* Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?

— Ezek a hónapok párhuzamosan két dologról szóltak. Egyfelől igyekeztünk a Vajdasági Magyar Szövetséget rávenni arra, hogy kapcsolódjon be egy olyan magyar—magyar társadalmi párbeszédbe, amellyel megpróbálnánk a beteg magyar közéletünket sújtó gondokat közösen felfedni és megoldani. Ezen a téren folyamatosan a legdurvább elutasításban volt részünk. A másik fél nem volt hajlandó elismerni, hogy probléma van a közösségen belül, hogy bármit rosszul csinált volna, például a Szabadkai Rádió, a fiatal értelmiségiek, a szabadkai egyetem ügyében vagy az MNT hivatalában. Levegőnek néztek bennünket, néhány tucat embernek, akikkel nincs miről párbeszédet folytatni. Tevékenységünk másik része az önálló arculat kialakítása, szervezetünk építése volt. Kerestük a kommunikációs csatornákat, hogy minél több ember tudjon rólunk, csatlakozzon hozzánk, és ismerje meg a hitvallásunkban megfogalmazott értékeket. A választások kiírásával viszont el kellett döntenünk, hogy merre tovább.

* A párbeszéd hiánya adott arra okot, hogy induljanak a választásokon?

— Igen, ez valahol kényszerpálya volt. A VMSZ nemcsak elzárkózott a párbeszédtől és a magyar—magyar konszenzus szükségességének megteremtésétől, hanem úgyszólván leszámolt a párton belül mindazokkal, akik rámutattak a problémafelismerés fontosságára, és bírálni merték a VMSZ elnökének és csúcsvezetésének elutasító, gőgös magatartását. Miután száz személyt, valójában a VMSZ legismertebb arcait kizárták a pártból, eldőlt, hogy az nem akar párbeszédet. Az egyetlen mód, hogy rámutassunk a társadalmi problémákra, és azok megoldásáért tehessünk valamit, az volt, hogy kiállunk a választópolgárok elé. Tettük mindezt úgy, hogy tisztában voltunk vele: ez egy hihetetlenül egyenlőtlen küzdelem lesz pénz, hatalom, erő, szervezettség dolgában, de más megoldást nem láttunk. Úgy döntöttünk, jobb egyenes gerinccel, bátran elesni a csatatéren, mint gyáván föladni az elveket, és úgy szenvedni vereséget.

* A tartományi eredmények tükrözik leginkább a magyar választópolgárok véleményét.

— Ez igaz, hiszen csak itt mérettettünk meg úgyszólván országosan, az összes többi lista sok helyi specifikumot tartalmazott. Az eredményekből azt látjuk, hogy a VMSZ a tartományi választásokon a történelmének leggyengébb eredményét érte el, a legutóbbi választásokhoz képest a szavazatok több mint 20 százalékát veszítette el. A másik oldalon pedig megjelent egy erő, mely megszerezte a magyar szavazatok csaknem 20 százalékét. Az eredményekhez az is hozzátartozik, hogy a Magyar Mozgalom szabadkai kisugárzású szervezet Észak-Bácskában tudott szervezetet építeni. Az a csaknem 17 000 ember, aki minden nyomásgyakorlás ellenére a szavazatával kiállt a változásokért, a jövőben megkerülhetetlen tényező lesz. Ez a folyamat megállíthatatlan, akár tudomást veszünk róla, akár nem.

Fotó: Szabó Attila

* Ön szerint a VMSZ most már nem beszélhet legitimen a vajdasági magyarság nevében. A magyar kormány azonban továbbra is az egyetlen stratégiai partnerének tekinti.

— Tudomásul vesszük, hogy a Fidesz-kormányzat a VMSZ-ben látja a szerbiai partnert. Viszont azt gondolom, fönntarthatatlan az a helyzet, hogy miközben a 2016 áprilisában voksoló magyar emberek többsége nem szavazott a VMSZ-re, mégis az a párt legyen az itteni magyarság egyetlen legitim képviselője. Minden személyes elfogultság vagy szimpátia ellenére erről tudomást kell vennie a magyar kormányzatnak. Meg kellene kezdeni azt, amiről mi folyamatosan beszélünk, hogy a nemzeti ügyekben valóban létrejöjjön a párbeszéd a különféle legitim magyar opciók között. Tény, hogy az itteni magyar közösség 30-70 arányban pillanatnyilag megosztott. Egészen biztos, hogy ha ezeket a hibákat a VMSZ vezetőség konokul tovább folytatja, akkor ez az arány hamarosan jelentősen átbillen az MM javára. Mi továbbra is abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar a magyart ne nézze ellenségnek. Ne osszuk meg a magyarságot, ne rekesszünk ki magyar embereket. Akkor juthatunk közelebb a nemzeti érdekek hatékony érvényesítéséhez, ha felismerjük, hogy a fontos magyar ügyekben konszenzust kell keresni. A választások után rögtön mondtam, hogy nyíltak vagyunk a párbeszédre, a VMSZ elnöke pedig még aznap válaszolt, hogy semmiféle együttműködést nem akar a Magyar Mozgalommal. Lehet ezt folytatni, de éppen ez a közösség megosztása, nem pedig az, hogy két magyar lista indult a választásokon. Ha megvizsgáljuk a programjainkat, legfeljebb árnyalatnyi különbségek vannak, de a közösségi érdekérvényesítés mechanizmusát egészen másként látjuk. Nem tudjuk elfogadni az egy ember általi döntéshozatalt, sem azt, hogy aki nem ért egyet egy ember véleményével, az nemzetellenes.

* Az MM valószínűleg többnyire ellenzékben lesz. Hogyan fog ebből a szerepből politizálni, és mit tesz azért, hogy az anyaország legalább a létezését elismerje?

— Az még nem dőlt el, hogy milyen többség lesz egy-egy önkormányzatban. Kétségtelenül károsnak tartom, ha az önkormányzatokban a két, illetve Zenta esetében a három magyar lista nem egymással alakít koalíciót — hiszen a VMSZ egyetlen magyar többségű önkormányzatban sem szerezte meg a szavazatok többségét —, hanem behívná a hatalomba a Szerb Haladó Pártot. Ez a teljes dominanciára törő SZHP-nek valójában a helyi uralmát is eredményezné. Tehát ha a tartományi házelnöki székért cserébe — melyet Pásztor a választási eredménytől függetlenül kapott meg — lemond arról, hogy magyarok irányítsák a legmagyarabb Tisza menti önkormányzatokat vagy Topolyát, akkor ez azt fogja előidézni, hogy az SZHP lesz a főszereplő, a VMSZ tevékenysége pedig egy komolyabb statisztáéra fog korlátozódni. Valóban azt gondolom, hogy ezzel a közérdek sérül. Mi ez ellen nem sokat tehetünk, de hajlandóak vagyunk tárgyalni arról, hogy milyen elvek mellett lennénk részesei a hatalmi többségnek. Végül is Szabadkán sem kötelező, hogy haladó legyen a polgármester, hiszen a haladók nem szereztek többséget. Persze valószínűleg nem ez lesz a VMSZ számára a döntő, és ebben az esetben mi egy konstruktív ellenzéki szerepre készülünk. Éberen figyeljük a város irányítóinak lépéseit, és szakmai alapon próbálunk segíteni vagy bírálni. A hatalmi többség készüljön fel, hogy mi ebben nagyon következetesek leszünk. Ami pedig az anyaországi állapotokat illeti, eddig is tapintatosan, óvatosan és tiszteletre méltóan viszonyultunk a magyar kormányzathoz. A legkülönbözőbb csatornákon próbáltunk párbeszédet kialakítani, de nem sok sikerrel. Ennek ellenére azt gondolom, elképzelhetetlen, hogy a magyar kormány ne vegyen tudomást 17 000 magyar emberről és azokról a tízezrekről, akik a távolmaradásukkal mondtak nemet a VMSZ kizárólagos politikájára. Bízom benne, hogy a józan ész kerekedik felül, mert a magyarság akkor lesz összetartó és egységes, ha a benne megnyilvánuló sokszínűség — mely a szavazatokban is megmutatkozott — teret kap a nemzetpolitikában.