Egy pár életének legszebb napja — a legtöbbször csak így emlegetik a házasságkötés, az esküvő dátumát. Nem mindenki álmodozik azonban pompás álomlagziról, van, akinek egy meghitt, szerény ceremónia többet ér. Szabadkán mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő lehetőséget: a városházán a díszterem és a kisterem is a házasulandó felek rendelkezésére áll. Az utóbbi időben egyre többen választják a kistermet, egy hétköznap délutáni ceremóniával.

— Hétköznap csak a kisteremben esketünk — mondja Csányi Klára anyakönyvvezető-helyettes. — A városháza más, mint egy iroda egy helyi közösségben — például Palicson, Bajmokon vagy Csantavéren —, csak meghatározott napokon eskethetünk, hiszen a termek közvetlenül a polgármesteri hivatal mellett találhatóak. Hétköznaponként a csütörtök volt az „esküvőnap”, de mivel most csütörtökönként vannak a képviselő-testületi ülések, a párokat szerdán délutánonként adjuk össze a kisteremben.

A hétköznapi esküvőket általában azok választják, akik már nem az első házasságukat kötik, akik nem szeretnének a szombati, vasárnapi esküvői forgatagban megjelenni, vagy akiknek valami miatt „sürgős”. Ez utóbbiak egyre többen vannak.

— A fiataljaink sajnos egyre nagyobb számban hagyják el az országot — mondja Klára. — Ez már nem titok, erről mindenhol beszélnek. Mennek a kenyér, a megélhetés után, és akik hosszabb ideje élnek kapcsolatban, általában még az indulás előtt megesküdnek, hogy már férj és feleségként vágjanak neki a nagyvilágnak. Ilyenkor nincs idő a szervezkedésre, a lakodalomra, csak az a fontos, hogy a házasságukat papíron tudják igazolni a könnyebb munkavállalás, lakásbérlési lehetőségek végett. Persze nem szoktuk kikérdezni a fiatalokat, de arra következtethetünk, hogy ez az ok, ezért akarnak még itthon, mihamarabb megházasodni.

Az egy évben megkötött házasságok száma stagnál. 2013-ban 610, 2014-ben 606, 2015-ben 654, 2016-ban pedig 621 pár mondta ki a boldogító igent Szabadka területén. Sok szabadkai külföldön kel egybe, ezt utólag bejegyeztetik az itteni anyakönyvbe is. Tavaly 117 ilyen utólagos beírást kértek, egy évvel korábban 101-et. Akik a szabadkai városházán kívánnak megesküdni szombaton vagy vasárnap, szabadon választhatnak a már említett kisterem és a díszterem között.

— A kisterem ingyenes, a dísztermet bérelni kell, a díja körülbelül 5300 dinár, a zenei kíséretért 1000 dinárt kell fizetni — mondja az anyakönyvvezető-helyettes. — Az utóbbi időben viszont egyre felkapottabb a „terepi” esküvő, az anyakönyvvezető ilyenkor külső helyszínen bonyolítja le a szertartást. Ez azonban nem kevés pénzbe kerül. Ez városi illeték, ami 18 964 dinárt tesz ki, mégis egyre többen választják ezt a lehetőséget. Szombatonként ez csak utolsó esküvő lehet, hiszen nem rúghatjuk fel a városháza „házirendjét”. Egy anyakönyvünk van, tehát nem mehetünk kétfelé, nem tehetjük meg, hogy én itt esketek, a kolléganőm pedig kimegy terepre. Amikor itt befejezzük a munkát, csak akkor megyünk terepre esketni azzal, hogy mi csak Szabadka területén végezhetjük a munkánkat. Ha valaki Palicson vagy Kelebián kötne házasságot, akkor annak a helyi iroda illetékeséhez kell fordulnia.

A terepen kötött házasságok esetén a városi illeték csak akkor kerül kevesebbe, ha orvosi papírral bizonyítható, hogy valamelyik házasulandó fél egészségügyi okokból nem tud jelen lenni a városházán — ha például súlyos szívbetegség vagy gerincbántalmak miatt nem lépcsőzhet. Olyan esetek is előfordulnak, amikor a pár a kora miatt nem tud eljutni a díszteremig, ezek az emberek sokszor harminc-negyven évet élnek le egymás mellett boldogságban, és csak időskorukban érzik úgy, hogy mégis hitelesíteni kellene a kapcsolatukat.

A fiatalok körében azonban egészen más a divat: most már a lánykérések is egyre extrémebbek, az esküvőn pedig nem annyira az a fontos, hogy nagy legyen, sok vendéggel, hanem hogy az emberek — ismerősök és ismeretlenek egyaránt — sokáig beszéljenek róla.

— A kolléganőmnek volt egy olyan esete, amikor a menyasszony igen vicces kedvében volt, és a kérdésre, hogy szabad akaratából köt-e házasságot, a zsúfolásig megtelt nagyteremben igen hangosan és érthetően nemmel felelt. Persze azonnal síri csend lett, mindenki megdöbbent, leginkább a vőlegény és a szülők. A kolléganő ismét feltette a kérdést, de ezúttal figyelmeztette a menyasszonyt, hogy jól gondolja meg, mit válaszol, mert ha újra nemmel felel, a házasság érvénytelen lesz. A menyasszony erre elpirulva azt mondta, hogy csak viccelődni akart. Ezek elég kemény dolgok, nem lehet velük tréfálkozni, sajnos úgy érzem, sokan nincsenek tisztában a házasságkötés komolyságával.

Ezt bizonyítja az a tény is, hogy évente mindig van legalább egy-két olyan esküvő, amelyen az utolsó pillanatban nem jelennek meg a házasulandó felek.

— Számunkra ez nem olyan vicces, főleg a hétvégi esküvőknél, mert azokra a papírmunkát előre el kell végezni, ki kell írni a jegyzőkönyvet, az anyakönyvi kivonatokat... Ha van 18-20 esküvő egy hétvégén, és, mondjuk, az elején, a harmadik-negyedik beírt pár „elfelejt” eljönni, akkor a következőket mind javítgatni kell, nem adhatjuk ki az anyakönyvi kivonatokat a sorszámváltozás miatt. Ez nagy kellemetlenség nekünk is és a többi házasulandó párnak is.
 

ERZSÉBET ÉS MIKLÓS HELYETT HANNA ÉS KEVIN

A következő „legszebb nap” a párok életében a gyermek érkezése. Hogy pontosan hány baba születik évente, azt egészen pontosan nem lehet meghatározni az anyakönyvi beírások alapján, mert a kicsi érkezésének bejelentésére a szülőnek 30 napja van. Így  a decemberben születetteket sokszor csak januárban jelentik be.

— 2014-ben 1410, 2015-ben 1312, 2016-ban pedig 1444 babát írattak be. Ez növekedést mutat, de ebbe beletartoznak a külföldön születettek is, akiket a szülők Szabadkán is beírattak — mondja Ódry Kákonyi Zsuzsanna, az Anyakönyvi Hivatal vezetője. — Pontosabb számot talán a kórház tudna mondani, mert ott január 1-jétől december 31-éig vezetik a születések számát.

Ami a névadási szokásokat illeti, nagyon kirívó esettel még nem találkoztak a szabadkai illetékesek, de vannak különleges nevek a bejegyzések között.

— Amire rábukkantam, az például az Ekaterina, a Roxana, a Bijanka, fiúnevekből a Noel, a Kevin, de ezekből egyre kevesebb van. A szülők igyekeznek a vezetéknévhez illő keresztnevet választani, és a gyakorlat megengedi, hogy a szülők a nemzetiségük nyelvén is beírják a baba nevét az anyakönyvbe. Nem mondanám, hogy extrém neveket választanak, de vannak ritkán hallott, mégis szép, hagyományos nevek, ilyen például a Csenge, a Villő, a Kolos, a Zalán vagy a Nimród. Vannak „bevált”, gyakori nevek, ilyenek például a Petra, Dóra, Zsófia, Szabolcs, Tamás, Szilárd...

Divatosnak számítanak a rövid, két szótagú nevek, főleg a kislányok esetében. Egyre több a Léna, a Hanna vagy az Anna. Egyébként is vannak „divathullámok” a névadásban: a nyolcvanas-kilencvenes években szinte minden héten született egy-egy Anita vagy Attila, ma már azonban csak kevesen döntenek e nevek mellett. És míg a szerb nemzetiségű szülők többsége ragaszkodik a régi, „klasszikus” nevekhez — mint például a Jelena, Jovana, Lazar, Uroš, Stefan —, addig a hagyományos magyar nevek szinte teljesen eltűntek.

— Ez talán a történelmi kötődéstől is függ — mondja Zsuzsanna. — Úgy veszem észre, hogy a magyar nemzetiségű szülők nem ragaszkodnak annyira a „tradicionális” nevekhez, kevés például az István, a Miklós, az Erzsébet vagy a Katalin.

Hogy milyen nevet adunk gyermekünknek, csak rajtunk áll. Egy tényezőt azonban figyelembe kell vennünk: a névválasztás nagymértékben kihat az utód életére, sőt, tudományosan bizonyított tény, hogy némely munkahelyet, pozíciót sokkal nehezebb megszerezni olyan névvel, amelyet a munkaadó nem tart elég „komolynak”.

A nyitókép iIlusztráció: Pixabay.com