A naprakész és olvasóbarát második otthon

A naprakész és olvasóbarát második otthon

A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár sikere nemcsak a jó vezetőségben, a lelkes könyvtárosokban és a gazdag olvasótáborban, hanem a programok sokrétűségében is rejlik. A könyvtár igazgatója, Náray Éva szerint nyitott szemmel kell járni. Az intézmény második szívében, a padlásteremben beszélgettünk.

* Mennyire volt sikeres a könyvtár 2018-ban?

— A siker relatív. Egyrészt gazdag, színes programkínálatunk volt, és nem mellékes, hogy a leltárral egyidejűleg, melyre tízévente kötelez bennünket a törvény. Hatalmas munka volt az intézmény megközelítőleg 140 000-es könyvállományát kézbe, majd nyilvántartásba venni, és mindezt rendes nyitvatartás közben úgy, hogy az olvasók zavartalanul kölcsönözhették ki a könyveket. Másrészt elégedetlenkedhetnénk, hogy lehetett volna több rendezvényünk, de addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, mi pedig

annyian vagyunk, ahányan, szám szerint a takarító Erzsikével együtt tízen. Nagy öröm számomra, hogy három fiatal könyvtárossal frissült a csapat, akinek a tapasztalt munkatársak át tudják adni a tudást. Mindhárom személy letette a könyvtári szakvizsgát, és nagyon sok újdonságot hoztak magukkal. Hagyni kell, hogy kibontakozzanak, ami jó hatással van a könyvtár munkájára. Nálunk szerencsére mindenki szereti, érti a munkáját, és nemcsak az olvasókkal, illetve a könyvekkel foglalkozik, hanem a programokkal is, hiszen itt valójában mindenki rendezvényszervező is. 

* Beszéljünk azokról a programokról, amelyek már korábban indultak, és ma is népszerűek.

— Tizenhárom-tizennégy évig szerveztünk játszóházat a gyerekeknek, ami nagyon fontos volt, mivel az ilyen foglalkozások fejlesztik a gyerekek finommotorikai képességeit. Ez másoknak is megtetszett, így Topolyán ma már több helyen vannak ehhez hasonló játszóházak. Ezután született meg a Mi fán terem? előadás-sorozat, mely szintén játszóház, de egy-egy tudományterületet mutatunk be a kicsiknek, méghozzá játékos formában. Egy témakörnek vagy tudományágnak mindig egy fiatal, magyar szakembere vezeti a foglalkozást a délelőtti órákban. Volt már téma a Mi fán terem a csillagászat; a biológia; a környezetvédelem; a fizika; a kreatív írás; az újságírás; az orvostudomány? Ezeket a programokat havi rendszerességgel tartjuk meg, és nagyon szeretik őket a gyerekek. Persze attól, hogy valaki részt vesz például az újságíráson, még nem lesz belőle újságíró, de ha mindegyik előadáson jelen van, akkor kikerekedik benne néhány foglalkozás, és lehet, hogy jobban elkezd érdeklődni az egyik iránt. Négy évvel ezelőtt indítottuk el Vörös Csaba koordinálásával a Coder Clubot, mely a fiatal programozóink csoportja, és rendkívül érdekes dolgokat végeznek az órákon. Volt olyan pici gyerek, aki egyszerre tanult meg írni és programozni, számomra ez lenyűgöző. Azoknak a fiataloknak, akik eljárnak a Coder Clubba, óriási lehetőséget tudunk adni, amire sok nagyobb városban nincs mód. Rendkívül érdekes volt, hogy Szerbiából csak a topolyai könyvtár vett részt A kódolás hete elnevezésű versenyen, melyen egyébként második helyezést ért el. Ezt mindenképp szeretnénk folytatni. Pályáztunk a horvát Irim Alapítványnál, melyet a Google bízott meg azzal, hogy koordinálja a nyugat-európai könyvtárakat. Az alapítvány kiírt egy pályázatot informatikai eszközök elnyerésére, az első feltételt sikeresen teljesítettük, a programunk elnyerte a bírálóbizottság tetszését, és kaptunk húsz mikroszámítógépet. Ha a program hatékonyan megvalósul, tovább pályázhatunk 3D-nyomtatóra. Három fiatal könyvtárosunk a programhoz tartozó képzésen megtanulta, hogyan kell használni az elnyert mikroszámítógépeket, és a terveink között szerepel, hogy az iskoláknak is továbbadják ezt a tudást. A másik program, melyet folytatni fogunk, a nyugdíjasok informatikai képzése. Ez hat-hét évvel ezelőtt indult a könyvtárban. Jó volt látni, hogy az idős emberek két-három hónap alatt elsajátították a számítógépes alapműveleteket, így ma már önállóan és segítség nélkül tudják fenntartani a kapcsolatot a külföldön élő családtagjaikkal. Barátságok, ismeretségek is felelevenedtek az internethasználat által, és az idősek nagyon hálásak ezért. Az informatikai képzés és a Coder Club is szerb, illetve magyar nyelvű, mert igyekszünk kétnyelvűvé tenni a programjainkat. A játszóházak esetében eleinte csak magyar ajkú gyerekek jöttek hozzánk, majd szép lassan fele-fele arányban voltak szerbek és magyarok. Izgalmas volt megfigyelni, hogy az idők során hogyan alakult a kommunikációjuk, és én sikertörténetként tekintek arra, hogy összeszoktak a más nemzetiségű fiatalok. Fontos, hogy erősítsük az egymás mellett élést, és közös programokat szervezzünk.

