A zentai Hófehérke Óvoda harmadik éve házigazdája a korábban vándorjellegű rendezvénynek, és úgy tűnik, a vidám kavalkád állandó otthonra talált a Tisza-parti városban.

— A bábozást csaknem két évtizede, a ’90-es években kezdtük el a Kátai-tanyán — mesélte dr. Szőke Anna, a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke. — Immár hagyományosan az idei fesztivált is háromnapos bábkurzus előzte meg, melyen a csoportok kidolgozhatták az előadásukat. A felkészülés alatt nagyon jó a hangulat, ebben a nehéz világban legalább egy kis optimizmussal és nevetéssel segítjük egymást. Zentán az esemény felvonulással indul, melynek sok nézője van. Bizony, amikor először sétáltunk végig a bábokkal a városban, a kolléganőim egy kicsit még félszegek voltak, de most már büszkék arra, amit csinálnak. Új kezdeményezés részünkről, hogy a gyermekek ne csak nézői legyenek az előadásoknak, hanem maguk is bábozzanak. Tavaly két ovis csoportunk volt, az idén már négy jelentkezett. Ez nagyon fontos, mert amíg a felnőttek báboznak, addig a kicsinyek csak befogadói az élménynek, de amikor részeseivé válnak a darabnak, akkor szöveget kell tanulniuk, gyarapszik a szókincsük és fejlődik a beszédkészségük, mozgatják a bábokat, figyelnek egymásra. Mindez önbizalmat ad nekik, és már nem félnek megjelenni a színpadon. Ezúttal három szerb csoport is benevezett, mi pedig szívesen fogadtuk őket, mert részükre nincs ilyen jellegű megmozdulás. Manapság kevesebb népmesét dolgozunk fel, mert a mai gyerekek nem értik a régies kifejezéseket, és nem is igazán kötik le őket a terjedelmes történetek. Már a nagy bábszínházak is alkalmazkodnak a korszellemhez, és interaktív előadásokat készítenek, melyek során a bábok bevonják a cselekménybe a jelenlévőket, énekeltetik, táncoltatják a közönséget. Én úgy vélem, a bábozást az otthoni nevelésben is alkalmazni kellene, de a szülők többségétől még idegen ez a tevékenység.

— A bábozás nagy felelősség és lehetőség a pedagógus kezében. Mivel a gyerekek könnyebben megnyílnak a báboknak, ennek a pedagógiai módszernek nemcsak a fesztiválokon, hanem a mindennapokban is jelen kellene lennie. Ez az összejövetel bátorítást ad az óvónőknek, illetve azoknak is, akik még nem vállalták fel ezt a foglalkozást — mondta Kopasz Ildikó, a zentai Hófehérke Óvoda igazgatónője, a Dárika bábcsoport vezetője. — Mi vagyunk az egyetlenek a környékbeli óvodák közül, ahol a bábcsoport civil szervezetté alakult, viszont a tagjai nálunk is óvónők és egy óvó bácsi. Erre azért volt szükség, hogy ne csak az intézményünk költségvetését terheljük, hanem más forrásokból is pénzhez jussunk. Igaz, ez több kötelezettséggel, fellépéssel jár, aminek mi szívesen eleget teszünk. A nyertes pályázataink segítségével hangosítást, fényparkot vásároltunk, többféle paravánt csináltattunk, és varrónőnk is van, aki elkészíti a bábokat és a díszlet egy részét.

A pergős dobszóval kísért felvonuláson hetven-nyolcvan óvónő és természetesen a bábok vettek részt, majd az érdeklődők nyolc történetet nézhettek végig az óbecsei, magyarkanizsai, kishegyesi és zentai csoportok előadásában. A látottakat a nagybecskereki Tóth Irén bábművész, a százhalombattai Zsidákovits Katalin és dr. Szőke Anna értékelte.  

— Mi az óvodai bábjátszást segítjük ezzel a rendezvénnyel, nem pénzért játszunk, ebből senki sem profitál. Ellene vagyok, hogy az óvodákba olyan bábelőadásokat vigyenek, amelyekért belépőjegyet kell váltani — hangsúlyozta dr. Szőke Anna. — Megtapasztaltam, hogy nem minden szülő tud száz dinárt fizetni, ezért megtörtént, hogy egy-egy kisgyereknek a bábelőadás napján nem kellett óvodába mennie. Aki jövedelmet kíván szerezni a bábjátékból, az a művelődési házaktól kérjen befogadást. Nagybecskereken ezen a téren már jelentős lépéseket tettek. Egy háromtagú, szakemberekből álló zsűri megnézi a bábelőadást, és ha jóváhagyja, akkor ingyen bemutathatják az intézményekben.

Bodó Zoltán felvételei