* Pszichodráma. Elég merészen hangzik. Mesélj erről egy picit. Kik jelentkeztek a most induló csoportba?

— A kolléganőmmel, Vörös Karolinával most harminc év körüli fiatalokkal dolgozunk. Ez egy önismereti bemutató pszichodrámaműhely, az első a sorozatban, melyet a következő két-három hétre, egy hónapra tervezünk. Elsődleges célunk, hogy közelebb hozzuk a vajdasági magyar fiatalokhoz magát a pszichodrámát mint módszert. Ez az első magyar nyelvű workshopunk, eddig csak szerb csoportjaink voltak. Csupán Oromon, a Malomfesztiválon dolgoztunk egy magyar csoporttal néhány órát. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok foglalkozzanak a lelkivilágukkal és a mentálhigiénével, másrészt pedig alkalmasnak tartjuk a pszichodrámát arra, hogy nyitottabban tudják szemlélni a világot, és új ismereteket szerezzenek. Úgy érezzük, ennek itt és most van a helye, ideje Szabadkán, illetve igény is van rá, sőt akár arra is, hogy egy állandó jellegű pszichodrámacsoport működjön.

* A kurzusra csak olyanok jelentkezhetnek, akiknek van már valamilyen önmaguk számára is felismert problémájuk, vagy bárki más is? Egyáltalán van-e manapság olyan ember, akinek nincs semmiféle lelki gondja?

— Ez nagyon jó kérdés. Szerintem nem sok problémamentes ember él manapság a világunkban, de mi azzal az üzenettel fordulunk mindenkihez, hogy nem feltétel egy égető kérdés vagy kétely megléte ahhoz, hogy az önismerethez forduljunk. Az mindig és mindenkinek hasznos lehet — ha van bajunk, ha nincs. Megváltoztak az életkörülményeink. Mindenkire nagy nyomás nehezedik a mindennapokban. Felgyorsult az élettempó, a fiatalok is el vannak veszve, főleg a pályakezdők. Sok kihívással néznek szembe, s ezért szeretnénk nyújtani nekik egy folyamatos lehetőséget arra, hogy megerősíthessék önmagukat, és foglalkozzanak magukkal, másokkal, el vagyunk ugyanis idegenedve egymástól. Főleg az új generációk. Mit látunk egy kávézóban? Az asztaltársaságok tagjai mind a telefonjukat nyomkodják, és feltöltik státuszként, hogy milyen jól is érzik magukat a barátaikkal, akikkel viszont alig beszélgetnek. Állandó elidegenedés figyelhető meg a társadalomban. Nem gondolom, hogy a pszichodráma megoldás, de mindenképpen egy lehetőség azok számára, akik bátrak, és nyitottak arra, hogy foglalkozzanak önmagukkal.

* Milyen könnyen nyílnak meg a fiatalok?

— Ez sok mindentől függ, de ha állandó jellegű terápiás csoportról beszélünk, akkor el kell múlnia egy bizonyos időnek, hogy kialakuljon a bizalom. A részvevőktől is függ. A csoport jó környezet arra, hogy valaki ezen is tudjon dolgozni, és felgyorsítsa a folyamatot. A Malomfesztiválon például fél óra alatt egymásra hangolódtak a csoporttagok, és szépen folyt a munka, de arra is volt már példa, hogy sokkal több idő kellett a felszabaduláshoz. Ez egyéntől és a csoporttól is függ.

* Színészekkel is dolgoztál. Miben különbözik egy színészcsoport az úgynevezett civil pszichodrámásoktól?

— Nem sokban. A folyamat mindkét esetben ugyanaz. Az első fázis a bemelegítés, amikor megpróbálunk egymásra hangolódni, és megpróbáljuk elérni, hogy mindenki megtalálja azt a lappangó témát, amelyből később megszülethet akár egy dráma is, és ez a munkafolyamat alatt kibontakozhat. Ebben a közönség is részt vehet. A végső stádium pedig a megosztás, amikor annak, aki dolgozott, azaz a protagonistának a többiek adnak valamiféle bátorítást, illetve megosztják vele élményeiket arra vonatkozólag, hogy ők mivel azonosultak a másik munkája által. Ez minden alkalommal ugyanúgy működik. Ami változik, az a végső cél. Ha terápiás jelleggel dolgozunk, akkor mélyebbre hatóan is működhet egy-egy műhely. Ha viszont azt szeretnénk, hogy a színészek őszintébbek, eredetibbek legyenek a színpadon, akkor lehet, hogy nem ásunk annyira mélyre, mert más a fontos. Nagyon jó tapasztalatom volt a MAdT táborban az amatőrökkel való munka során. Mindenki előadott egy személyes drámát, és ehhez a dramaturg keresett egy szöveget. Megfordítottuk a szokványos színházi folyamatot. Nem egy meghatározott szöveg volt a kiindulópont, és ennek nagyon jó eredménye lett. Erős alakításokat és mély, őszinte pillanatokat láttunk a színpadon, mert a színészek tudtak valamivel azonosulni. A pszichodráma lényegét a színházi kontextusban itt látom leginkább.

