home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A plakáttól a filmig
Szerda Zsófi
2016.12.04.
LXXI. évf. 47. szám
A plakáttól a filmig

A szabadkai származású, jelenleg Berlinben élő Antal László plakátjait, könyvborítóit és illusztrációit első ránézésre megismeri mindenki, aki akár egyet is látott belőlük. Jellegzetes kézjegyét, stílusát, betűit jól ismeri mindenki, hiszen plakátjai a Desiré Central Station fesztivál kezdete előtt beterítették a város utcáit. A zene, a dizájn után mostanában a film felé kacsingat. Rendhagyó interjúban mesélt arról, hogyan látta a dolgokat tíz éve, és hogyan most.

* Dizájn — tíz éve és most...

— Tíz éve még az akadémián voltam, és azt gondoltam, hogy egész életemben nem fogok mással foglalkozni, csak a dizájnnal. Az volt az elsődleges és majdnem minden mást kizáró dolog az életemben, és valóban dizájnnal is foglalkoztam — főleg színházaknál — az elmúlt tíz évben. Amióta Berlinben élek, és főleg mostanában, elkezdtem egyre inkább a film felé fordulni. A vizuális művészetnek ez az ága is izgatni kezdett. A mastermunkámat is a filmnek szenteltem, és jelenleg egy színháznál dolgozom, de nem mint dizájner, hanem mint filmes, most is forgatok egy filmet. Úgy érzem, hogy valahogy továbbmentek a dolgok az évek során, és egy normális fejlődési ív, ha egy idő után más is elkezd érdekelni, mint amivel éppen foglalkozom. Persze a mai napig foglalkozom dizájnnal, nem tettem félre, de már nem úgy látom benne a lehetőségeket, mint, mondjuk, tíz éve. És lehet, hogy ez tíz év múlva megint változik majd.

* Zene — tíz éve és most...

— Tíz éve is zenéltem, és most is. Ami változott, hogy akkoriban csak reménykedtem benne, hogy egyszer majd kiadunk egy albumot a zenekarral, ismertek leszünk, és sokan járnak a koncertjeinkre. Ez a Sixth June-nal megvalósult. Hat éve, amióta ideköltöztem Berlinbe, ez a zenekarom folyamatosan működik, így ennek köszönhetően az, amit tíz éve reméltem, beteljesült. Februárban jelenik meg az új albumunk, és közben is folyamatosan koncertezünk.

* Siker — tíz éve és most...

— Tíz éve is fontos volt, de már akkor sem ez motivált. Mindig is az mozgatott, hogy szeressem, amit csinálok. Ha pedig emellé még siker is társul, az egy plusz jó, de nem hagyom, hogy kizárólag ez mozgasson. Na persze jobb a visszajelzésekre alapozva dolgozni, mint fejjel menni a falnak. De valahogy ez a hozzáállásom, és egyfajta sikerünk már tíz évvel ezelőtt, az egyetem alatt is megvolt. Az akkori munkámat is övezte egyfajta elismerés, és ez most is így van, ahogyan a hozzáállásom sem változott ez ügyben. Továbbra is azt csinálom, amit szeretek.

* Inspiráció — tíz éve és most...

— Hm. Azt hiszem, személyhez nem tudnám kötni. Mármint olyan értelemben, hogy nincs egy konkrét példaképem, vagy olyan ember az életemben, akit mentoromnak tekintenék. Ami inspirálni tud — és tudott már tíz éve is —, az nem más, mint az élethelyzetek, melyek körülvesznek, vagy filmek, beszélgetések, kiállítások, események és sorolhatnám. Ez nem változott az évek folyamán semmit.

* Színház — tíz éve és most…

— A színház régóta az életem része, csak máshogy. Tíz évvel ezelőtt az volt a tervem, hogy amint befejezem az egyetemet, plakátokat készítek színházaknak. Ez így is lett, és nagyon örültem neki, hiszen mindig azt éreztem, hogy a dizájnnak ez a legmagasabb szintje. A plakát. Azon belül is a színházi plakát. A színházi munka egyébként már az egyetem alatt megtalált, Urbán András ugyanis felkért, hogy készítsek a Kosztolányi Dezső Színháznak plakátokat, valamint később megbízott a Desiré Central Station fesztivál plakátjainak, szóróanyagainak tervezésével is. Ezt a munkát több éven át csináltam, közben más színházak is megkerestek. Ez volt tíz éve. Most, immár másfél éve a Vinge/Müller produkcióval dolgozom. Ez egy norvég színtársulat itt, Berlinben, de nem plakáttervezőként működöm vele együtt. Nem is dizájnhoz köthető a dolog, sokkal inkább a filmhez. Másrészt viszont nagyon is kapcsolódik a dizájnhoz, hiszen ahogyan én egy filmmel foglalkozom, az kötődik a plakáthoz, a vizuális művészetekhez, azaz ahhoz, amit tanultam. Máshonnan indult az egész, és máshol tart most. Én nem tanultam rendezést, nem jártam filmes képzésekre, hanem képzőművészként kerültem ide. Azért, mert érdekel a mozgókép, és az, hogy ha egy történetet fel akarok építeni, hogyan is fogok hozzá, és utána hogyan fog működni az egész. Lehetőséget ad, ugyanúgy, ahogy egy állókép vagy szituáció, melyet megfestesz vagy illusztrálsz, melyhez plakátot készítesz.

* Barátságok, barátok — tíz éve és most...

— Szerencsére ez sem változott az évek során. Igénylem, hogy emberek vegyenek körül, de azt is igénylem, hogy egyedül lehessek, és tudjak azzal foglalkozni, amit szeretek. Viszont itt visszatérnék az inspiráció témakörére, hiszen azt hiszem, hogy a barátok, ismerősök azok, akik mindig a leginspiratívabbak voltak számomra. Nem muszáj különlegesnek lennie, különleges dolgot mondania, sokszor az is elég, ha csak elmondhatom valakinek, amit gondolok, és azzal, hogy megtettem, rögtön másképp nézek rá arra a dologra — a másik reakciója alapján.

* Berlin — tíz éve és most...

— Akkor még nem éltem itt, így hát nem jelentett semmit, most pedig itt élek.

* Szabadka — tíz éve és most...

— Tíz éve sem akartam ott élni, és most sem.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..