Szalai Attila rajza

Az ENSZ statisztikái szerint ma a világon 1,2 milliárd ember él mélyszegénységben. Az Európai Unió polgárai közül minden hatodik a szegénységi küszöb alatt tengődik. A földkerekség leggazdagabbnak tartott országában, az Amerikai Egyesült Államokban 2012-ben a lakosság 15 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, Magyarországon ez a szám a teljes lakosság 14 százalékát ölelte fel. Szerbiában a lakosság 26 százaléka, tehát minden negyedik ember a szegénység határán él.

A többi városhoz hasonlóan Szabadkán is aggasztó a szegények száma. A városban élő
24 000 nyugdíjas közül 10 000 nagyon kicsi, minimális nyugdíjból él. Szegények természetesen nem csak a nyugdíjasok köreiből kerülnek ki. Amely családban mindkét szülő dolgozik, ott van esély a megfelelő életszínvonalra, viszont ha csak az egyik szülőnek munkája, abban az esetben már túlélésről beszélhetünk. Itt már egy-egy háztartási berendezés megvásárlása is nagy gondot okoz. A kölcsönök felvétele sem nyújt tartós megoldást, hiszen a család nagyon könnyen eljuthat arra a pontra, hogy a hitelek sorozatos felvétele következtében nemhogy megtakarítani nem tud, hanem már a jövőbeli pénzét is előre elkölti. Ezt a tarthatatlan állapotot némelyek munkahely-változtatással vagy továbbképzésekkel oldják meg, míg mások külföldön keresnek boldogulást.

— Nagyon sok olyan idős hölgy él a városban, akinek a férje dolgozott, ő pedig háziasszonyként tevékenykedett, hiszen korábban egy fizetésből még el lehetett tartani egy családot. Időközben a férj nyugdíjassá vált, majd elhunyt, a feleség megörökölte a nyugdíjat, de az már lényegesen kisebb összeget tett ki. Ezek az idősebb hölgyek már nem igazán mehetnek el dolgozni, és azt a kevéske járandóságot kell beosztaniuk az egész hónapra. A számlák kifizetése és a gyógyszerek megvásárlása után maradt összegből élelmet vesznek, másra nem futja belőle. A szegénységnek ez az a formája, amelyen civil szervezetként próbálunk enyhíteni. A nehéz szociális helyzetben lévő, három- vagy több gyerekes családokat is támogatjuk, melyekben egyik szülőnek sincs állandó munkahelye. Általában az egyik alkalmi munkákat vállal, de ez nem rendszeres jövedelem. Rajtuk is próbálunk segíteni. A polgároknak főleg szociális szolgáltatásokat nyújtunk, és a pályázatok által nyert eszközöket, javakat szétosztjuk a rászorultak között — mondta Ricz Gábor, a Caritas szabadkai szervezetének koordinátora.

Szabó Attila felvétele

Tavaly összesen 127 szegény család fordult a Caritashoz segítségért, az idén 45 eddig még nem regisztrált család jelentkezett. A házi ápolási rendszer keretében több mint 200 idős emberről viselnek gondot, egy éve 200 élelmiszercsomagot osztottak ki, az idén eddig 86-ot. Ruhaneműből évente 400-500 csomag talál gazdára, és nagy az igény az egészségügyi eszközökre is: tavaly egész évben 47-et adtak ki, az idén viszont már most többet.

— A szegények száma rohamosan növekszik. Az élet egyre drágább, a nyugdíj és a fizetés nem emelkedik, sőt inkább csökken, és ennek következtében a szegény emberek száma folyamatosan nő — vélekedik Ricz.

A Caritas egy ruhaneműből és élelmiszerből álló csomagot adott át a Szegedi úton lakó Milorad Grahovacnak és feleségének, Szilviának. A már tizenegy éve sclerosis multiplexben szenvedő 52 éves férfi segítség nélkül képtelen felkelni az ágyból, ezért minket is a kis szobájában fogadott. Elmondta, hogy az egykori Jugoszlávia szinte egész területén, beleértve Szabadkát is, ruházati üzletei voltak. Olaszországban profi labdarúgóként játszott, a jugoszláv válogatottban pedig huszonhét alkalommal szerepelt. A betegsége tizenegy évvel ezelőtt kezdődött el, hét éve a belgrádi katonai kórházban is járt, két éve viszont annyira megromlott az állapota, hogy egyedül sem felkelni, sem járni nem képes. Felesége és 23 éves fia, Misel január elejétől munkaerő-felesleggé váltak, úgyhogy a családnak jelenleg semmilyen bevételi forrása sincs.

— Bevétel híján a barátaink, ismerőseink segítenek bennünket. Éppen ma kaptam a hírt, hogy a szociális segéllyel kapcsolatos eljárás megkezdődött, így talán hamarosan segélyben részesülök majd. Kérvényeztük a rokkantnyugdíjat is, de arról még semmi hír. Nálunk minden lassan halad, nekünk viszont addig is élnünk kell valamiből. Ígéretet kaptunk, hogy a fiam egy hónap múlva munkába állhat egy szabadkai vállalatban. Bánt, hogy ilyen állapotba kerültem, hogy önhibámon kívül nem tudok segíteni a családomnak. Nagyon szép múlt áll mögöttem, korábban mindenünk megvolt, most meg szinte semmink sincs — mondta elkeseredetten.

Búcsúzáskor azzal váltunk el, hogy egy sportember addig nem adhatja fel a harcot, amíg a reményt adó szikrányi fény még látszik az alagút végén.

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor