A muzsikusnak dalból van a lelke

A muzsikusnak dalból van a lelke

Jól tudjuk, hogy a szárazfának lelke van, és ahhoz, hogy meg tudjuk szólaltatni, sokat kell foglalkozni vele, meghallani és felismerni a hangokat, majd a fa testébe kottázni őket.

A népzene ősidők óta hordoz magában egy olyan erőt, amely még ha csak egy fesztivál vagy egy tábor erejéig is, de összehangolja, összekovácsolja egy régió, nemzet tagjait.

Vörös Róbert ismert személy a csantavériek és a népzene világában otthonosan mozgók számára. 2005 óta a csantavéri Mendicus Művészeti Központ elnöke, ami teljesen érthető, hiszen régóta a szívén viseli a falu népzenei hagyományát. Nemcsak művelődésszervezőként, hanem tamburatanérként is tevékenykedik.


A szerző felvétele

— 1984-ben kezdtem el muzsikálni annak apropójából, hogy volt Csantavéren egy rendezvény, Testvériség-egység Találkozó néven, mely egész Szerbia területén működött, a magyarságot pedig a csantavériek képviselték. Ugyanebben az évben tartották meg a Durindót és a Gyöngyösbokrétát is a faluban. Megtetszett a nagy, népzenei kavalkád, és elkezdtem tamburázni a csantavéri általános iskolában Fehér László tanítása alatt. 1998-ban a régi tamburazenekar, ahol azelőtt zenéltem, és ahol nem voltam zenekarvezető, felbomlott. Én maradtam egyedül, aki továbbra is muzsikálni szeretett volna, így bementem a helyi általános iskolába, Gere Ferenc igazgatóhoz, és megkérdeztem, hogy lehetne-e egy felhívást közzétenni a diákok számára, hogy aki szeretne megtanulni tamburán játszani, azt díjmentesen oktatnám a Mendicus egyik próbatermében. Az igazgató támogatott, és később is az ő segítségével készültek az első hangszerek, melyeket sokáig használtunk. A próbákon egymásnak adogattuk őket, és úgy gyakoroltunk. Amikor mindenkinek lett sajátja, a régieket visszavittük az iskolába. Így alakult meg 1998 szeptemberében a Mendicus ifjú tamburazenekara. Előbb mindössze öt tamburás fiatal jött át az iskolából, nekik már volt némi alaptudásuk, majd néhány hét múlva körülbelül húsz gyerek jelentkezett, te is közöttük voltál. A zenekar sokat utazik, az idén majdnem harminc fellépésünk volt, és ha minden igaz, jövőre Argentínába is eljutunk. Különféle pályázati pénzekből tartja fenn magát a zenekar, de csak olyan meghívásnak tudunk eleget tenni, ha a meghívó fizeti az útiköltséget.

Jelenleg tíz aktív tagja van a zenekarnak. Prímtamburán Milosavljević László, Kovács Igor, Turzai Róbert és Vituska Olivér játszik. Basszprímen Hajagos Dávid, Pesti Tibor, Fekecs Tihamér és Vörös Róbert muzsikál. A tamburakontrát Gombis Dénes, a nagybőgőt pedig Balassa Zoltán szólaltatja meg. A zenekar hetente két alkalommal, két-három órát próbál.

— Fontos, hogy meglegyen a heti két próba. Folyamatosan kell gyakorolni, csiszolni, ismételni. A népzenélést is holtig kell tanulni. Van egy széles skálájú repertoárunk, tehát tudunk válogatni, hogy hova vigyünk katonadalokat vagy betyárosakat. A tamburázás egy kicsit be van szűkítve bizonyos tájegységekre, például erdélyi dalokat már nem illik rajta játszani. Főleg dél-alföldi és dunántúli népdalokat játszunk, illetve magyar nótákat és szatmári dallamokat is belecsempészünk a repertoárba. A hangszert a törökök hozták be Indiából, és az 1800-as évek elején Budapesten készítették ilyen formájúra. Indiában még hosszabb volt a nyaka, illetve kisebb a dobrésze. Minden nép, mely a Dél-Alföldön és a Dunántúlon élt, a sajátjának vallja a hangszert.

Manapság nem túl nagy az érdeklődés a tamburázás iránt. Nehéz a fiatalokat bevonzani, Robi szerint a mai gyerekekben nincs meg a kellő kitartás. Aki viszont megragadja a hangszert, az szívvel-lélekkel gyakorol.

— Nem vagyok képzett zenész, magamat fejlesztem. Hallásból kottázom le a dalokat, majd adom át a „tanítványaimnak”. El kell telnie néhány hónapnak ahhoz, hogy felmérjem, valakiből lehet-e tamburás, vagy sem. Ha fiatal gyerekről van szó, akkor a szülővel közlöm, hogy érdemes-e a továbbiakban zenét tanulnia, ha pedig felnőtt egyénről, akkor neki kell megmondanom.

Noha szerény az érdeklődés a fiatalok körében, mindig sok ember tölti meg a nézőteret, amikor a zenekar a színpadra lép. Az idén november 18-án rendezik meg az V. Szárazfa Lelke Tamburazenekarok Találkozóját, melynek nagy hagyománya van a csantavéri közösség és a tamburazenekarok életében.

— A 2017. évi fesztiválra Csókáról, Zentáról, Keviről, Tornyosról, Zentagunarasról, Péterrévéről, Adáról, Szabadkáról és Magyarországról érkeznek zenekarok. A csantavéri színház fény- és hangtechnikai felszereltsége nem a legmegfelelőbb, viszont a pályázati pénzekből eszközök bérlésére van lehetőség, így minőségi műsort tudunk létrehozni. A rendezvény egyre jelentősebb és színvonalasabb. A tamburazenekarok találkozóját a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az újvidéki Tartományi, Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság támogatja.

Az idei fesztivál rendhagyó lesz, hiszen hosszú szünet után ismét színpadra lép a Mendicus egykori néptánccsoportjának nagyobb része. Néhány évnyi szünet után tehát ismét néptánccipők kopogásának hangja tölti meg a csantavéri színpad deszkáit.

— Most újra működik nálunk gyermeknéptánccsoport, körülbelül harminc taggal. Júniusban volt egy rendezvényünk, melyre a régi tagok közül sokan bejöttek segíteni, takarítani. Ez a találkozás összehozta a régi tagokat, így ismét van felnőttnéptánccsoportunk. Olyan tagokról van szó, akik évekkel ezelőtt időhiány vagy egyéb ok miatt abbahagyták a táncolást, de most ismét kedvet kaptak hozzá, és megtanultak egy dél-alföldi koreográfiát. Pintér Magdolna, az alelnökünk a táncosok vezetője, akik 18-án bemutatják, mit tudnak. A Magyar Nemzeti Tanácsnál megnyert összeget pótoltuk, ebből vásároltunk népviseletet, cipőt, csizmát.

A táncosoknak szép terveik vannak, jövőre a Durindón és a Gyöngyösbokrétán is szeretnének részt venni. Kíváncsian várjuk a veterántánccsoport és a tamburazenekarok színpadra lépését!

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zenei újdonságok
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Facebook

Támogatóink