home 2024. április 25., Márk napja
Online előfizetés
A korona
Brasnyó Zoltán
2017.09.27.
LXXII. évf. 38. szám
A korona

Drága, hosszú, vontatott, meggondolt.

Valami ilyesmi az angol monarchia és a Netflix új üdvöskéje, a The Crown című sorozat is. A britek nagy része imádja, de elvárásai és gondjai azért mindenkinek voltak vele. Számos előítélet fogalmazódott meg a sorozattal kapcsolatban, mely Erzsébet hercegnő trónra kerüléséről szól, apja, VI. György király halála után.

A London’s Evening Standard napilap arra panaszkodott például, hogy a cselekmény „jéghideg”, a félig „kifagyasztott” királyi fenségek pedig tudatlanul, önző módon, a történelem legfontosabb fordulópontjairól szinte tudomást sem véve, magukba fordulva makognak tíz epizódon át. A végén viszont — pontosan úgy, ahogyan magának a monarchiának is — össze kellene dőlnie, mégsem teszi. Az előzetes vélemények sorában persze világmegváltó gondolatok és optimista becslések is napvilágot láttak.

A kritikusok egy része nyíltan kimondta, ez a széria lesz az, amely alapjaiban változtatja meg azt, ahogyan a világ látja a királyi családot. A The Crown összetéveszthetetlenül brit, hideg és távolságtartó, racionális és egy kicsit maradi, akárcsak a monarchia intézménye. Mégsem tudjuk levenni róla a szemünket, mert a minőség, a színészi játék, a történelmi karakterekhez való viszonyulás megdöbbentően valósághű. A díszletek lélegzetelállítóak, ami a legkevesebb azok után, hogy egy-egy epizód megközelítőleg ötmillió dollárba került.

A nézők és a kritikusok is elsősorban Claire Foy alakítását emelték ki, aki II. Erzsébet királynőt formálja meg. A show-t viszont nem ő lopja el, hanem John Lithgow, Winston Churchill szerepében. A BBC szavazásán minden idők legnagyobb és legfontosabb angoljának választott Churchill megformálója egy amerikai (!), akinek alakításához talán csak Bruno Ganz megismételhetetlen Hitler-ábrázolása mérhető. Érdemes kiemelni Jared Harrist is, aki ugyancsak remek munkát végzett Erzsébet királyné haldokló apjaként.

A középpontban két házasság áll: az egyik a vállára hirtelen, mérhetetlen súllyal rászakadó birodalom ifjú uralkodója és egy átalakulóban levő ország között köttetett. A másik pedig egy fiatal, kötelességtudó nő és a még élni, szórakozni vágyó, nevétől megfosztott és háttérbe kényszerített Fülöp közötti frigy.

Az első, tízrészes évad után, mely II. Erzsébet uralkodásának első öt évéről szól, a néző valóban úgy érezheti majd, hogy a karakterekkel egyidejűleg élte végig ezt az időszakot. Karakterdrámáról van szó, ezért a számtalan dialógust még több beszélgetés követi. Nem egy mozgalmas, akciódús sorozatot kell elképzelni, a The Crown mégis sokak számára lesz ellenállhatatlan.

A kosztümös filmek kedvelőinek ez a történet különleges ínyencfalat, leginkább pedig azok örülhetnek neki, akik mindmáig érzik a Downton Abbey után hátrahagyott űrt. Nem titkoltan ők a The Crown célközönsége. A sorozattal kapcsolatban felmerülő negatívumok persze magára a királyi családra is kivetíthetőek. Nincs túl nagy feszültség a történetben, nem fogunk túlságosan idegeskedni azon, hogy milyen fordulat rengeti majd meg a következő részt. A Buckingham-palota folyosóin rögzített hosszú, ismétlődő és komótosan haladó jelenetsorok persze elijeszthetik az ingergazdagabb élményre vágyó nézőket. II. Erzsébet királynő hatásköre és befolyása a mai világban jóval korlátozottabb. A királynő tragédiája abban mutatkozik meg, hogy miközben szembesül a kötelezettségeivel és a körülötte történő eseményekkel, lassacskán rájön, milyen parányivá zsugorodott a királyi család ereje. II. Erzsébet számos hiba és ballépés által tanulja meg, hogy mások fejére mikor és hogyan olvassa rá az erkölcsi tanokat, ezzel befolyásolva a történelem menetét, illetve azt is, hogy mely pillanatokban lökje meg az átalakulóban levő birodalom szekerét.

A The Crown legjobb mozzanata — eltekintve a gyönyörű díszletektől, a rituáléktól és a pompától — éppen ez az útkeresés, ahogyan a királynő lépésről lépésre, lassacskán elfogadja a saját sorsát. Végre egy történelmi szappanopera, mely sokkal többet nyújt. Már csak arra lehetünk kíváncsiak, vajon a királyi család egyhuzamban nézte-e végig, vagy tíz napon át minden este, kisebb adagokban.


A nyitókép illusztráció: Pinterest.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..