A szerző fotója

Csókát 1782-ben Marczibányi Lőrinc földesúr vásárolta meg nyilvános árverésen 95 500 forintért, 500 szegedi magyar családot telepített ide, s ezek a faluban és az uradalomhoz tartozó pusztákon dohánykertészként vertek gyökeret. Később Baranyából és Tolnából is érkeztek magyar családok, sőt felvidéki szlovákok is, akik azóta elmagyarosodtak.
A mezővárosi rang megerősítésére 1801. szeptember 19-én került sor, az évi vásárok megtartásának jogát is ekkor kapta meg Csóka. A római katolikus templomot a Marcibányi család bőkezű segítségével emelték az 1803-tól 1809-ig terjedő időszakban.
A csókai uradalmat 1868-ban Barber Ágoston és Klusemann kőbányai sörfőzők, majd Sváb Károly vették meg. Nem sokkal később a Léderer fivérek lettek a tulajdonosok, s híres gazdaságot hoztak létre itt. Föllendítették a növénytermesztést és az állattenyésztést, kiváló ménesük, tehén- és göbölyállományuk, sertésfalkáik, juhnyájaik stb. voltak. A magtermesztésben, különösen a virágok szaporítóanyagának az előállításában párját ritkította a birtok, de szőlészete és borászata is híres volt. Négy szeszgyár épült: Árenda majorban, Macahalmán, Réti majorban és Széki majorban. A Darányi Ignác földművelési miniszter által javasolt dunántúli tejszövetkezeti vállalkozások Délvidékre való kiterjesztésekor Csókán is megalakult a tejszövetkezet, 1902-ben 41 tagja volt.
1941-ben a Léderer-birtokot átvették a németek és Hermann Göring Werke konzorciumába sorolták.
A krónikák szerint a falu a második világháborút követő évtizedekben Észak-Bánság fontos gazdasági, politikai és kulturális központjává vált, fejlődése felfelé ívelt egészen a XX. század utolsó évtizedének kezdetéig, amikor az országban uralkodó helyzet miatt megkezdődött a gazdaság stagnálása, leépülése, majd csődje.
Ez az áldatlan állapot természetesen megviselte a település központjában álló kastélyt is. Az épületnek továbbra sincs olyan gondviselő gazdája, aki visszaállítaná egykori állapotába, felragyogtatná régi fényét. Az önkormányzat részéről korábban történtek kísérletek az objektum visszaszerzésére. A szerb kormánynál kérelmezték, hogy a műemléknek minősülő kastély használati jogát ruházza át a községre. A jóváhagyás meg is érkezett, a képviselő-testület döntést hozott az adminisztratív átvételről, és azt tervezték, hogy a községházát áthelyezik a kastélyba. Ahol egyébként sokkal méltóbb helye lenne! A Rét Mezőgazdasági Birtok azonban jogi útra terelte az ügyet, keresetének, sajnos, a Legfelsőbb Bíróság is helyt adott, és a használati jogot visszaadta a kombinátnak. Ez 2006-ban történt, és úgy tudjuk, azóta nem történtek újabb lépések.
Nemrégiben, amikor Podhorányi Zsolt Mesélő délvidéki kastélyok című könyvét mutatták be Csókán, a rendezvény után alkalmunk volt sétát tenni az épületben, amely -- a magánosítás következtében -- újabb tulajdonoshoz került. A vállalat csak néhány földszinti irodát használ, a hatalmas belső tér többi része üresen, hidegen, porosan tűri a múló időt. Mivel a valamikori szépséget még nem sikerült teljesen tönkretennie a nemtörődömségnek és az enyészetnek, az alábbi fotók akár figyelemfelkeltőek, cselekvésre ösztönzők is lehetnének. Amíg nem késő!