Nekem a szabadságról, a nyugalomról szól, arról, hogy messze még a hétfő, az új gondok, a stresszes hétköznapok kezdete. Mondom, ez akkor is így van, ha a szombat munkanap, és akkor is, ha a vasárnap is az. A vasárnap (különösen a délutáni, esti órák) ezzel szemben már a felkészülésről szól, arról, hogy holnap megint bele kell vágni, húzni az igát, gondolkodni, hogy a sok elvállalt feladatot hogyan tudom majd beosztani, melyik napon kivel beszéljem meg a találkozót egy-egy interjú elkészítése kapcsán. Hiába vagyok még szabad, az agyam már beindult, a lelkem pedig felkészült a hétfőre.

Valahogy így van ez az augusztussal is, legalábbis nálam. Az augusztus számomra a nyár vasárnapja, különösen a második fele, melybe már a múlt héten beléptünk. Nyáron valahogy sokkal szabadabbnak érzem magam. Nem tudom, miért, mert általában az egészet végigdolgozom. Nálam az évi szabadság ideje vagy június eleje, vagy szeptember vége, azaz részemről egyáltalán nem jogos ez az érzés. Valószínűleg még az iskolás éveimből húzom magammal azt a furcsa hozzáállást az év nyolcadik hónapjához, amely szerint nyár = szabadság. Nem tudom. Mert most őszintén: mennyivel vagyok szabadabb, mint télen?

Jóóó, ilyenkor talán nem kell azon gondolkodni, hogy mennyibe fog kerülni a fűtés. Ezenkívül nem kell fél órával korábban felkelni, mert elég magamra kapnom az első ruhát, mely a kezembe akad (télen csak a csizma felhúzása hosszú perceket vesz el a reggelemből). Félreértés ne essék: az idei nyár valóban pokolian forró volt, én is könyörögtem az égieknek egy kis felfrissülésért. A szívem viszont már most elszorul, ha arra gondolok, hogy nemsokára itt az ősz, a kabát és a csizma viselésének időszaka, amikor már délután négykor majdnem sötét van. Nálam a szorongás már augusztus közepén megkezdődik: mikor lesz megint tavasz, majd nyár...

Biztos vagyok benne, hogy az idei nyár után sokan alig várják a telet. Ők most valószínűleg a fejüket csóválják, és azt mondják: szegény újságíró, ennek agyára ment a hőség... Lehet, hogy igazuk van. De ilyenkor, a nyár vasárnapján tőlem ne várjanak mást. Én vasárnap délután semmit sem csinálok, nem tervezek, és az agyam sem működik. Majd a hétfő felfrissít, addig viszont megpróbálom kiélvezni azt a kevés időt, amely az idei nyárból még hátravan...