Mennyei közbenjárójának, Szent Teréznek (1515. március 28—1582. október 4.) a neve napját ünnepelte a kevevárai katolikusok maroknyi közössége október 15-én. (A kasztíliai Ávila városka szentéletű szülöttjét magyar nyelvterületen hívják még Nagy Szent Teréznek is, megkülönböztetendő ugyanazon szerzetesrend 19. századi nagy alakjától, Lisieux-i Szent Teréztől.)
Nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is bétöltve a nagybecskerekei egyházmegye déli esperességének templomát, melynek őse kétszáznegyven évvel ezelőtt (1772-ben) épült, hat esztendővel a Duna menti kisváros plébániájának alapítása után. Azóta persze népek mentek és tűntek el e tájról, majd jöttek helyükbe újak, többszörösen is rácáfolva ama tételre, hogy csak az igazak és a jók maradhatnak. Bizonyosságot tenni a rájuk bízott tárgyi és szellemi javak megőrzéséről, illetve azok érdembeli gyarapításáról. A személyes, ún. Szent Teréz-i életpéldákkal is alátámasztott, állhatatos lélekkertészkedésre buzdító intelmekkel egybehangolva. Prédikációs tételek is voltak egyben e gondolatok az ünnepi szentmisén, melyet ft. Mellár József törökbecsei plébános, általános helynök úr celebrált verseci, pancsovai, székelykevei, nagybecskereki, fehértemplomi és sándoregyházai paptestvéreivel, illetve Nagy Irén kántornő szolgálati segédletével.
A bensőséges ünneplés rövid műsorral egybekötött, fénykép- és egyéb tárgyi hagyatékok tárlatának megnyitásával folytatódott a Felszabadulás téri parókián. Fennállásának tizedik esztendejét jegyezte ugyanis a városi Keve Magyar Művelődési Egyesület, a múlt század 60-as, 70-es évei olvasztótégelyében eltűnt Rákóczi Magyar Művelődési Egyesület szellemi jogutódja. Az „örökös” 2002-ben jegyeztette be magát, első elnökéül pedig az időközben sajnos megboldogult Galambos Tibort választotta. Egy szerteágazó tevékenységű és rendíthetetlen elszántságú kevevárai helytörténészt, akinek a toleranciában szerzett tényfeltáró érdemeiről mindeddig kevés szó esett. Szakmai életútját Tanasijević Erzsébet tanárnő méltatta, a Keve MME célkitűzéseit annak elnöke, Binecz János vázolta fel, majd felesége, Binecz Margit tanárnő kért figyelmet az egybegyűltektől. Köszönetet mondva nemcsak a helyi plébániának és a szép emlékű Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központnak, hanem az egyesület keretében (is) továbbéltetett anyanyelvápolói munka legparányibb zászlóhordozójának is. Ezt követően a jelenleg tizenhét fős, de napról napra növekvő létszámú csoport legkisebbjei mutattak be népmesealapú stilizált bábjátékot Erős Mónika óvónő közreműködésével.
A plébániai ünnepség e létesítmény új termének megszentelésével zárult, Mellár helynök úr alkalmi gondolatainak kíséretében. A községi önkormányzat támogatásával egy eredetileg más rendeltetésű terem lett tan-, illetve hittanteremmé átalakítva. A kevevárai szórványmagyarság tizenhét esztendeje ádáz küzdelemmel fenntartott anyanyelvápoló és öntudatmegőrző projektumának méltó fészkecskéjévé.