Szabó Attila felvétele

* A diplomaták életében megadatott a választás lehetősége, vagy ott teljesítenek szolgálatot, ahová kirendelik őket?

— Pályázati rendszer működik a minisztériumban. Általában az évi rendes váltásokra nyáron kerül sor, és ilyenkor szerte a világon megjelenik egy lista a megürülő helyekről a diplomaták, az adminisztratív és a technikai személyzet számára. Ezekre lehet pályázni. A nyelvtudás, a területi ismeret szerint orientálódunk, vagyis van választási lehetőség. Hogy mi fog történni, és hogy a sorsunk hogyan alakul, az sokszor a szerencsétől is függ. Jómagam szerettem volna visszajönni Szabadkára. Úgy érzem, hogy vezető konzulként sikerült ebben a közösségben hasznos munkát végeznem. A minisztérium vezetősége, a miniszterelnökség részéről is érkezett olyan jelzés, amely szerint az előző főkonzul mandátumának lejártával talán én is folytathatnám a munkát.

Azt hiszem — és talán a főkonzulátuson dolgozó kollégák nevében is mondhatom —, hogy Szabadka egy nagyon kedves állomáshely. Korábban nem dolgoztam a Kárpát-medencében, hanem távolabb Magyarországtól (Londonban, Dél-Afrikában, Horvátországban). Itt nagyon más a munka, ilyen környezet máshol nincs. Úgy érzem, hogy a sok ismeretség és a jó kapcsolatok, melyek itt szövődnek, teljesen másak, mint az egyéb állomáshelyeken.

* Honosítási kérelmek átvétele, eskütétel — ezek a feladatok a főkonzulátus fő tevékenységei. Ezenkívül a külképviselet gazdasági téren is egyre intenzívebb feladatokat lát el. Miért?

— Tavaly nyáron a Külügyminisztérium nemcsak nevében alakult át Külgazdasági és Külügyminisztériummá, hanem számos fontos stratégiai ágazat került át a Miniszterelnökségről. Általánosan elfogadott gyakorlat — más országok diplomáciájában is —, hogy a létrejött jó politikai kapcsolatokat gazdasági együttműködésre kell felhasználni. Jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak ez az egyik legfontosabb feladata. Hozzá tartoznak olyan ágazatok is, mint a közúti, a vasúti határátkelőhelyek fejlesztése. Ha Szerbiára és Magyarországra gondolok, akkor egyértelmű, hogy ennek a gazdasági együttműködésnek megvan a jó politikai háttere, gondoljunk csak a megbékélési folyamatra. A két ország energiabiztonsági, kereskedelmi helyzete nagyon sokban egybevág, és az is természetes, hogy a magyar kis- és középvállalatok számára egy szomszédos ország nyújthat reális lehetőséget a kivitelre. A cél, hogy minél több ilyen cég tudjon exportálni.  

* Szerbiában is — akárcsak Magyarországon — a megtermelt javak jó részét a kis- és a középvállalkozások, a családi gazdaságok teremtik elő, és nem a multicégek. Milyen konkrét gazdasági együttműködésről tud beszámolni?

— Több szálon futó kezdeményezések léteznek. Az egyik legfontosabb nemzetpolitikai törekvés az, hogy a befektetéseket hozzuk Szerbiába, és ezáltal itt teremtsünk munkahelyeket. A belgrádi nagykövetségen eddig egy külgazdasági attasé volt, most kettő van. A szabadkai főkonzulátuson is hamarosan lesz gazdasági szakember. Ők azok a szakdiplomaták, akik a leginkább figyelik a piaci folyamatokat, és javaslatokat tesznek Magyarországnak. Jómagam legalább nyolc községben jártam, ahol polgármesterekkel, gazdasági tanácsosokkal, ottani vezető üzletemberekkel beszéltem a tervekről. Az elképzelés szerint a Külgazdasági és Külügyminisztérium háttérintézményeként működő Eximbank — mely nem lakossági hitelezéssel foglalkozik, hanem befektetésösztönzéssel —, illetve a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. hamarosan irodát nyit Belgrádban. Hatalmas beruházásokra is sor fog kerülni — például a Belgrád—Budapest-vasútvonal rekonstrukciójára —, de kisebb, helyi jelentőségű projektumokra is. Pásztor István, a VMSZ elnöke egyébként néhány nappal ezelőtt találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel. Készült egy gazdaságfejlesztési program, melyet Magyarország támogat. A javaslat célja a munkahelyteremtés. A projektum kidolgozója a Nemzetgazdasági Minisztérium. Glattfelder Béla gazdaságszabályozásért felelős államtitkár Vajdaságban járt, hiszen ki kell alakulnia egy álláspontnak, hogy a támogatások olyan helyekre érkezzenek, ahol ebből a pénzből valóban létre tudnak jönni munkahelyek.

* A gazdasági kapcsolatok fejlesztésén kívül a külképviseletek tudnak-e segíteni Szerbiának az EU-integrációs folyamatban?

— Iván Gábor nagykövet úr személyében nagyköveti beosztású felkészítő partner dolgozik a szerb kormánynál. A diplomata nagy tapasztalatot szerzett az EU-integráció területén, korábban egyébként a Vidékfejlesztési Minisztérium szakértői is segítettek. A külképviseletek egyébként főleg párbeszédpartnerek.

* Könnyített honosítás. Hol tartanak a kérelmek átvételében?

— A honosítás ötödik évét írjuk. 2012-óta már rendszeresen tartunk kihelyezett konzuli fogadónapokat, melyeken a kérvényeket át lehet adni. Jelenleg nagyjából 110 000 kérelemnél tartunk. Mindenkinek meg szeretnénk adni a lehetőséget, aki élni szeretne vele.

* Többször is volt már rá példa, hogy valakiről az eskütétel napján derült ki, hogy mégsem beszéli a magyar nyelvet megfelelően. Ez hogyan fordulhat elő?

— Létezik egy tanulási folyamat — érezve a magyar állampolgárságban rejlő lehetőségeket —, vagyis az ember tanul, magol, megpróbál gondolatokat megfogalmazni magában, kondícióba hozza magát a kérelem benyújtásának időpontjáig. Akárcsak egy élsportoló, ő is erre a pillanatra igyekszik időzíteni a legjobb tudását. A kérvény átadása napján tehát olyan szinten beszél magyarul, amelyről már mondhatjuk, hogy megfelel az alapelvárásnak. A nagyszámú kérelem elbírálása 3-4-5 hónapba is beletelik, és ez alatt az idő alatt ha a kedves ügyfelünk nem foglalkozik a magyarnyelv-tudásával, -ápolásával, akkor előfordulhat, hogy a nyelvismerete az eskütétel napján nem lesz megfelelő. Ebben az esetben nem fogadhatjuk azt az esküt, amelyet neki magyarul kell letennie.

* A konzulátuson az utóbbi időben több könyvbemutatót is szerveztek. Miért tartja fontosnak felkarolni ezeket az eseményeket?

— A legutóbbi könyvbemutatók témája mindmáig időszerű. A partizánok által 1944/45-ben elkövetett megtorlások ismeretlen magyar és német áldozatainak emlékét, sorsát kutató műveket mutattak be. Létezik egy politikai lépéssorozat, mely a kollektív bűnösség elvének eltörlésével és a közös elnöki főhajtással csúcsosodott ki, de emellett az egyéni sorsok feltárása is nagyon fontos. Be kell mutatni azokat a műveket, amelyek igyekeznek ezeket az egyéni tragédiákat feldolgozni. Azt gondolom, általános emberi és isteni parancs, hogy az elhunyt nem maradhat végtisztesség nélkül. A végtisztességhez pedig az is szükséges, hogy tudjuk az illető nevét, ismerjük a sorsát. Fontos, hogy az itteni közvélemény minderről tudomást szerezzen, de ami talán ennél is fontosabb: a magyarországi közvéleménynek tisztában kell lennie az itt történtekkel. Erről ugyanis több évtizedig nem lehetett beszélni.