Keresztény Testvérek!
     
Valószínűleg minden ember életében van olyan tapasztalat, amelyet nem tud megmagyarázni. Némelyek a sors számlájára írják ezt, mások a szerencsének vagy Isten segítségének tulajdonítják. Miért nem lehet a hit tapasztalatát könnyen elfogadni? Feltehetőleg azért, mert az életet meg kellene változtatni a hit tapasztalatának hatására.

A sötétség tapasztalata is sokrétű. Ami nem látható, amit eltakarnak és érthetetlennek akarnak feltüntetni, az az okkultizmus mágiája. A tudatlanság és a hazugság sötétsége a legrosszabb. Akik a sötétben tapogatóznak, nem tudják felismerni a valóságot. A kétség, a kétségbeesés, az ellenséges érzések és a gyűlölet az embereket a gyötrődés vermébe veti. Az ember azt gondolhatja, hogy ebből nincs kiút. Elnyomja, és lélegzetét is elveszi. Ez az igazi sötétség. Ez a gonoszság mélysége. Jézus azonban azért jött, hogy szavai és feltámadása által megvilágosítsa az embert. Jézus képes minden sötétséget elűzni az emberekből. Léteznek pillantok, amikor az ember elméje elsötétül, és nem lát rendesen. Ezek azok a pillanatok, amikor mások elrontják kedvünket, amikor elszomorítanak bennünket, és felmérgesítenek viselkedésükkel. Mi magunk is képesek vagyunk erre. Képesek vagyunk elszomorítani másokat. Szomorúak voltak azok, akik Jézust szerették. Már kora reggel felkeresték sírját. A tanácstalanság sötétségéből jöttek. Azért jöttek, hogy megtalálják a világosságot és az új utat.

Mindannyiunk számára nehéz elfogadni a mások halálát. Nehezen hisszük, hogy ők már nincsenek köztünk, hogy többet nem látjuk őket a földi életben, nem élvezhetjük közösségüket. A mi felebarátaink voltak, de eltávoztak tőlünk. Ezt a fájó tapasztalatot mindannyian átéljük mindennapjainkban. „Én kinyitom sírjaitokat és kivezetlek titeket sírjaitokból” -- mondja a Szentírás. Az ószövetségi próféta ezekkel a szavakkal hirdette meg Jézus Krisztus eljövetelét. Nekünk is szükségünk van a feltámadásra.

Léteznek emberek, akik érzéketlenek a felebarátjaik szüksége és problémái iránt. Rájuk mondjuk, hogy hidegszívűek, kőből van a szívük. Az evangéliumban olvassuk, hogy miközben Jézus a kereszten függött, oldalát felnyitotta a katona lándzsája. Jézus kezünkbe adta magát, megnyitotta szívét előttünk. Földi élete során mindig nyitott volt, és minden ember számára volt ideje. Segített az embereken, megbocsátotta a bűnöket, meggyógyította a betegeket, felemelte az elesetteket. Feltámadása által minden ember szíve kapujából elmozdította a követ.

Legyünk őszinték életünk felé, és tiszteljük tapasztalatainkat. A hagyományon túl az igazság, az élet és a megváltás iránti éhség, végül is a hit utáni éhség az, amit minden ember a szíve mélyén hordoz.

Húsvétkor az örökkévalóság magjait vetették el, a növekedés és az érlelés magjai vannak a szívükben. A hit felismeri Isten tervét az emberrel. A hit az emberi értelem számára sokkal inkább az elfogadás lehetőségét adja meg, mint valamilyen akadályt és megkötést. Az emberi értelem már nagyon sokszor eljutott végső képességei határához. A hit teszi lehetővé, hogy túllépjünk értelmünk korlátain. A hit megtapasztalása életünk gazdagodását segíti. A hit tesz képessé bennünket, hogy kilépjünk létünk sötétségéből a Feltámadott világosságára, aki hív, vonz, és átjárja szívünket.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot, és a Feltámadt Krisztus bőséges áldását!