A Peking—Pireusz—Belgrád—Budapest-tengely

Kína az ipari nagyhatalmi szerepe mellett egyre inkább modern technikai hatalommá válik, a többi közt gőzerővel építi saját „Szilícium-völgyét”. Ezenkívül természetesen az ipar, a gyáripar vagy a nehézipar, illetve a mezőgazdaság szerepét sem hanyagolja el. Az ázsiai nagyhatalom az utóbbi években egyre erőteljesebben terjeszkedik Kelet-Közép-Európában is. Kína a kilencvenes években a külföldi tőkebefektetések egyik legkedveltebb célországa volt, az ezredforduló után azonban egyre jelentősebb szerepet tölt be tőkeexportőrként is. A kelet-közép-európai régióban a kínai működő tőke szempontjából hat népszerű célországot emelhetünk ki: Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot, Romániát, Bulgáriát és Szlovákiát. A keleti térség további országaiban jóval kisebb mértékben került sor befektetésekre. Az utóbbi években azonban ez a tendencia is változóban van, Kína egyre inkább meghatározó gazdasági hatalommá válik minden regionális országban. Mindehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy új nemzetközi rend formálódik, melyet a közeljövőben Kína és az ázsiai országok egyértelmű dominanciája fog jellemezni. Térségünk is egy kisebb, központi eleme lehet az ázsiai, illetve az európai terveknek. Mind Kína, mind az Európai Unió egyre erőteljesebben próbálja megvalósítani az úgynevezett Egy út, egy öv elnevezésű tervet, melynek célja, hogy összekapcsolják a dinamikusan fejlődő Kelet-Ázsiát a Közel-Kelettel, Afrikával és Európával. A magyar és a szerb kül- és gazdaságpolitikának is érdeke, hogy ez a bizonyos elképzelés megvalósuljon, hiszen a terv része a többi közt a Budapestet Belgráddal összekötő nagy sebességű vasútvonal kiépítése, ami által a jelenlegi nyolcról három órára csökkenhet az utazási idő a két város között. Ez a vasútvonal rendkívül nagy szerepet kaphat a görögországi Pireusz kikötőjéből induló, kínai érdekeltségű vasúti szállítmányok jövőbeli, európai elosztásában. Peking mindezért értékes partnerként tekint a kelet-közép-európai térségre, és bízik benne, hogy az országok fontos szerepet töltenek majd be az Egy út, egy öv kialakításában.

Harmonikus viszony az „egy Kína” elvéért cserébe

Noha Kína a Milošević-rezsimmel is jó kapcsolatot ápolt, abban az időszakban nem igazán került sor nagy gazdasági befektetésekre Szerbiában. Valójában a 2000-es évek óta érezhetőbb a kínai jelenlét az országban. A szerb—kínai jó kapcsolat történetéhez szorosan hozzátartozik egy 2000 decemberében aláírt dokumentum is, mely megalapozta a harmonikus viszonyt. A szerb és a kínai külügyminiszter az ezredforduló környékén egy olyan nyilatkozatot írt alá, amely szerint Szerbia elfogadja az „egy Kína” elvét, és határozottan egy Kínát ismer el a jövőben. A dokumentum aláírása után az ázsiai nagyhatalom csaknem két és fél millió dollár értékű, vissza nem térítendő segélyt ajánlott fel Szerbiának. 2006-ban újabb egymillió dollár vissza nem térítendő támogatás érkezett Belgrádba. Ezután a 2010-es évekhez közeledve egyre inkább úgy látszott, hogy Kína nemcsak segélyt szeretne nyújtani Szerbiának, hanem jelentősebb beruházásokat is végre akar hajtani. Peking elsősorban a mezőgazdaságban, a logisztikában, illetve az infrastruktúrafejlesztésben érdekelt. Emellett fontos célja még egy kínai ipari övezet létrehozása Szerbia területén.

Kína az elmúlt években mintegy háromszázmillió dolláros hitellel támogatta a Kostolaci hőerőmű felépítését, valamint további nehézipari vállalatok működtetésében is szerepet vállalt. A smederevói (szendrői) vasművek „beizzítását” a napokban jelentették be. A tervek szerint az ázsiai nagyhatalom maximális termelési kapacitásra törekszik, ami évi kétmillió tonna acél kitermelését eredményezné. A nehézipar viszont nem sokat ér a szállítási lehetőségek, avagy az infrastrukturális fejlesztések nélkül, ezért Belgrádot elsősorban az ilyen jellegű beruházások érdeklik. A már említett Budapest—Belgrád vasútvonalon kívül további autópályák, hidak építése, valamint a telekommunikáció fejlesztése mind-mind fontos cél. Ezeket a projektumokat kínai—szerb közös finanszírozásban valósítják meg. Mindezeknek köszönhetően tehát Kína a legnagyobb külföldi befektetővé vált Szerbiában.