A püspöki konferencia elnökének, Stanislav Hočevar érseknek és Pénzes Jánosnak, a szabadkai egyházmegye püspökének meghívására június közepén Belgrádba, majd a vajdasági Óbecsére látogatott ERDŐ Péter bíboros, és a papok részére megrendezett lelkigyakorlaton a magyar lelkipásztorok számára tartott előadásokat. Az esztergomi érseket, Magyarország prímását elsőnek arról kérdeztem, miként látja a határon túl élő magyar hívek helyzetét.
- Nagyon sokféle módon kap meghívást az ember, sokféle oldalról közelítheti meg a határon túli valóságot. Jártam már Kárpátalján, és Szlovákiában is többször voltam. Nyaranta ugyanis Szepesváralján továbbképző előadássorozatot tartok a szlovák kánonjogászoknak. Egy évben pedig Bécsben Szent István-napi magyar lelkipásztori találkozót vezethettem, elsősorban a nyugati magyarságnak, de a szomszédos országokból érkező magyaroknak is. Közös magyar zarándoklat keretében jártam továbbá Fatimában, illetőleg Mariazelben. Ezek mind segítenek abban, hogy a határokon túli közvetlen magyar valóság megtapasztalható legyen. Tavaly a nyár nagy része azzal telt, hogy az Egyesült Államok és Kanada magyar közösségeit látogattam végig, legalábbis a Keleti Partot és a Közép-Nyugatot. Azt tapasztaltam, hogy bár az alaphelyzet nagyon sokféle, mégis minden összefügg mindennel. Egy gazdasági, társadalmi, emberi rezdülésnek, amely esetleg Bácskában történik, Kanadában is megvan a hatása, és viszont.
* Óbecsei tartózkodása alatt mik az észrevételei arról: hogyan állunk mi itt a Délvidéken a hit kérdésével?
- Vannak bátorító jelenségek. Ilyen többek között az, hogy hétköznap délutánonként a miséken nagyon sok hívő vesz részt. A paptársaimmal folytatott beszélgetésekből is látom, hogy a hitélet, ha nem is a régi erővel, de tovább folyik, és akik itt maradtak, akik itt akarnak élni, azok tovább folytatják ezeket a hagyományokat.
Azután a papok átlagéletkora kisebb - például a szabadkai egyházmegyében -, mint akármelyik magyarországi egyházmegyében. Egyfajta vitalitás tehát még a sok viszontagság ellenére is megtalálható a Vajdaságban. Természetesen látszik, hogy az egyház és a társadalom most egy olyanféle lázas átalakulás időszakát éli, mint amilyen nálunk tizenöt évvel ezelőtt volt tapasztalható. Most alakulnak ki azok a törvényi keretek, amelyeken a polgári fejlődés, meg hát az egyház szélesebb körű tevékenysége is elindulhat. Ezért nagyon fontos, hogy ezekben az években az egyház jól válassza meg azokat a feladatokat, azokat az intézményeket, amelyeket majd vállal, hogy egyszerre szolgálhassa a katolikus hit elmélyítését és az egyes nemzetiségi csoportok kulturális értékének, azonosságának az őrzését.
* Ebben a fejlődésben milyen mértékben vehetnének részt az egyházi iskolák?
- Az otthoni tapasztalat szerint ez egy nagyon fontos kérdés. Ha az állami jogszabályok ezt megengedik, és pénzügyi támogatás, jelentősebb pénzügyi támogatás is járul hozzá, akkor ezzel a lehetőséggel mindenképpen élni kell. Nagy erőfeszítéssel jár azonban egy gyermekközpontú oktatási intézmény létrehozása, hiszen a pedagógusképzés is marxista szellemben történt, így bizony nagyon kevesen találják meg a katolikus nevelés stílusát. Hasznos lenne, ha a szerzetesek az iskolák területén újjáalapítást végezhetnének. A mi egyházmegyénk területén például tízezer gyerek járhat katolikus iskolába, mely iskoláknak több mint a fele szerzetesi alapítású. Az itteni magyar katolikusok lélekszámadatait vizsgálva úgy látom, jó néhány katolikus iskola létrehozására volna még szükség.
* Az elmúlt egy-két évben ismét erőre kaptak a keresztény értékrend elleni támadások a magyar nyelvterületeken is. Különösen a társadalmi kérdésekbe való beleszólást veszik zokon.
