Az oktatók és szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a lurkók jól érezzék magukat, és bepillanthassanak a régi, lassan feledésbe merülő mesterségekbe, mint amilyen a fazekasság, kosárfonás, nemezelés, gyöngyfűzés, hímzés, csuhézás.

A kisoroszi gyerekeken kívül Tordáról, Magyarcsernyéről, Nagykikindáról, Tóbáról, Muzslyáról is érkeztek általános iskolások. Továbbá olyan fiatalok is eljöttek, akik külföldön élnek, de a szünidőt Kisoroszon töltik a nagyszülőknél, rokonoknál.

Mindenki szorgalmas és ügyes volt, így az öt nap alatt készült alkotásokból egy csodálatos, sokszínű kiállítás nyílhatott. Ezután vihették haza a részvevők a hímzett táskákat, vesszőből font kosarakat, edényalátéteket, agyagedényeket, gyöngyből készült karkötőket, nyakláncokat, hűtőmágneseket, nemezelt táskákat stb.

A már összeszokott csapat tagjai (Talpai Sándor, Talpai Zsuzsanna, Talpai Ildikó, Talpai Valéria, Berta Piroska, Kormányos Erzsébet, Gór Endre, Bacsik Lőrinc Natália) kiváló munkát végeztek, hiszen nemcsak a tudásukból adtak a gyerekeknek, hanem öt élménydús napot varázsoltak számukra.

Nagy Anita magyarcsernyei felsős diák a következőket mondta a tábor befejezése után:

— Már hatodik alkalommal voltam itt. Sokat barátkoztunk, játszottunk. Mindennap új foglalkozások vártak ránk: gyöngyöt fűztünk, varrtunk, nemezeltünk, csuhéztunk, gölöncséreztünk és kosarat fontunk. Volt egy kis szabadidőnk is, amikor fociztunk, kártyáztunk, Adj, király, katonát! játszottunk, vagy éppen sakkoztunk. Minden estére csapatjátékokat vagy előadásokat szerveztek számunkra. A táborban hat csapatra osztottak bennünket. A tordai Takarics Emese és én voltunk a Kinizsi Pál nevű csapat vezetői. Egész héten gyűjtöttük a pontokat. A tábor végére a csapatunk nagyon összetartó lett, és végül második helyezést értünk el. Nekem az idén legjobban a nemezelés és a csapatjátékok tetszettek. Remélem, jövőre is eljutok ebbe a táborba!

Esténként a jelen levő gyermekek, szüleik, valamint a falubeliek megtekinthették a nagykikindai Egység táncosainak és a kisoroszi Torontál citerazenekarának fellépését, majd kipróbálhatták a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület harci eszközeit. A Ki mit tud? vetélkedőre, mint minden évben, most is sokan voltak kíváncsiak, a tizenhét műsorszám remekül sikerült. A szavalatok, táncok, nép- és modern dalok mindenki tetszését elnyerték. Az egész heti csapatjátékok eredményére a tábortűz és a szalonnasütés előtt derült fény. Legjobbnak a Fekete Sereg nevű csapat bizonyult. Az egyik csapatkapitány, Tóth Norbert (Magyarcsernye) a következőket mondta:

— Az idén ismét részt vettem a kisoroszi táborban. Ez volt az eddigi legjobb, mert csapatkapitány lehettem, és első helyen végeztünk. Szekula Flórával sikeresen vezettük a csapatot, minden játékban jeleskedtünk, és rengeteg pluszpontot is szereztünk. Megpróbáltunk minden feladatot közösen megoldani, aminek nagyon örültünk. A foglalkozások közül nekem a kosárfonás tetszett legjobban.

Mivel 2018 Mátyás király emlékév, a gyerekek ennek megfelelően nevezték el a csapatukat, ezenkívül a játékok is Mátyás király életéhez, korához kapcsolódtak.

Sok köszönet illeti a kisegítőket — Csóti Erikát, Csányi Juditot, Cseko Gyurcsi Elvirát, Ördög Líviát, Fazekas Andreát, Ördög Lórántot, Molnár Dánielt, Fazekas Vivient, Süli Szibillát —, akik nélkül a tábori élet nem lett volna ilyen zökkenőmentes. Segítettek az oktatóknak, uzsonnát osztottak, az ebédhez terítettek, játszottak a gyerekekkel. Azaz mindenhol ott voltak, ahol szükség volt rájuk. A konyhában, udvaron tevékenykedőknek — Ördög Juditnak, Kiss Piroskának, Komarek Magdolnának, Lackó Csabának — is kijár a dicséret a finom falatokért.

Talpai Sándor, a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési, Ifjúsági Központ elnöke, a tábor fő szervezője elégedetten nyilatkozott:

— Tizennyolc éves lett a táborunk, vagyis felnőttkorba érkezett. Nagyon nagy eredmény, hogy a szórványban sikerült megtartani egy ilyen rendezvényt ezekben az időkben is, amikor a nagy elvándorlás időszakát éljük. Ez azt bizonyítja, hogy a kisoroszi szórványközpont jól végzi a dolgát, és teszi ezt a magyar közösség megmaradása érdekében. Azt pedig, hogy a szülők csak szimbolikus összeggel járulnak hozzá a tábor költségeihez, a szép számú támogatónak köszönhetjük: Nagykikinda városának, a magyar kormánynak a Bethlen Gábor Alap által, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a tartományi művelődési és tájékoztatási titkárságnak, a tartományi oktatási és kisebbségügyi titkárságnak, valamint Kisorosz helyi közösségének. Rajtuk kívül nagyon sok helyi polgár is segítette táborunkat. Hálával tartozunk mindenkinek, akinek segítségével szebbé és tartalmasabbá tehettük a gyerekek vakációját.

Habár már nem élek Kisoroszon, számomra nagy megtiszteltetés, hogy továbbra is ott lehetek a táborban. Jó érzés ehhez a csapathoz tartozni, illetve látni a gyerkőcök arcán a mosolyt, miután elkészült az alkotás, melyet egyedül, a két kezükkel hoztak létre. A rendezvény nagy értéke Kisorosznak. A tábor helyszínének, a tájház udvarának megvan az a varázsa, amelyért a gyerekek és az oktatók évről évre visszajárnak. A gyermekzsivaj, a nagy sürgés-forgás ellenére is nyugalom árasztja el az embert. Megéri kipróbálni.

Lackó Csaba felvételei