A könyvek sírnak, ha nem olvasod őket. Megríkatnál egy könyvet?

A könyvek sírnak, ha nem olvasod őket. Megríkatnál egy könyvet?

Olvasni kell. Olvasni tudni kell. Nem a feliratokat az utcákon, és nem kapkodva, végigpörgetve a neten különféle cikkek címét, beharangozókat, könyvösszefoglalókat, rövidített regényeket és kommentárokat az írások alatt, hanem könyveket. Nyomtatott, illatos könyveket. Ennek reklámozását egyre több fórum tűzi zászlajára, például a könyves kihívással. És mivel az emberek szeretnek fogadalmakat tenni — melyeket ugyan nem tartanak be, de sokkal jobban érzik tőlük magukat —, most itt az újabb remek alkalom erre, de legyen ez a kivétel, és tartsuk is be, fogadjuk meg, hogy 2015-ben többet fogunk olvasni.

De miről is beszélek itt ujjbegyeimmel adva hangot gondolataimnak a laptop billentyűzetén? Az új trendről, a Mit olvass el 2015-ben? listáról, mely a megszokott líra, epika és dráma mellett sokkal részletesebb fogadalomlistát ajánl fel nekünk. A lényege, hogy elkezdjünk körülnézni a könyvespolcunkon, hiszen könyveink több mint felét valószínűleg el sem olvastuk, kézbe sem vettük. De ha csak két könyv árválkodik a poros polcon egy régi fotó és két porfogó indiai szobrocska között, akkor sem kell keseregni, el kell indulni a könyvtárba (mely egy épület tele könyvekkel — tudom, most mindenki megdöbbent, de még mindig léteznek könyvtárak), s ott kedvünkre válogathatunk, elvihetjük és visszavihetjük a könyvet, ha már elolvastuk. Vannak országok, melyekben a metró- és a vonatállomásokon könyvautomatákból olcsó pénzért lehet könyvhöz jutni, hogy ne unatkozzunk, amíg utazunk. Ez sem semmi, de térjünk vissza a jövőbe, azaz bocsánat, a jelenbe és a cybertérre jellemző ösztönző momentumra. Január elején megjelent egy ajánlott lista, mely a változatosságot helyezi előtérbe, a mottója pedig így hangzik: Készen állsz 2015 nagy olvasási kihívására? A jegyzék ötven tételt tartalmaz. Ez némelyeknek egy picit talán sok lehet, hiszen így havonta körülbelül négy könyvet kellene elolvasni, azaz hetente legalább egyet. S ha az az egy éppen a Háború és béke, akkor bizony munka, iskola és egyéb elfoglaltságok mellett ez meglehetősen nehéz. Arra viszont biztosan jó ez a lista, hogy elolvassunk új könyveket egy teljesen más rendszerezés alapján. Kiválasztottam néhányat az ötvenből, és rögtön ajánlanék is hozzá még néhány (már elolvasott) kötetet, hátha ti még nem olvastátok egyiket-másikat.

Tehát: olvass el...

— Egy könyvet, melyből film is készült — Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére. Ha ez az eset áll fenn — jómagam is azt gondolom —, hogy jobb előbb elolvasni a könyvet, és utána ülni a képernyő elé. Ez a Száll a kakukk fészkére című könyvvel, filmmel sincs másképpen. Egy remek regényről van szó, s más élményt kapunk, ha Jack Nicholson révén a fejünkben már kialakult egy kép a főszereplőről, a kórházról, a többi ápoltról. Ha már láttuk a filmet, akkor nincs visszaút. A fantáziának nem lesz dolga, úgy meg eléggé unalmas olvasni.

— Egy könyvet, melynek a címében számjegyek szerepelnek — G. G. Marques: Száz év magány. Hogy miért? Ezért: „José Arcadio Buendia álmot látott azon az éjszakán: egy lármás város emelkedett körülötte tükörfalú házakkal. Megkérdezte, hogy hívják a várost, amire egy olyan szép szót mondtak, amelyet még sohasem hallott, amely nem jelentett semmit, de álmában természetfölötti hangzás volt: Macondo” (részlet a könyvből). Ha még nem olvastad, vagy csak régen volt a kezedben, kezdheted ezzel az évet.

— Egy vicces könyvet — Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag. A könyv, mely mindenkit, aki kézbe veszi, hangos felröhögésre késztet. Ezért kockázatos nyilvános helyeken olvasni, óvatosan vegyük elő konferenciákon, autóbuszon, múzeumban és egyéb helyeken, fennáll ugyanis a veszélye, hogy teljesen hülyének fognak nézni bennünket. Egy letehetetlen olvasmány a magyar gasztroírótól, egyik nagy kedvencemtől.

— Egy könyvet, melyet nő írt — Ljudmila Ulickaja: Életművésznők. Róla mondják, hogy a női Csehov. Csehovot pedig szeretjük. Szomorkás irónia, oroszosan terjedelmes elbeszélőmód, életismeret és hat történet Zsenyával, illetve a neki mesélő nőtársai nagy beszélgetései Zsenya különböző életszakaszaiban. Történetek és mesék. Meg lehet-e tanulni az élet művészetét, vagy nem? Kérdések és válaszok, majd újabb kérdések.

— Egy misztikus könyvet vagy krimit — Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai. És Sherlock Holmes minden mennyiségben. Most csalok egy picit, hiszen a könyvön kívül egy filmet, azaz egy sorozatot is fogok ajánlani. A hegedűn játszó és ópiumot szívó magánnyomozó ugyanis újra megjelenik az elmúlt néhány év talán legjobban megrendezett sorozatában. A BBC készíti, a főszerepben pedig Benedict Cumberbatch látható. Egy modern Sherlockot látunk, akinek a régi bogarai sem másztak messzire. 

— Egy híres szerző eddig még nem olvasott könyvét — Milan Kundera: Búcsúkeringő. Ha Kundera, akkor mindenkinek A lét elviselhetetlen könnyűsége jut eszébe, én viszont most egy búcsúkeringőre kérlek fel benneteket. Szerelem, ármány, titkok, és ha el kellene mesélni a történetet, egy szappanopera jelenne meg a szemünk előtt. Az izgalmak és Kundera történetvezetése, bravúrjai azonban nem engedik, hogy a regény elcsússzon a szappanon.

— Egy trilógiát — Agota Kristof: Trilógia. Ezt sorolhattam volna akár a könyv — melyből film, színházi előadás készült —, akár a film vagy a színdarab kategóriába (Horváth Csaba rendezésében). Mindegyik csak A nagy füzetet, azaz a trilógia első kötetét használja, viszont a trilógia másik két része is ugyanolyan izgalmas. A képi világuk talán nem annyira való színpadra és vászonra, de így kapjuk meg az ikerpár teljes, kerek történetét.

— Egy könyvet, melynek címe csupán egy szóból áll — Isabel Allende: Kísértetház. Jó, bevallom, ebből is készült film, viszont a könyvet már többször elolvastam, mire tudomást szereztem a filmről, s azt kell mondanom, csalódtam is benne egy kicsit, hiszen a könyv annyira részletesen leír mindent, hogy már-már banánillatú izzadtságszag kúszik be az orrunkba, és párás, forró mediterrán szelet érzünk a tarkónkon még Vajdaságban is. Allende stílusa a dél-amerikai mágikus realizmus íróit idézi, a Kísértetház egy többgenerációs családtörténet. Kézbe vele.

— Egy könyvet, melynek cselekménye olyan helyen játszódik, ahová mindig is el szerettem volna jutni — Szerb Antal: Utas és holdvilág. Róma, Velence, Ravenna, Firenze, kis umbriai városok. Nem mellesleg az egyik legjobb könyv a világon.

— Egy novelláskötetet — Esterházy Péter: Egy nő. Nem klasszikus novelláskötet, a benne szereplő történetek, leírások sem különálló novellák, de ha a tagolást nézzük, belefér a kategóriába. Minden „fejezet” egy nőről szól, egy nőt ír le, már az elején meghatározva a vele való viszonyát, azaz mindegyik a következőképpen kezdődik: Van egy nő. Szeret. / Van egy nő. Gyűlöl. / Van egy nő. Szeret, gyűlöl... stb. Izgalmas női figurák formálódnak a szemünk előtt, ha elolvassuk ezt a könyvet. Szórakoztató, muris, csavaros olvasmány.

— Gyerekkorom könyvét — Fekete István: Tüskevár. Bütyök, Tutajos, a berek és a nyarak olvasmánya, amikor még semmi gondunk nem volt, csak az, hogy mikor megyünk a Tiszára fürödni, mikor fordul be a sarkon a görögdinnyés lovas kocsi a kiabáló bácsival, elég hideg lesz-e a fagyi.

Most olyan könyveket válogattam, amelyek közül néhányat már többször is elolvastam. Ez a lista csak szösszenet, és a jelenlegi olvasási kihívásnak sem felel meg, a 2015. évi jegyzékem máshogyan fog alakulni, lesznek új könyvek, új kategóriák. Szóval tessék olvasni, hiszen tudjuk: minden alkalommal, amikor bekapcsoljuk a TV-t, egy könyv öngyilkos lesz...

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink