A romantikus találkák várkastélya

A romantikus találkák várkastélya

Kárpátalját nemcsak a természeti adottságai, hanem a történelmi emlékhelyei miatt is érdemes bebarangolni. Írásomban egy olyan építészeti műemléket szeretnék bemutatni, amely még nem tartozik a leglátogatottabbak közé, de mindenképpen ajánlatos felkeresni.

A sokak számára ismert Munkácstól nem messze, a Latorca jobb partján fekszik Beregszentmiklós (mai ukrán nevén Csinagyijevo). A kisvárosban található, a XV. században épült, reneszánsz stílusú várkastély megtekintése azért is egyedi élmény, mert a csoportokat leginkább a „vár ura”, Bartos József festőművész kalauzolja az építmény már felújított és még szinte romos állapotban levő részeiben.

A településről 1263-ból származik az első írásos feljegyzés. A XIII. században Bánk bán veje, Simon birtokolta, aztán egymást váltották a tulajdonosok: a Perényi család, Frangepán Ferenc, Telegdi Mihály, Lónyai Farkas, Esterházy László stb., majd a Rákócziakra szállt. A kastélyt 1450-ben Perényi Imre építtette. 

Zrínyi Ilona gyakran megfordult a főúri lakban, sőt, többször itt találkozott későbbi férjével, Thököly Imrével. II. Rákóczi Ferenc is szívesen vadászott a környéken, majd a szabadságharc leverése után, 1711. február 18-án a beregszentmiklósi várban töltötte a száműzetésbe vonulása előtti utolsó éjszakáját. Az épülethez kapcsolódóan a történetírók feljegyezték az első igazán számontartott, kiemelkedő magyar költőnőnek, Petrőczi Kata Szidóniának, Pekry Lőrinc kuruc tábornok feleségének a nevét is.

A szatmári békekötés után elkobozták II. Rákóczi Ferenc birtokait, így Beregszentmiklóst is. 1726-ban az udvar a várkastélyt és a hozzá tartozó birtokot Schönborn Lothár Ferencnek adományozta. Ekkor az erődítményt gazdasági központtá alakították.
A várkastély többszöri átépítés után nyerte el végső formáját. Az egyemeletes, U alaprajzú objektum homlokzatai dísztelenek, simák, az ablakokat míves, faragott reneszánsz kőkeret szegélyezi. A termek boltozottak. Az eresz alatt lőrések láthatóak. A védelemről kelet felől a Latorca, a többi oldalról palánk és árok gondoskodott.

A XVIII—XIX. században a várkastélyt kikezdte az idő, falai, tetőzete megrongálódott, ezért 1943-ban a Magyar Műemlékek Országos Bizottsága jelentős méretű kutatási és restaurálási munkálatokat végeztetett, melyeket a háború miatt nem lehetett befejezni. Következett a szovjet bevonulás, és az új éra alatt a várat katonai raktárnak használták. Az is megtörtént, hogy a XVI. századi, kőből faragott szemöldökpárkányokat kiszedték az ajtókeretekből, és az utcai járdához használták fel, a tetőcserepeket pedig (köztük a Rákóczi-korabelieket is) a helyi lakosság annyira széthordta, hogy végül beszakadt a kastély mennyezete. A jobb sorsra érdemes épület minden bizonnyal az enyészeté lett volna, ha 2001-ben 49 évre nem veszi bérbe az ukrán államtól két festőművész, Bartos József és felesége, Tatyana Petricsko. A tervük az volt, hogy művészetüket és kapcsolataikat latba vetve felvirágoztassák a kastélyt, és ennek a célnak a megvalósításán azóta is fáradhatatlanul dolgoznak.

Kezdeti lépésként az eredeti állapotot tükröző dokumentumokért, tervrajzokért a bécsi levéltárhoz kellett fordulniuk, az anyagiak előteremtésében pedig nagy szerepe volt a magyarországi Műemlékvédelmi Hivatalnak, a Kárpátaljai Megyei Tanácsnak és több külföldi művésznek. A kastély újjáéledése azzal kezdődött, hogy a Teleki László Alapítvány segítségével felújították a tetőszerkezetet, majd az alsó szinten megjavították az ajtókat és az ablakokat, a helyiségek egy részét pedig sikerült olyan állapotba hozni, hogy a múzeum megnyílhatott. Mivel a padlózatot a szovjet időszakban lebetonozták, mindenhol igyekeznek helyreállítani az eredeti téglaburkolatot.


Szekeres Attila felvételei

A munkálatok azóta is folynak, eközben pedig a vár művésztelepeknek ad otthont, termeit kiállításokra használják. Az évente kétszer-háromszor megszervezett tárlatok részvevői az eladott képek árának egy részét a renoválására adományozzák.

Nemrégiben Ungváron tanácskozott a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója. A részvevők a többi közt ellátogattak Beregszentmiklósra is. Az öt régióból — Felvidék, Erdély, Vajdaság, Magyarország és Kárpátalja — érkező mintegy harminc újságírót maga Bartos József fogadta, majd vezette körbe a birodalmában. Miközben megismertetett bennünket az épület történetével és érdekességeivel — például a falakban és a föld alatt húzódó titkos járatokkal —, a terveiről is mesélt. Megmutatta, hol alakítaná ki a kamaramuzsikálásra alkalmas koncerttermet, elmondta, miképpen szeretnék visszavarázsolni a park régi hangulatát. Elidőzött velünk Zrínyi Ilona egykori hálószobájában, és megtudtuk, hogy azok a fiatalok, akik majd a kastélyban tartják meg az esküvőjüket, ebben a „szentélyben” tölthetik el a nászéjszakájukat. Addig természetesen még sok víznek kell lefolynia a Latorcán, illetve számos adománynak összegyűlnie. Biztató, hogy most már naponta több száz ember is megfordul az épületben, a hagyományőrző fesztiválokra pedig még többen kíváncsiak. Ha a betérők elégedettek a látottakkal, vagy megnyeri őket Bartos József és felesége kitartó igyekezete, akkor belépődíj helyett önkéntes adománnyal is hozzájárulhatnak nemes tevékenységük folytatásához. 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A hagyományőrzés jegyében
Riport
  • Mór Gábor
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Sulisztár
Riport
  • 2018.11.11.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink