A kilométergyűjtő fotós

A kilométergyűjtő fotós

A csókai származású, Zentán élő Nagy Róbertnek két kedvtelése van, a kerékpározás és a fényképezés. Akár azt is mondhatnánk, hogy a kerékpározás közbeni fényképezés, de Robi nem mindig viszi magával a gépet a karikázásaira. Igaz, ha lát valami érdekes megörökítenivalót, egy-két nap múlva igyekszik visszamenni a helyszínre.

Sőt, ha a megvilágítás keltette fel az érdeklődését, akkor lehetőleg ugyanabban az időpontban jár ismét arra.

Ebben a zimankóban a legtöbben csak akkor mozdulunk ki a jó meleg szobából, ha halaszthatatlan dolgunk van, és ha tehetjük, inkább kocsival közlekedünk. Főleg, ha a szomszédos települések egyikén van elintéznivalónk. Miközben a fűtött gépjárműből szemléljük a zúzmarás vagy havas tájat, a Zenta és Csóka vagy a Csóka és Törökkanizsa közötti útszakaszon gyakran látunk egy vasparipán tekerő alakot. Természetesen Robi az, aki még ilyenkor sem mond le a kedvenc közlekedési eszközéről.

A zentaiak nemrégiben a Művelődési Ház kiállítási termében láthatták Nagy Róbert önálló fotókiállítását, de korábban bemutatkozott már Oromhegyesen és Csókán is. A harminc képből álló válogatás a Zenta 800 évvel később — álom és valóság között címet viselte.

— Nagyon boldog vagyok, hogy megvalósult ez a kiállítás, mert úgy vélem, más szemszögből mutattam meg a várost az embereknek. Én talán észreveszek olyan részleteket is, amelyek mellett a legtöbben elmennek, mert például nem hemperegnek meg a falevelekben, hogy megbizonyosodjanak róla, mit láthat egy béka — nyilatkozta az alkotó. — Mert a világ mindenki szemével más.

A méltatóknak igazuk volt, amikor azt állították, hogy a fotós egészen intim viszonyban van a városával, Zentával, én azonban ezt kiegészíteném azzal, hogy Robi ugyanilyen viszonyban van minden más tájjal is, melyet lencsevégre kap. Legyen az akár Bácskában vagy Bánátban, esetleg Temesváron vagy Aradon, ahova szintén kerékpáron jutott el.

— 2007-ben kezdtem el karikázni egy egyszerű utcai bringával, és eleinte csak négy-öt kilométeres távokat tettem meg. Azóta majdnem tíz év múlt el, most a negyedik biciklimet „nyüvöm”. Ez már igazi országúti kerékpár, mellyel gyorsabban lehet haladni, és nagyobb távolságok legyőzésére is alkalmas. Amikor elkezdtem tekerni, még nem is gondoltam rá, hogy egyszer kilométergyűjtővé válok. Szinte hihetetlen, hogy az idén nyáron megtettem a százezredik kilométeremet is. Még egy „kicsi”, és háromszor meglesz a föld kerülete, vagyis a 120 225 kilométer. A legtávolabbi pont, ahova egy nap alatt elkarikáztunk a biciklis társaimmal (nem vagyunk sokan, csak két-három ember), a 248 kilométerre lévő Temesvár volt. Ez elég nagy megterhelés, mivel 30 km/h alatt nem tekerünk. A leghosszabb táv, melyet úgy tettem meg, hogy nem szálltam le a kerékpáromról, 207 kilométer volt. Csokiról és vízről gondoskodtam, és mivel nyár volt, az egyéb szükségleteim elvégzésére sem kellett megállnom, mert minden vizet kiizzadtam magamból. Ennek emlékére tavaly már hivatalosan is beiktattuk ezt a túrát, de egy pihenővel. Zentáról indulunk, az útvonal pedig Csóka, Tiszaszentmiklós, Padé, Ada, Zenta, Felsőhegy, Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Szanád, Csóka és vissza Zentára. Tizenöt-húsz perc pihenő után jöhet még egyszer ugyanez a táv.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Értékmentés
Bánáti Újság
Novemberi szomszédolás
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink