aki pontosan tudta, hogyan szerezze meg azt, amit akar. Kollégái a magánéletben is kemény nőnek ismerték. Ez sokak szerint elsősorban New York-i neveltetésének volt köszönhető, és persze mély, bársonyos hangja is erőt sugárzott. Kirk Douglasen kívül szinte már csak Lauren Bacall él az álomgyár egykori nagyjai közül. Kilencven esztendősen is aktív, legutóbb a Family Guy című animációs sorozathoz adta a hangját.   

A múlt század közepén a Variety, illetve a Motion Picture Daily szaklapok arról cikkeztek, hogy a szórakoztatóiparban egy filmsztár sikeréhez elég, ha szép arca van. Lauren Bacall rácáfolt erre a sztereotípiára, hiszen az ő szép „pofija” mögött színészi képesség is rejtőzik.