A kiharangozott szögediek

A kiharangozott szögediek

A törökdúlást túlélő, sokasodásnak induló szegediek a XVIII. és a XIX. század folyamán az akkori Csanád, Csongrád, Temes, Torontál, Békés és Arad megyékbe települtek. A folyamatot a történetírás szögedi kirajzásként tartja számon. A „legszögedibb szögedi” néven emlegetett Bálint Sándor (1904—1980) néprajztudós többször írt erről az elvándorlásról.

A listán, mely azokat a délvidéki településeket veszi számba, ahova a szögedi földművesek, iparosok, juhászok, gulyások, dohánykertészek és egyéb foglalkozást űzők érkeztek, egy-két bácskai mellett főleg bánáti helységek találhatóak.

A szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesületnek több olyan kezdeményezése is volt már, amellyel a határon túli magyarság összefogását, az anyaországbeliekkel való kapcsolatrendszer kiépítését szorgalmazta. Ezek közé tartozik a Szögedi Nemzet Találkozó is, melynek célja, hogy összehozzák a szögedi nemzetet, illetve a kirajzottak leszármazottait. A hatodik alkalommal meghirdetett rendezvény helyszíne ezúttal is a Mátyás téren lévő Alsóvárosi Ferences Kolostor és Látogatóközpont volt. A program szentmisével kezdődött, melyet a gyönyörű, több mint ötszáz éves Havi Boldogasszony-templomban mutattak be.

Dr. Horváth István Károlyné, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület vezetője elmondta, a kezdeményezés egy felvidéki magyar embertől, Drozdik József borásztól származik, aki egy összejövetelen kijelentette, mennyire irigyli a szegedieket, mert volt egy Bálint Sándoruk. A jelenlévők akkor döbbentek rá, hogy a neves néprajztudós tevékenységét becsülik és tisztelik ugyan, de a személyével nem sokat foglalkoztak. Az ötletet Mihály Árpád, Pataki Sándor és Farkas Tibor gondolta tovább, a kulturális egyesület pedig felkarolta.

— Pataki Sándor Szellemi védőhálót sző a Szögedi Nemzet címmel 2011-ben kiadott egy kis füzetecskét, melyben benne van minden szögedi kirajzású település. A listája alapján a falvak, városok polgármesterének, plébánosának írt egy levelet, és akik válaszoltak, azokat hívtuk meg elsőként — vázolta a kezdeteket az elnök asszony. — Sok visszajáró vendégünk van, de minden évben jönnek újak is, mint például az idén az udvarszállásiak. A helyszín viszont azért fontos, mert amikor az őseink elindultak, itt, ennél a templomnál gyülekeztek szekérrel, lóval, állatokkal, kinek mije volt, ki mit vitt magával. Innen harangozták ki őket, vagyis harangszóval búcsúztatták a távozókat. A kirajzás hét régi vármegyét érintett, ebből három maradt Magyarországon, négyet pedig elcsatoltak.

Az egybegyűlteket a házigazda ferences rend képviseletében László atya köszöntötte. Az esemény programjában két előadás szerepelt. Dr. Miklós Péter történész-muzeológus, címzetes főiskolai tanár A Szögedi nemzet néprajzi kutatásának klasszikusai címmel értekezett, Nagy István tanár pedig bemutatta a romániai Pécska várost, valamint Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter emlékének ápolásáról beszélt.

Az összejövetelen Vajdaságból Egyházaskér, Udvarszállás és Bácsgyulafalva, Romániából Ótelek, Majláthfalva, Pécska képviselői voltak jelen. Az udvarszállásiak az összetartozás szimbólumaként átvették az új részvevőknek járó szilfacsemetét és azt a térképet, amelyen a szögedi nemzet kirajzásának helyszínei vannak feltüntetve.

A projektum támogatója a Nemzeti Együttműködési Alap és Szeged Megyei Jogú Város Kulturális Bizottsága.


Az udvarszállásiak először vettek részt a találkozón

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jótékonysági Mikulás-bál Muzslyán
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
A tizenöt éves Bokréta
Bánáti Újság
  • (ZSE)
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink