Nem számít újdonságnak az, ami most történt Magyarországon. Európa történetében már többször előfordult ehhez hasonló.
Több mint fél évszázaddal ezelőtt voltak népek, amelyek úgy gondolták, hogy a jövő majd mindent igazolni fog, s bármi, amit a jelenben vagy a közelmúltban elvégeznek vagy elvégeztek, legitimitást nyer a cél érdekében. Tulajdonképpen mindegy, hogy a cél az osztály nélküli társadalom, a felsőbbrendű ember kitenyésztése, a választások megnyerése vagy egy ország gazdasági stabilitásának a megteremtése, az eszméig vezető út - amely sok esetben ellentétben áll az emberi normákkal és a közerkölccsel - azonnal legitimitást nyer, ha a ,,jóslat beteljesül. Fontos kiemelni, hogy régebben sokkal radikálisabb eszközökkel éltek, mint a mostani demokráciák, közös momentum viszont, hogy a tömegek, vagyis a társadalom nagyobbik része hallgatólagosan beleegyezett, illetve eltűrte azokat a népszerűtlen intézkedéseket, amelyek a kijelölt cél felé vezettek. Ebben az elfogadtatásban fontos szerepe volt és még van is a mindenkori hatalomnak, hiszen az a propagandán keresztül juttatja el az emberekig a doktrínákat, de a propaganda - értsd média - révén jutnak el a társadalom legszélesebb rétegeihez az elméletek is, amelyek számos tekintetben racionálisak és logikusak, tehát könnyen megtéveszthetik a sok esetben nem elég képzett tömegeket. A propaganda eszköz arra, hogy a pártok elveit és hazugságait folytonosan valósággá tegye, hiszen azok igyekeznek tudományosan is igazolni az eszméiket, és ezáltal a tömegek fokozatosan a párt irányítása alá vonhatóak.
Minden modern államban, demokráciákban van egy kialakult normarendszer, amelynek figyelmen kívül helyezése többnyire a politikai elit bátorságát is meghaladja. Nem minden esetben érvényes az elv, hogy a cél szentesíti az eszközt. Magyarország olyan helyzetbe került, hogy a társadalom egy része nem képes tovább tolerálni azokat a lépéseket, amelyeket a kormány tesz, illetve tett a múltban. Úgy vélik, rossz irányban halad az a politika, amely a hazugságok és a félrevezetések eszközével próbál kormányozni.
A napokban többféle magyarázat is napvilágot látott, melyek mindegyike megpróbálja értelmezni a nyilvánosságra került miniszteri hanganyagot, ezek közül a legvalószínűtlenebb az, amelyik arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy Magyarország felelős minisztere egy őszinte beismerő vallomást tett, és új korszak köszönt be ezután. Tény és való azonban, hogy sohasem derült volna ki, hogy a miniszterelnök mennyire félrevezette a választópolgárokat, ha a hanganyag nem kerül nyilvánosságra. Ne áltassuk magunkat, nem arról van szó, hogy hazudnak a politikusok - a hatalom megszerzése és megtartása érdekében szinte mindent elkövetnek a pártok, nem riadva vissza a hazugságoktól és a törvénytelenségektől sem -, hanem, hogy a magyar kormány ilyen csúnyán lebukott. A veszély abban van, hogy ha a társadalom elfogadja és tolerálja, hogy becsapták - amit utólag a kormány büszkén be is vallott -, akkor ezek után egyrészt: bármilyen egyértelmű hazugság hangozzék is el, nem lesz ember Magyarországon, akit ez érdekelne, másrészt - és talán ez a veszélyesebb -: megerősítést nyer az az elgondolás, hogy a cél elérése érdekében minden meg van engedve. Az ország gazdasági stabilitásának a megteremtése visszamenőleges alibivé válik minden esetben, vagyis bármit megtehet a magyar kormány a cél érdekében.
Ez az út feltehetően nem járható, mert az emberek egy része sohasem lesz képes elfogadni a hazugságokon alapuló kormányzást, erre a történelem során nyilvánvaló példák is akadtak bőven, igaz, akkor az állam radikális eszközöket vetett be az ellenfelek kiiktatására.