* Ennek az elősegítésére találtátok ki a szerb nyelv oktatását?

— Így van, a nyelvtanfolyam is évek óta tart nálunk, és már magyar nyelvű oktatás is volt. A szerb nyelv elsajátítása azért lényeges, mert mindannyian tudjuk, milyen az iskolai nyelvoktatás, amiről nem a pedagógusok tehetnek, hanem az előírt módszerek, melyek kiölik a gyerekből a lelkesedést. Ha jól tudom, lesznek változások ezen a téren, továbbá a Forum Könyvkiadó és a Magyar Nemzeti Tanács közös kiadványa szintén egy fontos előrelépés a problémamegoldást illetően. Ha valaki nem tanul meg szerbül, azzal hátrányos helyzetbe kerül, hiszen elzárja magát egy csomó munkahelytől, illetve attól, hogy valamihez kezdjen ebben az országban. Jelenleg óvodás és több alsó tagozatos csoportunk van, viszont voltak már általános iskolai felső tagozatos csoportjaink, illetve felnőtteknek is tartottunk képzést. Meglepő volt, de szerb anyanyelvű személyek igényelték a magyarnyelv-oktatást, így azt is megszerveztük. Elsősorban a munkájuk követelte meg az alapszintű magyartudást (és nem az állampolgárság megszerzése, mint azt sokan hitték), viszont volt, aki azt mondta, hogy a környezete miatt szeretne megtanulni egy kicsit magyarul. Mindig az igényektől függően dől el, hogy milyen csoport indul. Mivel mi könyvtárként működünk, sosem gondoltam volna, hogy a padlásteremben jógaórák lesznek majd, de valaki előállt az ötlettel, és immár hét éve jógáznak nálunk. A fiatal könyvtárosaink ötlete volt a Szeretgető, mely szintén nagyon népszerű, és a szülőknek meg a csemetéiknek is hasznos. Ha katonák volnánk, azt mondanám, gyors reagálású hadtestként működünk a programszervezésben.

* A topolyai könyvtár már az állományát illetően is kiemelkedik a többi ilyen intézmény közül, hiszen sok új kötet várakozik a polcokon. Van nálatok egy olyan lehetőség, hogy az olvasó átad egy listát, és ti megpróbáljátok beszerezni az áhított köteteket.

— Az állandó olvasóink élnek ezzel a lehetőséggel. Persze előbb megkérdezik, hogy megvan-e az a bizonyos könyv, melyet keresnek, és ha nincs, akkor a figyelmünkbe ajánlják. Mi feljegyezzük ezeket a kívánságokat, és amikor legközelebb összegyűlik a pénzünk, akkor leadjuk a rendelést. Emellett természetesen mi is figyeljük a legújabb könyveket. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a klasszikus művek megvannak, ezért megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy a könyvvásárlásra félretett kis pénzünket a legújabb kiadványokra szánhatjuk. Igyekszünk naprakészek lenni, azaz megfelelni az olvasói igényeknek.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink