Az Arcus Környezetvédő Egyesület aktivistái is erre voltak kíváncsiak, és egy Magyarországon is használatos módszerrel vizsgálódtak.

Valószínűsíthető, hogy csak kóbor állatokról van szó, hiszen ez a terep nem megfelelő az aranysakál megtelepedésére. Összefüggő erdőkre, fákkal tarkított pusztákra, nehezen áttörhető bozótosra, nagyobb nádasokra van szükség ahhoz, hogy az állat azt érezze, biztonságban van, és almot alakítson ki magának. Az sem mellékes szempont számára, ha ez a terület olyan, ahol ritkán vagy egyáltalán nem jár ember.

Sihelnik József (Tóth Lívia felvétele)

Sihelnik József, az Arcus Környezetvédő Egyesület titkára elmondta, április második felében elvégezték a felmérést, és azóta is folyik a monitoring, hogy felkutassák az esetlegesen megtelepedett párokat.

— A felmérés során hangszórókból lejátsszuk a sakál hangját, és mivel territoriális állatról van szó, ha a közelben tartózkodik, válaszol a hangra. Hosszú ideig tartott ez a munka, hiszen egész Topolya környékét felmértük, első körben azokat a helyeket, ahol tudjuk, hogy volt ejtése a fajnak, de nem rögzítettünk választ, ezért szinte biztosan kijelenthetjük, hogy Topolyán nincsen megtelepedő pár.

Többen már azóta is jelezték, hogy a városban is láttak aranysakált, József szerint azonban ez is szinte biztos, hogy nem történt meg, mivel sokan összekeverik a sakált a kutyával (főleg nagyobb távolságból). Egyébként nem veszélyes állatról van szó, nincs okunk félni tőle.

— A sakál egy táplálkozási körutat megtevő faj. Jelenleg fiatal példányok jönnek-mennek Topolya környékén, mely vidék számukra nem tökéletes, előfordul, hogy kukázni kényszerülnek. Ezért azt gondolom, hogy ha a sakál le is telepedne itt, nem lesz gyakori állat — tette hozzá.

(MTI-fotó: Varga György)

Ejtési adatok bizonyítják, hogy a sakál jelen van vidékünkön, viszont csupán kóborló egyedekről beszélhetünk, és azok is főleg a téli időszakban, novemberben, decemberben járnak errefelé.

— A kutatások arról is tanúskodnak, hogy a fiatal példányok nagy távot járnak be, ám az ejtések tetemeit boncolva azt láttuk, hogy egyik sakál gyomrában sem volt semmi (sem őz, sem nyúl, sem kisebb rágcsálók), tehát az állatok már napok óta nem ettek. Ez is azt támasztja alá, hogy ezek az egyedek csak úton voltak. Szabadka környékén viszont tudunk néhány szaporodó párról — mondta József.

A vadgazdálkodási szakemberek egyébként örülnének a sakál megtelepedésének, mert a rágcsálók pusztításában is fontos szerepet tölt be. A topolyai gazdáknak azonban egyelőre még várniuk kell erre.