A magyarittabéi anyanyelvápoló csoport felsős színjátszói Fáy András A varjú és a pávák című rövid meséjéből készítettek előadást, amellyel két megmérettetésen is sikeresen szerepeltek. A XIV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti elődöntőjéből továbbjutottak a rendezvény döntőjébe, majd Bácsfeketehegyen a VII. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó zsűrije is úgy döntött, ők képviselhetik Vajdaságot Szegeden júniusban a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón.
A népes csoport a magyarittabéi művelődési házban várt bennünket. A fotózás kedvéért próbát rögtönöztek, majd a magnó köré gyűltek, és kíváncsian lesték a kérdéseimet.
Megtudtam, néhányan már első osztályos koruk óta járnak anyanyelvápoló órára. Hogy miért? Mert ott vannak a barátok, jó a társaság, sokat játszanak, nevetnek, szórakoznak. A darabról gyorsan elmondták: van benne egy depressziós varjú, „aki” úgy érzi, nem illik bele a közösségbe. Pávának álcázza magát, hogy a többiek elfogadják, a történetnek azonban nincs jó vége. Nekik viszont éppen ez tetszik, mert már unják egy kicsit, hogy minden darab happy enddel fejeződik be.
— Sokat beszélgettünk róla, mi legyen az előadás végével, megváltoztassuk-e, vagy maradjon úgy, ahogyan a szerző elképzelte — kapcsolódott be a társalgásba Petes Erzsébet, a csoport vezetője. — Fáy András rövid meséjéről van szó, melyet mi kiszíneztünk, kiegészítettünk a saját ötleteinkkel, koreográfiával, zenével, nyelvtörőkkel. Sokat küzdöttünk vele, és úgy érzem, megérte.
Petes Erzsébet 2005 óta vezeti az anyanyelvápoló csoportot, jelenleg összesen huszonkilenc gyermekkel foglalkozik, tizenhárom alsóssal és tizenhat felsőssel. A legnagyobb sikerüket 2011-ben érték el, amikor a Farkas és Piroska című darabbal megnyerték a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által szervezett Suliszínház Fesztivál döntőjét. Jutalomként a magyarországi Velencei-tavon táborozhattak.
— Az alsósok is lelkesek, velük az idén az Egerek című előadással készültünk. A felsősök viszont tapasztaltabbak, összeszokottabbak, régóta együtt vannak. Sokat játszunk, szituációs gyakorlatokat végzünk, mielőtt elkezdenénk intenzívebben próbálni — mondta Erzsébet, aki a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képzésén szerzett tapasztalatait igyekszik hasznosítani a gyermekek körében. Mint mondta, megpróbál minden lehetőséget kihasználni a tanulásra. Mióta eredményeik is vannak, egyre nagyobb az érdeklődés az anyanyelvápoló óra iránt. Magyarittabén a felnőtt amatőr színjátszásnak is volt hagyománya, de most nincs, aki foglalkozzon az esetleges jelentkezőkkel.
A gyerekeket arról is megkérdeztem, hányan vannak az osztályban (az ötödikesek kilencen, a hatodikosok heten, a hetedikesek tizenketten, a nyolcadikosok nyolcan), melyek a kedvenc tantárgyaik, milyen versenyekre járnak. Ezután szaladtak tovább, mert azon a délutánon más kötelezettségek is várták őket
