home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A láng nem alszik ki
Faragó Árpád
2015.05.25.
LXX. évf. 20. szám

Néhány héttel ezelőtt Bácskertesen befejeződött a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 20. Találkozója. Mivel a sajtó, a rádió és a televízió érdemben foglalkozott a tíznapos rendezvénnyel, sokan gondolhatják, hogy így utólag már valószínűleg nincs is mit mondanunk erről a seregszemléről. Voltak azonban olyan történések, amelyek a média számára nem, de az amatőr színjátszók nagy családjának igencsak fontosak voltak.

Arról van ugyanis szó, hogy az idei bácskertesi rendezvényen, hosszú évek után, újra ott voltak a temerini és a torontálvásárhelyi amatőr színjátszók! Újra — mondom —, mert a találkozó első évtizedében rendszeresen részt vettek e nemes vetélkedőn, és színvonalas előadásaikkal figyelemre méltó sikert értek el. Aztán váratlanul elhallgattak. Válságba került az amatőr színjátszás Temerinben is és Torontálvásárhelyen is. Évek múltak el, mire aztán végre ismét életjelet adtak magukról. Szükségesnek tartom megemlíteni a két társulatot, mert úgy gondolom, a jelenlétük egyúttal azt is jelzi, hogy az említett két településen újjáéledt ez a mozgalom. S ez az, amit nem szabad szó nélkül hagyni. Bátorítani kell a „visszatérőket”. Meg kell győzni őket, hogy szükség van rájuk, de nemcsak a két helységnek, melyet képviselnek, hanem a vajdasági magyar amatőr színjátszás egészének is!

A temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület színjátszó társulata Illyés Gyula Tűvé-tevők című parasztkomédiáját mutatta be Törteli László rendezésében. Teljesítményüket a közönség és a diákzsűri különdíján kívül a Magyar Nemzeti Tanács tájolási különdíjával jutalmazták.

Véleményem szerint a Tűvé-tevők temeriniek által való színrevitele a nagy múltú község amatőr színjátszásának a megújhodását, legalábbis a megújhodás első „lépését” is jelenti/jelentheti. S ebben, de különösen a történések folytatásában, meghatározó szerepe lehet (s hiszem, hogy lesz is) Törteli Lászlónak, aki szakmailag képzett, és már a darabválasztással is jelezte, hogy az igényességre törekszik, és a társulatépítés nem éppen könnyű feladatát is meg tudja oldani. S még csak annyit: Törteli Lászlónak és a temerini színjátszóknak további támogatásra, önzetlen segítségre is szükségük lesz.

A torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon Amatőr Színjátszó Társulata Horvát Péter Kilencen, mint a gonoszok című színpadi játékát mutatta be Bakator János rendezésében. Az elismerések itt sem maradtak el: közösségteremtő tevékenységéért Garay Béla-díjban részesült, emellett a legjobb férfi főszereplőnek járó Szilágyi László-díj is hozzá került, melyet a zsűri Kovács István Cocinak ítélt oda Slomó szerepének sikeres megformálásáért. A kelebiai plébánia ajándékát, ft. Paskó Csaba plébános adományát Bakator János érdemelte ki Benjamin Franklin figurájának hiteles megszemélyesítéséért.

Mivel igen ritkán szólunk, írunk Torontálvásárhely (Debelyacsa) amatőr színjátszásáról, most megtesszük. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy Torontálvásárhelyen az amatőr színjátszásának igen gazdag hagyománya van. Csaknem száz évvel ezelőtt — Grachal János esperesnek köszönhetően, akinek egyébként szívügye volt a színjátszás, és aki 1922-ben került a községbe — megszólaltak a múzsák.

Jegyezzük meg azt is, hogy a korabeli krónikások szerint azokban az esztendőkben (mindenekelőtt a 20-as és a 30-as években) 140 aktív színjátszó tagja volt az ottani szervezeteknek, és 108 művet mutattak be. A későbbi évek folyamán, kisebb-nagyobb hullámvölgyektől eltekintve, folyamatos volt az amatőr színjátszás. Mindig akadtak ugyanis, akik elkötelezték magukat iránta. Csak néhány nevet említek: Vitkay Gyula református kántor, Vitkay Gyuláné kiváló amatőr színjátszó, aztán Vitkay Ilonka, Joanovics Emil, Joanovics Emilné, Tóth Gizella, Sass Ibolya.

A 70-es évektől kezdve Mérges Sándor neve, értékteremtő munkássága határozta meg a község amatőr színjátszását, annak erősödését, fejlődését. Mérges Sándor játszott, rendezett és szervezett. Hatvan művet állított színpadra, melyek közül nem egyet láttunk is a találkozón a 90-es évek derekán. Megemlítem Bíró Lajos Tavaszi ünnep című drámáját és Kisfaludy Károly A kérők című vígjátékát. Egyik is, másik is a torontálvásárhelyi amatőr színjátszás rangját példázta.

Hullámvölgyek, időleges megtorpanások természetesen gyakran tapasztalhatóak egy-egy társulat munkájában. S az is természetes, hogy a folyamatosság ilyenkor megszakad. A színjátszó mozgalom lángja azonban nem alszik ki. Különösen akkor nem, ha azt együtt élesztgetik mindazok, akik szívügyüknek tekintik ezt a tevékenységet.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..