A lovaglás iránti őszinte szenvedély

A lovaglás iránti őszinte szenvedély

A lovak különösen érzékenyek a hangerőre, a hirtelen mozdulatokra, és megérzik, ha valaki rossz szándékkal közeledik hozzájuk.

Nehéz és kitartó munkával férkőzhetünk a bizalmukba. Van, akinek ez olyan jól sikerül, hogy nemcsak megtanul lovagolni, hanem összeszokott párosként versenyeken is részt vesz a lovával.

A kishegyesi Cékus Árpádnak és a kisebbik lányának, Noéminek szenvedélye a lovaglás, mely mindkettejüknek megnyugvást és kikapcsolódást is nyújt. Noémi négy-öt évesen kezdett el lovagolni a nagyszülei pónijain, majd tízéves kora óta versenyez. Az amatőr galoppversenyek után a terepversenyekre tért át, és olyan sikeresen űzi a sportágat, hogy 2016-ban országos bajnok lett Fickó nevű lovával. Az idén harmadik alkalommal fog részt venni a Vajdasági Vágtán.

Édesapja, Árpád már felnőttként kezdett el lovagolni, és eddig az összes Vajdasági Vágtán szerepelt:

— Egy őrület van a futam előtt, hiszen az ember szeretné a legjobbat kihozni a versenyből. Azt tapasztalom, hogy minél többet foglalkozom a lóval, annál jobb eredményre számíthatok. Egy átlagos képességű ló is többet nyújt, ha törődnek vele, és az illető kiépít az állattal egy bizalmi kapcsolatot. Nagyon furcsa lenne egy olyanon ülni, amelyet nem ismerek, hiszen fontos a hosszú idők munkájával kiépített kapcsolat az ember és az állat között. Úgy gondolom, hogy mi amatőr szinten versenyzünk, de e mögött rengeteg szeretet és ragaszkodás van. A családba az idősebb lányom hozta ezt az úgynevezett lóimádatot, ő kezdett el ezzel ismerkedni, én pedig később csatlakoztam, de manapság már úgy érzem, rossz az a nap, amikor valamiért nem tudok kilovagolni. Nagy hiányérzetem van ilyenkor.

Tudvalevő, hogy a lovagláshoz az állatot megülő embernek is szüksége van megfelelő kondícióra és állóképességre. Árpád erre a bádogosi munkája révén tett szert. A család legfiatalabb tagja, Noémi a saját kondícióján érzi meg leginkább, ha kevesebbet lovagol.


A szerző felvételei

— Télen csúszósak az utak, ezért kevesebbet lovaglunk, mint a melegebb évszakokban, és ezt magamon is tapasztalom. Van egy ideális testsúly, melyet érdemes fenntartani. Erre főleg akkor volt nagy szükség, amikor megszereztem az engedélyt arra vonatkozóan, hogy zsoké lehessek. Egy kicsit későn kaptam meg azt az információt, hogy hány kilogrammnak kell lennem, ezért öt nap alatt 5 kg-ot fogytam le a versenyre, de végül minden jól alakult. Különösen a vágták során, de egyébként is arra törekszem, hogy minél könnyebb legyek a ló számára. Az sem mindegy, hogy milyen lelkiállapottal ülünk a hátára, hiszen az állat megérzi, a jót és a rosszat is. Noémi úgy véli, hogy ezt is tanulni és gyakorolni kell.

— Nem mindegy, milyen idegállapotban közelítünk az állathoz. Én személy szerint nagyon feszült vagyok a versenyek előtt, rosszul is szoktam lenni, amit a lovak is megéreznek. Igyekszem azért ezt háttérbe szorítani, és azt a célt tűzöm ki magunk elé, hogy az első három helyezés közül megszerezzük az egyiket. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a lovas és a ló is épségben térjen haza a versenyről.

Az idén is szurkoljunk a Cékus család tagjainak, akiknek a lovaglás nem csupán verseny, hanem életforma és szenvedély is.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zsákolj, homokzsákolj!
Ép Testben
Facebook

Támogatóink