Többnapos egyházi eseménysorozat készítette elő a hívők számára XXIII. János és II. János Pál pápák április 27-ei szentté avatását a Vatikánban és Rómában. A Magyar Katolikus Lexikon megfogalmazása szerint a szentté avatás (lat. canonisatio) tévedhetetlen pápai kijelentés, mellyel a pápa a szentté vagy a boldoggá avatás szertartásában ünnepélyesen kihirdeti valakiről, hogy a mennyországban a megdicsőültek között van, és tiszteletét az egész egyház számára előírja.
A szentté avatás története egészen a XII. századig nyúlik vissza. Kezdetben a vértanúk, majd a hitvallók nevét tartották számon, és sorolták őket a szentek sorába, emléküket haláluk napján ünnepelték. V. Sixtus pápa pedig 1587-ben a szentté avatási eljárást az ún. Rítuskongregációra bízta.
XIV. Benedek pápa 1735-ben részletesen szabályozta a boldoggá és a szentté avatási eljárást. Ennek értelmében miután a boldoggá avatás már igazolta az erények hősies gyakorlását, és emellett legalább két, igazolt csoda is bizonyítható, csak ezután kerülhetett sor a szentté avatásra, melyet a római Szent Péter-bazilikában végeztek, és a pápa hirdette ki bullával. A szent tiszteletére a világegyházban mindenütt templomok vagy oltárok emelhetők.
II. János Pál pápa 1983-ban megváltoztatta a korábbi szentté avatási eljárást, és újabb szabályok megtartását rendelte el. Egyebek között azt, hogy a megyéspüspökök joga joghatóságuk területén az adatgyűjtés lefolytatása Isten szolgájának életéről, erényeiről vagy a vértanúságáról, a neki tulajdonított csodákról. Szerezzenek pontos információkat az életéről, és pontosan tudakolják meg az indokokat, amelyek megalapozzák a szentté avatási kérelmet. Ha esetleg a jelölt közzétette írásait, a püspök vizsgáltassa meg őket teológus cenzorokkal. Ha mindezek után a püspök úgy látja, hogy az eljárást folytatni lehet, rendelje el azoknak a tanúknak a gondos kihallgatását, akik kapcsolatban voltak az esedékes szenttel. Miután mindez megtörtént, a püspök minden dokumentációt küldjön el Rómába, ahol a Szentek Ügyeinek Szent Kongregációja feladata, hogy megtegyen mindent, ami a szentté avatáshoz tartozik, segítséget nyújtva az adatgyűjtő püspököknek eligazításokkal, az ügyek gondos tanulmányozásával s végül a szavazással. A szentek ügyeinek kivizsgálásakor legyenek kéznél tanácsosok — akiket különböző szakterületekről hívnak meg — és szakértők — egyrészt történeti, másrészt teológiai kérdésekben. A csodának tartott gyógyulások kivizsgálására legyen a Szent Kongregáció mellett egy orvosi bizottság is.
A szentek
Sławomir Oder lengyel származású, az egyházjogban, a teológiában és a történelemben egyaránt jártas atya „ügyvédként” vitte előre a szintúgy lengyel származású II. János Pál pápa boldoggá és szentté avatását a Vatikánban működő Szentté Avatási Ügyek Kongregációja előtt. Ugyanezt tette az olasz Califano atya XXIII. János pápa hasonló eljárásában.
A hívők számára kedd este, a római Lateráni Szent János-bazilikában kezdődött az eljárás, amely során olasz és külföldi fiatalok Sławomir Oderrel és Giovangiuseppe Califanóval találkoztak. A szentek öröksége című találkozót a római egyházmegye szervezte annak a generációnak, amely XXIII. Jánosra nem emlékezhet, és II. János Pált is csak idősen, betegen láthatta.
Az események érdekessége, hogy szombaton a római városközpontban levő templomok egész éjszaka nyitva tartottak az imádkozni és gyónni kívánó zarándokok számára.
Vasárnap a Szent Péter téren 10 órakor kezdődő szentté avatási szertartásra a részvevőket reggel fél hattól engedték be. A Szent Péter tér és a Vatikán környéke már szombaton le volt zárva az autós forgalom elől.
Róma útjain és terein tizennégy óriáskivetítőn közvetítették a szentté avatást — tizenegyet a Szent Péter tér és az Angyalvár között állítottak fel. A szentmise lengyel nyelvű, élő közvetítése a Navona téren, a francia nyelvű a Farnese téren, az angol a Forum Romanumnál volt követhető.
