A muzslyai hívők már megszokták, hogy időnként felcsendül a hangja vagy az orgonajátéka a szentmiséken, a közelmúltban pedig a nagybecskereki székesegyházban is volt alkalma zenélni.

Jenován Flórián a székesegyház felszentelésének 150. évfordulóján végezte a zenei szolgálatot.

— Amikor meghallottam, hogy rám gondoltak, meglepődtem, és nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést. Amikor azonban elszálltak azok az örömteli, kezdeti pillanatok, rájöttem, hogy ez mekkora felelősség. Tisztában voltam vele, hogy az alkalomhoz kellő felkészültség szükséges. Őszintén szólva nem volt mindegy.

A fiatalember kicsi kora óta zongorázik, négy éve orgonán is aktívan játszik, tehát nem volt ismeretlen számára a hangszer. Szajánban vasárnaponként orgonán kíséri a szentmiséket. Természetesen azzal is számolnia kellett, hogy az orgona a másik „arcát” is meg tudja mutatni, illetve úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem lehet kiszámítani. Az időjárási viszonyok, a levegő nedvességtartalma is kihat arra, hogyan szólal meg ez az igencsak szeszélyes, ámde nemes hangszer.

Jenován Flórián (a szerző felvétele)

Flóriánnak nem okoz gondot a zongoraórákra való felkészülés, hiszen a kollégiumban ehhez minden megvan. Igaz, a gondok ott kezdődtek, amikor egy hangszerre négyen jutottak, mivel a zeneiskola diákjai közül többen is bentlakók. Így néha azon civakodtak, ki gyakoroljon előbb vagy később, de lassan minden kialakult.

Flórián az utóbbi időben igen szép sikerekkel büszkélkedhet, hiszen a munkája meghozta a gyümölcsét, a szorgalom ebben az esetben is kifizetődött. Az elmúlt iskolaévben Szkopjéban egy nemzetközi versenyen második díjat érdemelt ki, majd Banja Luka következett, egy ugyancsak rangos verseny, melyen harmadik helyezett lett. Az Ub városában megtartott nemzetközi zongoraversenyről első díjjal tért haza. Nagybecskereken is részt vett a fiatal zongoristák megmérettetésén, melynek a Josif Marinković Zeneiskola ad otthont immár tizennyolc éve, és melyen szintén első díjban részesült.

A sikerek tükrében kívánkozik ide a hova tovább? kérdés is, mert a folytatás nem vitás, viszont a jövőkép is fontos mozzanat egy ilyen tehetséges, sikereket halmozó fiatalember esetében.

— Természetesen maradok a zene mellett. Ez ugyanis egy olyan „foglalkozás” vagy életvitel, amely kiskorom óta kísér. És azt hiszem, hogy ez így is marad. Az újvidéki Művészeti Akadémia hallgatójává szeretnék válni, zongora szakon. Tudván, hogy mennyire nehéz oda bejutni, abban reménykedek, hogy ha az ember keményen dolgozik, a szorgalom kifizetődik. Már javában készülődök a felvételire, itt vannak ugyanis az évi vizsgáim, emellett a vizsgakoncertem, és ennek az anyaga alkotja a felvételit is.

A beszélgetés során egy távolabbi jövőkép is kirajzolódik. Jenován Flórián elmondta, a tanári pályában gondolkodik. Abban biztos, hogy a zongoraoktatás az elsődleges feladatai közé kerül majd. Természetesen szép lenne zongoraművészként is tevékenykedni, de ez valószínűleg csak álom marad. Emellett karmesterként is el tudná magát képzelni, aki kórussal vagy valamilyen kamarazenei összeállítással foglalkozik. Ami biztos, hogy fejlesztené önmagát, és az emberekhez is szeretné közelebb vinni a komolyzenét, mert ha több koncertlehetőség lenne, talán a koncertkultúra is könnyebben kialakulna.