* Pszichológusként hogy látod, az emberek a mai Szerbiában mennyire mernek pszichológushoz fordulni?

— Ez nálunk még mindig tabutéma, főleg kisebb településeken, de azt tapasztalom, hogy ez a helyzet változik. Idő kell hozzá. Még mindig van egy olyan hozzáállás, hogy nem vagyok én bolond, nem kell nekem pszichológus. Én ez ellen harcolok, és próbálok egy olyan üzenetet közvetíteni az emberek felé, hogy pszichológushoz fordulni teljesen természetes, hiszen ha megbetegszünk, akkor is orvoshoz megyünk. Nem mindig tudunk egyedül megbirkózni a gondjainkkal, és ilyenkor nem árt szakemberhez fordulni, aki segíteni tud. Nem fogja helyettünk megoldani a problémánkat, de segít.

* Mit élvezel legjobban a munkádban?

— Izgalmasnak tartom az olyan kihívásokat, amikor egy átlagembernek kell érthetően elmagyarázni bizonyos folyamatokat. Én eléggé közvetlen vagyok a munkámban. Nem tartok túl nagy távolságot, és ez gyakran sokat segít. Elég néha csak megkérdezni a pácienst, hogy van. És itt említeném meg kedvenc terapeutámat, Irvin D. Yalomot, aki jelentős kutatásokat tudhat magáénak a pszichoterápia témakörében, melyben egyébként kevés kutatás készül, hiszen egy nem megfogható területről van szó. Ő jött rá arra, hogy az a leghatékonyabb, ha megkérdezi a pácienst, hogy van. Amikor emberként viselkedik vele. Én is így szeretném végezni a munkámat.

* A pszichológus is jár pszichológushoz?

— Persze. Fontos, hogy te magad mint pszichológus is átess egy folyamaton, csak így tudsz segíteni másokon. Meg lehet tanulni dolgokat, de a tapasztalás a legfontosabb. A képzés alatt és után is. Jó megbeszélni egy másik terapeutával, hogy mi is történt valójában. Tükröt tartunk egymás elé. Ez egy fontos tanulási folyamat. Aki jó terapeuta akar lenni, annak a saját érzelmeivel is tudnia kell mit kezdeni.

* Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány. Ha valakinek fel szeretnéd kelteni az érdeklődését, mit mondanál róla?

— Én egy munkatársa vagyok az alapítványnak. Az Exspecto azok közé az intézmények közé tartozik, amelyekben hangsúlyosan foglalkoznak a mentálhigiénével. Fő szakterülete a drogfüggőség és a szenvedélybetegségek. Van egy középiskolásoknak szóló állandó kiállítása, a Metamorfózis, melyen más szemszögből, interaktívan közelítik meg a kérdést. Én főleg ebben veszek részt, de az Exspecto fiatal terapeutákat is befogad, akik saját csoportokat akarnak indítani. Így indítottuk mi is a pszichodrámacsoportot. Az Exspecto képzéseket tart, rendezvénysorozatokat szervez családoknak, a Manó Kuckóban pedig fejlesztő foglalkozásokra várja a babákat és a szülőket. A városban egy másik fontos intézmény is működik, a Családtámogató és Tanácsadó Központ, mely a Szociális Védelmi Központhoz tartozik. Itt egyéni, illetve párterápiát végzünk.

* A drog mindig nagy gond volt, most is az, és még lesz is egy ideig. Egy fiatalt hogyan lehet elrettenteni a kábítószerektől. Egyáltalán van-e erre bevált módszer?

— Ez személyfüggő. Nem létezik gyors megoldás. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy nem kell elrettenteni őket. Meg kell nekik mindent magyarázni, azaz úgy megközelíteni a témát, hogy ők is értsék. Ez a gyakorlatban nem abból áll, hogy eléjük állunk, és azt mondjuk, ne drogozz. Ez a lehető legrosszabb módszer. Reálisabban kell megvilágítani a kérdést. Magyarországon nagyon jól működik a kortárs-megelőzőprogram, melyben fiatalok mennek fiatalok közé, és beszélnek a drogról, nem pedig felnőttek. Ez nagyon fontos. Nálunk ilyen még nincs, és azt kell mondanom, hogy e téren még gyerekcipőben járunk. Ami viszont jól működik és talán használ, az éppen az Exspecto interaktív kiállítása, azaz a hús-vér tapasztalás videofelvételek által. A kiállítást Magyarországról hozták, és egy élmény marad mindazok számára, akik megnézik. Ez a kulcsszó. Az élmény. Ez sokkal hatékonyabb minden más módszernél. Nem lesz valakiből egyik napról a másikra drogos, ez egy hosszú folyamat, melybe a felnőttek idejében be tudnak avatkozni. 

Érdeklődni a nspsihodrama@gmail.com címen vagy az Exspectóban (http://www.exspecto.org.rs/) lehet.

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net