1975-ben a Gyöngyösbokrétán

Lackó Mészáros Ildikó, az egyesület elnöke elmondta, a szentmihályi rézfúvósok legalább ötven éve tevékenykednek a faluban, de fiatalokat eddig nem toboroztak. Pontosabban: toboroztak volna, de nem volt érdeklődő. A projektum, mellyel a Vidékfejlesztési Egyesület pályázatot nyert a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. jóvoltából, a Ne hagyjuk megszűnni a rézfúvósokat! elnevezést viseli. A zenészek elszántan munkához láttak, hogy olyan fiatalokat szólítsanak meg, akik érdeklődnek a fúvóhangszerek iránt. Az első megbeszélés után egy fiú, Törköly Csaba vállalkozott arra, hogy részt vesz a tanfolyamon. Az elnök asszony hangsúlyozta, ez csak a kezdet, hiszen egy olyan tervet dédelgetnek, amelynek reális alapja is van. A 2017/2018-as tanévben kérelmezik, hogy a nagybecskereki Josif Marinković Zeneiskola kihelyezett tagozatot indítson Szentmihályon.

Branislav Gagić, a zeneiskola tanára hetente jár ki a faluba, hogy foglalkozzon a jelölttel. Az elhangzottakhoz hozzáfűzte, Nagybecskereken és a környező falvakban is nagy hagyománya van a fúvószenekaroknak. A városban a két háború között és közvetlenül a második világháború után kilenc fúvószenekar működött, és a falvakban is létezett legalább egy-egy csoport. Ez a hagyomány később hanyatlani kezdett, ám arra törekszenek, hogy a ’90-es évek vége óta újra működő városi fúvószenekar által is éltessék ezt a szokást. Most azon fáradoznak, hogy pályázatok segítségével kisebb zenekarokat létesítsenek.

— Szentmihályon arra is van igény, hogy a zenede kihelyezett tagozatot nyisson. Ilyenre már van példa Antalfalván, Melencén, Csentán és Aradácon, tehát ez járható út. A terv remélhetőleg jövőre már valóra is válik — bizakodott Branislav Gagić.

Törköly Csaba és tanára

Törköly Csaba ötödikes tanuló arról mesélt, hogy a tanfolyam kezdetén egy rövid ideig csak légzési gyakorlatokat végzett. Tetszik neki a fúvóhangszer, melyet erre az alkalomra Miller Józseftől kapott kölcsön. Szép a hangja, és szerinte könnyen meg lehet rajta tanulni muzsikálni. A tanár úrral hetente kétszer gyakorolnak, és már az első fellépésen is túl van. A karácsonyi műsorban ugyanis lehetőséget kapott rá, hogy bemutassa frissen szerzett tudományát. Nagy örömére a közönség is szépen fogadta.

Csaba édesanyja, Törköly Katalin kezdetben elkísérte gyermekét a próbákra. Nagyon örül, hogy a fia ilyen elszánt, és támogatja a törekvését. Hangsúlyozta, hogy Csaba egyedül hozta meg ezt a döntést, és úgy gondolják, ezt a lehetőséget kár lett volna elmulasztani. A családban senki sem játszik hangszeren, régebben a szülők próbálkoztak citerázással, furulyázással, de nem vált tartós foglalatossággá számukra.

Miller József

Miller József, a Rezesbanda egyik alapítója is jelen volt a próbán. Visszaemlékezett, hogy a tagok harmincévesek voltak, amikor 1960-ban megalapították a zenekart. Előtte többen muzsikáltak a katonaságnál, majd később egy idősebb tanár, Feketics Ferenc segítségével fejlesztették tudásukat. Nagyon jól haladtak, minden leckét megtanultak a következő órára. Kezdetben nyolcan voltak, de csakhamar csatlakoztak hozzájuk még néhányan, és végül tizenhárman gyakoroltak együtt. Hetente kétszer gyalogoltak be a zeneiskolába, hogy képezzék magukat. A Rezesbandának átlagban nyolc-kilenc tagja volt, és mint kiderült, a zenészek három hónap tanulás után már lakodalmakban is játszottak.

A környéken gyorsan terjedt a hírük, sok helyre hívták őket. Később már távolabbi településekre is jártak zenélni, sőt, Magyarországon is számtalanszor felléptek. Minden rendezvényen jelen voltak, alkalmi nótákat, zeneszámokat adtak elő. Járni kezdtek a Durindóra is, amit mindmáig nem hagytak abba. Ma már sajnos csak öten veszik kezükbe néhanapján a hangszerüket, de nem mulasztanak el egyetlen eseményt sem. Ha hívják őket, szívesen fellépnek.

A szentmihályi rézfúvósok továbbra is a falu büszkeségének számítanak. Ennek tudatában a fiataloknak nem ártana elgondolkozniuk, és tenniük azért, hogy ne szűnjön meg a Rezesbanda.

Egy fotó 1998-ból