Heti találós kérdésünk: Mi a különbség a két rajz között? Jó, első pillantásra talán nem is annyira egyszerű, elárulunk egy kis segítséget: mindkettő egyazon kéz alkotása. Nos, közelebb került a megoldáshoz? Ám legyen, súgunk még egy kicsit: a két rajz mindössze négy nap különbséggel készült. Most már biztos tudja a választ, de azért eláruljuk: a két rajz közötti különbség nem másban, mint a híres jobb agyféltekés rajzmódszer alkalmazásában van.
Mi a manó?
Azt hiszem, a különbség magáért beszél, de bizonyára nagyon kíváncsiak a részletekre: Mi történik a tanfolyam alatt, hogyan tanulhat meg valaki ilyen rövid idő alatt rajzolni? A fenti kérdésekre mi is szerettünk volna választ kapni, beültünk hát az iskolapadba, hogy saját tapasztalatokat szerezzünk.
Dr. Betty Edwards világhírű módszerével dr. Magyar Éva jóvoltából Zentán, majd Szabadkán is megismerkedhetett egy-egy csoport a nyár folyamán. Ez utóbbin vettünk részt, hogy előttünk is lehulljon a lepel a nagy talányról.
A szabadkai tanfolyamra augusztus 22-e és 25-e között került sor a Matija Gubec utcában, a kis MESC épületének egyik tantermében. A bemutatkozás után azonnal munkához látott a tizenegy fős csapat, rögtön a tanfolyam legelején három rajzot kellett készítenünk, hogy összehasonlítási alapunk legyen, többek között egy arcot (balra fent). Ezeknek a rajzoknak az elkészítésére bőven kaptunk időt, és mindenki a legjobb tudása szerint készítette el őket, magam is. És tudják, éppen itt tévedtünk…, de erre még visszatérünk.
A jobb agyfélteke csodája
Betty Edwards amerikai festőnő, illetve rajztanár, hosszú évek során tanulmányozta, hogyan lehetséges az, hogy valakinek megy a rajzolás, valakinek meg nem. Mitől függ ez, és hogyan lehet áthidalni? Akkoriban figyelt fel egy új tudományos kutatás eredményére, miszerint a jobb agyfélteke máshogyan működik és más feladatokat lát el, mint a bal. Ez döbbentette rá, hogy a rajzolás a jobb agyfélteke fe-ladata, és ennek fejlesztésére speciális feladatokat eszelt ki, amelyekkel ellehetetlenítheti a bal agyféltekét, hogy végre labdába rúgjon a jobb. Így térbeli elemzéseket folytathatunk, és megfigyelhetjük a vonalak irányát, szögeit, egymáshoz való viszonyát. Ő tette populárissá a negatív terek megfigyelését, miszerint a tárgyakat körülvevő légüres terekre odafigyelve, sokkal pontosabban tudunk rajzolni.
Dr. Magyar Éva szerint a nyugati társadalom hozadéka, hogy agyunk jobb és bal féltekéjét nem azonos arányban fejlesztjük. Az iskolai rendszer is úgy épül fel, hogy sokszor még a művészeti órák is inkább elméleti tudást nyújtanak, mintsem a szabad gondolkodást segítik elő. A bal agyféltekénket átlagosan 95 százalékban használjuk, a jobb pedig szinte parlagon hever. Nem sok olyan tevékenység van, amelyhez kizárólag a jobb agyféltekénkre van szükség, de bizonyos, hogy a rajzolás ezek közé tartozik, a bal agyfélteke kifejezetten ront a dolgon.
De miért is?
A helyes térbeli látás a jobb agyfélteke feladata, és ha ezt sikerül kifejlesztenünk, akkor minden lényeges információt megláthatunk, és papírra vihetünk, illetve nem feltétlenül — de így mi szelektálunk, mi döntjük el, mi az, amit elnagyolunk, vagy nem rajzolunk oda —, mindenesetre észre kell vennünk. Hiszen amit nem látunk, azt nem is tudjuk lerajzolni.
Erre nagyon jó szemléltető példa, ha megválaszolják maguknak, hol helyezkedik el az arcunkon a szemünk. Vajon hányan gondolják azt az olvasók közül, hogy a szemünk kétharmad/egyharmad arányban helyezkedik el az arcunk alsó része és felső része között? Pedig ha jobban szemügyre vesszük az arcunkat, láthatjuk, hogy a szemünk éppen a fejünk közepén vízszintesen húzható síkban helyezkedik el, amit azonban a racionális bal agyféltekénk az „információszegény” homlokunk miatt sokszor kisebbre értékel.
Ezen változtat a jobb agyféltekés rajztanfolyam, egy évek során kifejlesztett speciális programot követve. A részvevők megtanulják a jobb agyféltekéjükkel szemlélni a körülöttük levő dolgokat, ezáltal elméjükben teret engednek a művészeteknek, a kreativitásnak és érzelmeknek.
Hogyan aktiváljuk a jobb agyféltekét?
Ahhoz, hogy valósághűen rajzoljunk, éppen azokra a látszólag lényegtelen vizuális információkra van a leginkább szükségünk, amelyeket a bal agyfélteke eltorzít. A tanfolyam során rávezető feladatok segítségével kapcsoljuk be a jobb agyféltekét, és néhány olyan trükköt is elsajátíthatunk, amivel könnyebben vethetjük papírra a látottakat. Ehhez további segítséget nyújtanak azok a megfelelő rajzeszközök, amelyeket a kívánt hatás érdekében megtanulunk célszerűen használni, ezeket a tanfolyam után haza is vihetjük.
A technikai felkészülés után a csendes környezet és a kellemes, nyugtató zene az, ami mellett valóban belemerülhetünk a rajzolás örömébe. Mondhatni másfajta tudatállapot ez, amelyben az alkotó és az alkotás körül burok keletkezik, amin belül megszűnik az idő és a racionalitás, a burkon kívül levő, továbbra is rohanó világ. Innentől kezdve csak gyakorlás kérdése, hogy kiből milyen fejlődést vált ki a jobb agyfélteke aktiválása.
Ahogyan írtam is, az első rajzot a legjobb tudásom szerint készítettem. Hogy milyen eredménye van a rajzolás során annak, ha kizárjuk a bal agyféltekét, a jobb oldali ábra tanúskodik. A tanfolyam elvégzése után a részvevők zömének véleménye, a kezdeti szkeptikusság ellenére is, arra enged következtetni, hogy a felszabadult látás kellő türelemmel mindenkiből előcsalható.
Egy feltétellel!
Szeretni kell a rajzolást. Ne feledkezzünk meg róla, hogy annak öröméért tesszük, és ne legyünk lusták kijavítani egy-egy rosszul húzott vonalat vagy kidolgozatlan részletet. Aki alacsonyra helyezi az átugrandó lécet, az annyit is ugrik. Ahogyan Magyar Éva fogalmazott: „Nem varázsütésre történik a változás, itt mindenki megdolgozik az eredményért”. Természetesen nem kell azonnal tökéletes rajzra számítanunk, és nem érhet el mindenki azonos eredményt, de ha valaki kitartó, akkor mindenképpen látható jele lesz a fejlődésének, egyben csodálatos sikerélményekkel is párosul.
