Fontos eseményeknek adott otthont szeptember 10-e és 12-e között Szabadka. Valóságos szecessziós központtá vált a város, hiszen a Mosolyogj Szabadkára civil szervezet által harmadszor rendeztek itt nemzetközi konferenciát az épített örökség témakörében. A tanácskozásnak köszönhetően itt gyülekeztek a szakma legjobbjai, akik nem mulasztották el megdicsérni a várost, úgy vélik ugyanis, hogy észrevehető fejlődésen ment át a műemlékvédelem tekintetében.
A háromnapos tanácskozás első napján, csütörtökön a Réseau Art Nouveau Network — szecessziós városok hálózata évi közgyűlésére került sor. Pénteken a szervezet helyi koordinátora, dr. Viktorija Aladžić művészettörténész, Manoëlle Wasseige (Brüsszel), a hálózat elnöke és Lluís Bosch (Barcelona) — aki immár harmadszor vendégeskedik Szabadkán, s elsőként támogatta a város csatlakozását a hálózathoz — Maglai Jenő polgármesterrel együtt tartott sajtótájékoztatót. A polgármester hangsúlyozta, megtiszteltetés a városnak, hogy otthont adhat a nemzetközi tanácskozásnak, és nagyon örül a pozitív kritikának, mely szerint az elmúlt évekhez képest fejlődés figyelhető meg a város épített kulturális öröksége iránti viszonyulásban.
A sajtótájékoztató után a városháza dísztermében következett a III. nemzetközi építészeti örökség témakörében szervezett konferencia, melynek címe A kutatástól a restaurációig. Manoëlle Wasseige prezentációja a hálózat létrejöttéről, az 1999. évi megalakulása óta eltelt tevékenységéről, fejlődéséről, a tagság gyarapodásáról, kutatásról és a közönséggel való kapcsolattartásról szólt. Brian Park az egyesült királysági Glasgow-ban található művészeti akadémia Mackintosh-könyvtárának leégése utáni restaurálásról beszélt, előadását a tűz martalékává lett enteriőr és a könyvek felújítására építette.
A téma legizgalmasabb elődadásai közé tartoztak azok, amelyeken Budapestről érkezett szakemberek meséltek tapasztalataikról. Bóna István festő-restaurátor a híresebb budapesti felújítások alapján vezette be az érdeklődőket a falrestaurálás részleteibe, jól és kevésbé jól sikerült példákat egymás mellé helyezve. Beszélt arról, milyen technikával végzik a falrestaurálást, milyen eredmény várható egy-egy eljárástól, és hogyan hozhatnak vissza eltűnt, átmeszelt képeket. Ez utóbbira volt példa a Lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnájában található freskó, melyet egy amatőr fotográfus buzgóságának köszönhető archív felvételek, valamint UV-lumineszcens fotózás révén, a még kivehető szín- és formaminták összevetésével sikerült újraalkotni.
A szerző felvételei
Czifrák László szilikátrestaurátor a Zsolnay kerámiák felújításáról, azon belül is a kültéri kerámiarestaurálásról beszélt. Mint mondta, meg kell különböztetni a mázas kerámiát és a terrakotta cserepeket, hiszen eltérően reagálnak a külső környezeti hatásokra, ennek megfelelően más eljárást is kell alkalmazni rájuk. Az előző előadáshoz hasonlóan, ismert Budapesti helyszíneken végzett felújítások alapján mesélte el, milyen kihívásokkal állítja szembe a ma emberét ez a XIX. századi hungarikum, mely nemcsak a kerámia minőségét, hanem a szerkezeti megoldásokat illetően is az akkori magyar építészet géniuszait dicséri. Munkái során az egyik legimpozánsabb eset a Várkertbazár kültéri kerámiáinak felújítása volt, melyen olyan elhivatott csapat dolgozott, amely minden lehetséges darabot megmentett, így csak a valóban durván sérült, menthetetlen elemeket kellett újragyártatni, a felújított rész elemeinek zöme ennek köszönhetően még százharminc év után is eredeti fényében tündököl.
A konferencia folytatásában rendkívül érdekes előadást hallhattunk Lluís Boschtól a kreatív forrásteremtésről. Ötleteket adott arra vonatkozóan, hogy ha egy épület felújítására nincs elegendő pénzünk, akkor mindössze némi kreativitásra és mindenekelőtt kitartásra van szükségünk. A prezentációk sorát David Hill független tudós zárta, aki 25 éve él Budapesten, és az elmúlt két és fél évtizedben végigkövette a fontosabb budapesti épületfelújításokat. Szintén a pozitív és a negatív példák szembeállításával igyekezett téjékoztatni a közönséget a restaurálás legfontosabb szempontjairól.
A tanácskozás utolsó napján a hálózat tagjai közös „brainstormingon” vettek részt, vagyis ötleteltek, megbeszélték a terveket, programokat, illetve pályázási lehetőségeket.
Az egyedi szecessziós építészetével büszkélkedő város a Mosolyogj Szabadkára csoport által 2013-ban csatlakozott a hálózathoz, melynek jelenleg huszonkét tagja van. A következő ötéves programidőszakban remélhetőleg Szabadka is közvetlenül vehet részt a projektumokban, ami várhatóan még előrébb viszi a műemlékvédelem kérdését a városban.
Kattintson az alábbi képre, és tekintse meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág
