Mindössze két nap választ el bennünket a Pekingben megrendezésre kerülő XXIX. nyári olimpiai játékok 8 óra 8 perc és 8 másodpercre tervezett megnyitóünnepségétől. Ne csodálkozzunk hát azon, ha az elkövetkező két hétben utcán, hivatalokban, munkahelyeken kialvatlan szemű emberekkel találkozunk, akik az újságokban a legújabb pekingi híreket böngészik vagy az olimpia legfrissebb eseményeiről folytatnak élénk eszmecserét. Ilyenkor talán még a munkaadók is megbocsátják, ha a sportkedvelő alkalmazott néhány perccel megnyújtja az ebédidőt, hiszen a pekingi események azonnali megvitatást érdemelnek. Augusztus 24-éig szinte minden az olimpia körül forog majd. Talán a híradók sem a legújabb belpolitikai fegyvercsörtetésekről, a folytonos huzavonáról és csatározásokról szóló idegborzoló tudósítással kezdik műsorukat, hanem a pekingi ötkarikás verseny eseményeivel. Így talán valamelyest megmenekülünk a felesleges bosszankodástól, káromkodástól, szitkozódástól, és a pulzusunk sem a villanyáram meg a benzin árának emelkedésétől lesz szaporább, hanem kedvenc sportolóink sikere hallatán.
Az olimpia gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, s habár a görögök által megálmodott nemes küzdelem az idők során átalakult - sőt hozott olyan eseményeket, amelyek egyáltalán nem illenek az olimpiai eszméhez -, azért a játékok történetét böngészve nem vért, fegyverzajt, alantas intrikákat és politikai baklövéseket talál az ember. Az olimpiának a békéről kell szólnia, hiszen még az ókori görögök is szüneteltették a háborúskodást a játékok idején. A legádázabb háborúk kellős közepén egy csapat fiatalember letette a fegyvert, és mit sem törődve az egymással szemben álló, állig fölfegyverkezett seregekkel, elindult Olimpia (Olümpia) felé. Az ifjak nyugodtan vonultak a vér áztatta földeken az Athéntól 260 kilométerre fekvő, városnak aligha nevezhető, Zeusznak szentelt kultikus központ irányába. A sportrendezvény öt napjára általános fegyverszünetet hirdettek meg, ezért is lettek az olimpiák a béke jelképévé. Kr. u. 393-ban Nagy Theodosius császár a kereszténység végleges megszilárdítása érdekében a majdnem 11 évszázados fényes múlt után beszüntette az olimpiai játékokat. 1503 esztendő elteltével egy francia úriember, Pierre de Coubertin báró ötlete alapján feléledt az olimpia, s szervezésének köszönhetően 1896-ban Athénban ismét megkezdődött az újkori ötkarikás játékok. Sajnos, az elmúlt 112 év alatt néhány alkalommal összefonódott a sport és a politika. 1936-ban a náci rezsim propagandacéljainak rendeli alá a berlini olimpiát, Hitler pedig tüntetőleg távozik, amikor a fekete bőrű Jesse Owens amerikai hosszútávfutó nyer aranyérmet. Az olimpiai játékok történetére a legsötétebb árnyékot az 1972. szeptember 5-ei drámai esemény vetíti, melynek során a müncheni olimpiai faluba behatoló palesztin kommandó túszul ejti az izraeli csapat több tagját. A balul sikerült túszmentő akcióban 11 izraeli sportoló életét vesztette, s a veszteséglistáján egy rendőr és 9 támadó is szerepel. Az 1976. évi montreali olimpiáról az új-zélandi rögbiválogatott elleni tiltakozás jeléül több afrikai ország maradt távol, 1980-ban pedig az Egyesült Államok bojkottálta a moszkvai sportrendezvényt az afganisztáni szovjet bevonulás miatt. Válaszul a keleti tömb országai (Románia kivételével) távol maradnak a Los Angeles-i ötkarikásról, az 1988-as szöuli olimpiára pedig Észak-Koreán kívül Kuba, Etiópia és Nicaragua sem küldi el sportolóit. 1996-ban csőbomba robban a versenynek helyt adó Atlanta központjában: egy ember meghalt, s több mint százan megsebesültek. De a játékok, csakúgy, mint 1972-ben, ezúttal is folytatódtak, mert a sport legnagyobb ünnepét nem állíthatja meg semmi.
A pekingi olimpiát megelőző történések igen nagy aggodalomra adnak okot. Az olimpiai láng útját nemegyszer rendbontás zavarta meg, április 7-én pedig Párizsban a Tibet szabadságáért tüntetők eloltották a lángot. Ilyesmire még nem volt példa az olimpia történetében. Ami pedig a legvészjóslóbb: néhány iszlám terrorista csoport merénylettel fenyegetőzik. Az olimpiai láng az olimpia szellemiségét hivatott hirdetni: a világ sportolóinak nemes és tiszta küzdelmét, melybe még a politika se szólhat bele. A lángnak minden eddiginél nagyobb magasságokban kell lobognia, hogy fényével még a legsötétebb zugokban is világosságot teremtsen, s a legelvetemültebb fejekből is kiűzzön minden olyan gondolatot, amely az olimpiai eszmeiséget a legcsekélyebb mértékben is veszélyeztetheti.