Minden szerb ,,hős bizalmatlan a hágai nemzetközi törvényszékkel szemben. Szerintem ok nélkül, hiszen komolytalan az egész intézmény. Talán csak annyi megrázkódtatás érheti a vádlottakat, hogy a bírák ruházata -- ami a spanyol inkvizítorokéira emlékeztetet -- furcsa asszociációkra késztetheti őket. Ez a különös ,,köntös megrémít némely ott tartózkodó volt szerb közéleti személyiséget, de talán találóbb azt mondani, hogy kiváló lehetőséget nyújt számukra a gúnyolódásra. Egyszóval vádlottjaink ,,szórakozni járnak oda, és még a hős szerepét is megtarthatják... Talán ők maguk találták ki azt a nemzetközi törvényszéket, csak azért, hogy a sok elvesztett háborút legyen mire és kire fogni. A mottó: az egész Nyugat Szerbia ellen. A vereségeket ezek után könnyű lenne megmagyarázni. Az egyik magyarázat talán a következő lenne: nem létezik olyan állam, amely ezzel a hatalmas ,,gonosszal sikeresen fel tudná venni a harcot, de mi megpróbáltuk, és majd elnyerjük méltó jutalmunkat az örökkévalóságban...
A sajtóban nagyon kevés hágai ítéletről lehetett hallani. Az egyik Biljana Plavšiæé. A vádlott asszony elismerte bűnösségét a ,,nem szerbek elleni etnikai tisztogatások érvekkel való nyilvános alátámasztásában". Természetesen vádalkut kötött, ahogy az amcsi filmekben szokott lenni. Vallomása fejében Carla del Ponte ügyésznő visszavonta a népirtás bűntettének vádpontját, és tizenegy évi börtönbüntetéssel sújtották a volt boszniai szerb elnöknőt. Tartok tőle, hogy Vojislav Šešelj sem fog többet kapni. Eljön újra az az idő, amikor szendvicsekkel meg egyéb finomságokkal kínálnak majd minket.
A hazai igazságszolgáltatás sokkal komolyabb, mint a hágai törvényszék. Sokkal ,,eredményesebben és ,,lelkiismeretesebben végzi feladatát.
Tavaly történt az eset. Öt temerini fiatal megverte az újvidéki illetőségű 38 éves Zoran Petrovićot. Megszületett az ítélet. Összesen hatvanegy év börtönbüntetésre ítélték a verekedőket. A gyilkossági kísérletnek minősülő bűncselekmény miatt a bíróság az 1983-ban született Máriás Istvánt 15, a nála négy évvel idősebb Illés Zsoltot pedig 13 év börtönbüntetéssel sújtotta. Horvát Árpád (1985) enyhítő körülmények figyelembevételével tíz évet kapott, Szakáll Zoltánt (1980) és Uracs Józsefet (1975) pedig 11 és fél évre ítélték. Azóta már a sértett, Zoran Petroviè is harmincnapos előzetesét tölti. A minap ittasan, késsel fenyegetett meg egy elárusítónőt, majd ugyanezzel a késsel a kezében ugrálni kezdett a gépkocsik motorházfedelén, mindezek után üldözőbe vett egy lányt, akinek -- miután utolérte -- felvágta a táskáját és a kabátját. Talán éppen a többiekkel egy cellába került.
Szerintem logikus és ésszerű lenne ezek után azt a következtetést levonni, hogy a hágai törvényszék a hazai bíróságokkal ellentétben nem más, mint paródia. Az itthoni bírák ,,példamutatóan" és gyökereiben fojtanak el mindenféle igazságtalanságot. Ha a háborús bűnökkel vádoltak helyében lennék, én bizonyára Hágát választanám az itthoni ítélőszék helyett. Gondoljunk csak bele, a temerini példánál maradva, miféle ítéletet hoznának a szerbiai bírák egy népirtással vádolt ember felett. Tehát hajrá, Karadžiæ és a többiek, irány Hága!
Igazságszolgáltatásunkhoz visszatérve, néhány dolog azért nem világos. Például nem értem, hogy a magyarverések tetteseit miért nem fogták már el. Az egykori kormányfőnk elleni merényletet miért fedi annyi homály? A szervezett bűnözés, a korrupció miért burjánzik? A régi rezsim kádereit miért nem váltották le...? Nem világos számomra, hogy bizonyos ügyek miért élveznek prioritást másokkal szemben, egyszóval miért van ez a kettős mérce? Apropó, kádercsere. Badarság, nem hiszem, hogy létezik olyan politikus, közéleti személy, ember -- kövessen bármilyen ideológiát --, aki saját magát hátba szúrná.