- Nyilvánvaló, hogy hitünk egész életünkre szól. A hívő embert egész életében befolyásolja a hite. A keresztény tanítás is arról szól, hogy nemcsak az istentisztelet idején, hanem a hétköznapokban is keresztény módon kell élni. Az embert nem lehet skizofrén életre kényszeríteni; nem lehet a közélettől hermetikusan elzárni a családi és a magánéletet. Főleg nem egy szabad társadalomban, ahol a szólásnak, a gyülekezésnek, az egyesületek alapításának is szabadsága van. Ez azt jelenti, hogy ebben a közéletben a hívőember a világnézete alapján is részt vállalhat. Más kérdés, hogy az egyház nem azonosul semmiféle politikai párttal, hogy az egyház - főleg az utóbbi évtizedekben - egyre világosabban tiltja a papoknak az állami hatalom gyakorlásával járó hivatal gyakorlását, például miniszterelnökséget, miniszterséget, parlamenti képviselőséget, de akár a bírói vagy a polgármesteri tisztség vállalását is. A hívő világiak dolga az, hogy az evangélium szerint, az evangélium szellemében alakítsák a világot. A társadalmi felelősségvállalás tehát a hívő embernek is a feladata. Azt hiszem, elég a Szentatya megnyilatkozásait olvasni, hogy lássuk: a munka világától a családon és a nők helyzetén át egészen az egészségügy problémájáig vagy a környezetvédelem problémájáig sok mindenben igenis van mondanivalója a keresztény embereknek.
* Az elmúlt ötven-hatvan évben láttuk, tapasztaltuk, hogy a baloldali ideológia miként rombolta a keresztény értékeket. Újabban viszont a liberális oldalról is gyalázkodások hangzanak el.
- A valódi értékek sohasem állnak szemben egymással. Az alapvető emberi értékek hirdetése nem áll szemben a kereszténység felfogásával. Mi hiszünk abban, hogy az ember olyan, mint amilyennek a teremtő megalkotta. Az alapvető emberi jogoknak, értékeknek mindig egyformáknak kell lenniük. Nem lehet az egyik értéket úgy magasztalni, hogy közben tagadom a másikat. Az igazságot, igazságosságot, szabadságot, szeretetet együtt kell képviselni. Az életben újra és újra gyakorlati helyzeteket kell megoldani. Nehéz dolog ez, venni kell azonban a fáradságot, mert ezen múlik, hogy tisztességes és emberhez méltó életet tudunk-e élni. A felületes és egyoldalú, túl nagyhangú megnyilatkozások általában valamilyen érdeket, értéket, igazságot sértenek. Nemcsak nyitott füllel, hanem nyitott szívvel is kell a másikat hallgatni, mert együttesen tudjuk meglelni közös értékeinket.
Sajnálatos, hogy a világsajtóban, de a magyar sajtóban is az egyházellenes megnyilatkozások mid gyakrabban látnak napvilágot. Ezek sokszor felületességből, sokszor ellenérzésből fakadnak, sokszor egy emberi vagy vallási közösség elleni indulatok fejeződnek ki bennük, és csak gyűlöletkeltésre alkalmasak. Márpedig nagyon fontos, hogy soha ne ismétlődjön meg, ami a korábbi évtizedekben ezen a területen vagy akár a nácizmus idején történt.
* Itt-tartózkodása során Belgrádban látogatást tett Pavle szerb pátriárkánál.
- Azt hiszem, nekünk most nagyon fontos feladatunk, hogy ebben a térségben a népek kiengesztelődésén fáradozzunk, és igyekezzünk a magunk eszközeivel azon lenni, hogy ne bántsák már egymást az emberek, se kicsiben, a napi események kapcsán, se nagyban. Mindenkinek nagyon fontos ez, az itt élő népeknek, de Európának is.
Beszélgetésünk során elmondtuk, hogy lehetőségünk van arra, hogy hitünket most már oktassuk akár iskolai hittan formájában, akár magasabb szinten is. Örvendetesnek tartom, hogy a belgrádi egyetemen az ortodox teológiai fakultás újra megkapta azt a rangot, ami hajdan megillette. Ugyancsak örvendetes, hogy a többi keresztény vallások felsőoktatása számára is nyílnak lehetőségek. A tudomány és a felsőoktatás világában lehetséges kapcsolatok olyan megértést és bizalmat eredményezhet, amelyek a barátságot erősítik.