Az egységes piac adta lehetőségek és a műszaki vívmányok hozzáférhetősége megkönnyíti a felzárkóztatást. Ezt a sok esetben frázisként puffogtatott állítást általában úgy folytatják, hogy számos buktatója is van a folyamatnak. Ezt a második mondatrészben megfogalmazott állítást azonban a legtöbben nem veszik figyelembe, vagy legalábbis nem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget. Pedig ha összességében valószínűleg jó eséllyel jobban is járunk a tagsággal, mintha kívül maradnánk, egészen biztosan lesznek a társadalomnak olyan rétegei, amelyek rosszul járnak.

Az Európai Unióban is felgyorsultak bizonyos folyamatok, és a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz pontos stratégiát készíteni azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a teendő annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatok hatásait kivédjük vagy legalábbis tompítsuk. A siker érdekében fel kell ismerni a lehetőségeket, és el kell kerülni a gazdasági, főleg a politikai csapdákat. Országunk nemcsak a XX. században, de kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az utóbbi ötszáz évben nagyon sokszor nem tudta elkerülni a politikai csapdákat. Szerbia és Magyarország is sok esetben önhibáján kívül került többször is nehéz helyzetbe. Általában a két nép közötti konfliktusokat is mások generálták, és olyan helyzeteket teremtettek, amelyeknek nem volt jó megoldása. Összességében természetesen ez nem menti fel azokat, akik a történelem során az egyik vagy a másik oldalon jeleskedtek a gyűlöletkeltésben vagy a különféle atrocitások gyakorlati kivitelezésében, de mostanra úgy tűnik, hogy mindez valóban a múlt részévé válik, és mindkét nép kollektív tudatában az egymásrautaltság érzése kezd uralkodó felfogássá válni. Ez így van még akkor is, ha tudjuk, hogy mindezt a politikusok gyakran felhasználják a pontszerzés eszközeként.

Szerbiának és azon belül Vajdaságnak az EU-tagság elnyerése után kiváló esélyei vannak a gyors felzárkózásra. Tartományunk közel van az egységes és fejlett európai piachoz, az EU legdinamikusabban fejlődő régiója pedig jelenleg Közép-Európa. Előnyünk, hogy ez a régió a közvetlen szomszédságunkban található, ami jelentős húzóerő lehet, ha élni tudunk a lehetőségekkel. Egyúttal viszont a kis- és a középvállalkozások egy része a mostaninál is hangsúlyosabb versenyhelyzettel lesz kénytelen szembenézni, aminek a negatív következményeken kívül kedvező hatásai is lehetnek.

A mezőgazdasági termelés szempontjából fontos megjegyezni, hogy az EU eme szegmense nem igazi piacgazdaság — sokkal inkább tekinthető egy bürokratikus központból irányított tervgazdaságnak. A mezőgazdasági kvóták és a támogatási összegek olyan számok, amelyek sok esetben nem is veszik figyelembe, hogy bizonyos országok adottságai milyen tevékenységnek kedveznek. A központból, azaz Brüsszelből mondják meg, hogy mit és hogyan kell tenni, az ottani döntések pedig később sokszor előre nem látható következményeket idéznek elő. Pénzt leginkább csak arra lehet kapni, amire Brüsszel adni akar, én nem arra, amire egy-egy országnak, régiónak a legnagyobb szüksége van.

Szerbiában jelenleg sok olyan kis- és középvállalkozás működik, amely sikeresen szállít a nemzetközi piacokra, azaz versenyképesnek tekinthető. Az EU-hoz mérten azonban a vállalatok egy része még nem érte el azt a fejlettségi szintet, amellyel nemzetközi viszonylatban érdemben tudna versenyezni. Ennek a rétegnek a felzárkóztatását különféle eszközökkel lehet serkenteni. Ez nem csak pénzügyi támogatások kérdése. Szükség van a szervezeti, vállalatvezetési, innovációs és minőségbiztosítási megoldások elősegítésére is. A külföldiek számára a beruházási hajlandóságot nemcsak a költségek mértéke határozza meg, hanem az üzleti környezet, az általános gazdaságpolitikai feltételrendszer és az infrastruktúra is. Mindezek javítása érdekében pedig bőven van még teendő.