A hangfaltól az abakuszig

A hangfaltól az abakuszig

A hangfal egy régi történet, 2009-ben ezzel kezdte vállalkozói karrierjét Matijevics Ármin. Kisebb-nagyobb sikerrel, mondja, majd nevetve megjegyzi, nem volt sikeres az elképzelése. Tudtam, hogy nem szabad feladni, otthagyni, így állandóan gondolkodtam, hogyan tovább — teszi hozzá. — Most tartok ott, ahol mindig is lenni szerettem volna.

A harmincöt éves szabadkai fiatalember Makkhetesen, a családi háza mellett nyitotta meg a famegmunkáló műhelyét, melyet 2016 májusában jegyzett be Matke CNC néven. Finom faillat lengi be a kis helyiséget, ahol két munkás dolgozik. Meglepődöm, amikor egy asztalon meglátom a rengeteg abakuszt. Te számológépeket készítesz? — kérdezem csodálkozva. Kiderül, hogy igen, 10 000 darab legyártására kapott megrendelést, ez kitölti a kis műhely kapacitásának javát, úgyhogy mást már nem nagyon tud vállalni. Napi 80 abakuszt gyártanak: a CNC-gép kivágja a keretet, abba szintén gép fúrja bele a kis golyókat tartó fémrudak beillesztéséhez szükséges lyukakat, ezt egy fiatalember felügyeli, majd következik a csiszolás, a ragasztást pedig kézzel végzik, ez a másik foglalkoztatott feladata.

— Eleinte négy részből raktuk össze a keretet, de nem lehetett olyan pontosan összeilleszteni az abakuszokat, hogy a golyók szabadon mozoghassanak. Így jutottam el odáig, hogy a keretet egyben kell kivágni a falemezekből. Aztán merült fel a következő gond, hiszen a szerkezet könnyen tört — mutatja Ármin, leejtve egyet. Ripityára tört, nem vitás. Persze erre is született megoldás, két helyen illesztenek bele „erősítést”, megragasztják, majd fémkapoccsal is rögzítik. Így már gyerek- és leejtésbiztos. Ármin vállalkozói létét és sikerének kulcsát jól illusztrálja az abakusz tökéletesítésének folyamata: soha nem adta fel, mindig a megoldást kereste, és meg is találta. De mesélje el ő maga, hogyan is lett belőle vállalkozó:

— A Szabadkai Műszaki Szakfőiskolán gépészmérnökként diplomáztam, majd elkezdtem a szegedi szalámigyárban dolgozni. Ez 2008 környékén volt, a nagy gazdasági válság idején, amikor mindenki igyekezett visszafogni a költségeket. Kilenc hónapja dolgoztam ott, amikor is kiderült, felesleggé váltam. A főiskolán azt mondták, és én is úgy gondoltam, hogy gépészként nagyon nagy esélye van az embernek, rögtön el tud helyezkedni. No, a válság kellős közepén, amikor próbáltam munkát találni, nem így történt. Ott voltam huszon-egynéhány évesen, fiatalon, és több hónap sikertelen keresgélés után azon gondolkodtam, ha most valahol el is helyezkednék, húsz-harminc év után onnan is kitehetnek, és idősebb fejjel, családdal ez még nehezebb lesz... Akkor döntöttem úgy, hogy megpróbálok a saját lábamra állni, mert akkor csakis tőlem függ, hogy boldogulok-e, hiszen minden döntést én hozok meg.

Első vállalkozását 2009-ben kezdte, akkor foglalkozott azokkal a bizonyos hangfalakkal, amelyekkel nem sikerült meghódítania a piacot.

— Egy-két évig próbálkoztam ezzel, közben gondolkodtam, hogyan tovább. Tudtam, hogy valamit tennem kell, de feladni, otthagyni nem szabad. Mindig kerestem a lehetőséget, s ekkor egy ismerős megtalált, aki kerámialapokat gyártott, neki kellettek a formák. Ezeket addig három ember két-három hónapig készítette el kézzel, viszont nem sikerültek tökéletesen szimmetrikusra. Így jutottak el oda, hogy CNC-géppel kellene dolgozni, és ekkor kerültem én is a képbe. Egy pályázat segítségével szert tudtam tenni egy CNC-gépre, viszont nagyon kemény munka volt a működtetésének elsajátítása. A kis alaptudásom nem sokat segített. Ám nem adtam fel, így végül elkészültek a formák. Miután elvitték őket, rá kellett döbbennem, hogy ezeket hónapokig használják, vagyis új megrendeléseket kell találnom... Asztalosoknál házaltam munkáért, de nem volt könnyű, hiszen nem ismertek, sok helyre be sem jutottam. Hosszadalmas kilincselés után aztán néhányan bizalmat szavaztak nekem, s amikor látták, hogy becsületes vagyok, „reklámozni” kezdtek. Így aztán lassan beindult a vállalkozás. Öt-hat évembe tellett, még a CNC-gép mellett is, hogy a műhely valamennyire fel legyen szerelve, meg hogy az emberek megismerjenek, folyamatosan hozzanak munkát. Az utóbbi két esztendőben azt látom, hogy az asztalosoknak, a fémiparnak, a varrodáknak, ha a vállalkozó becsületesen dolgozik, annyi munkájuk van, hogy egyszerűen nem győzik. 

Tavaly október óta az abakuszgyártás a cég fő profilja. Ármin meg van elégedve, hiszen a megrendelő öt évre ígért neki munkát, a szériagyártás pedig sokkal egyszerűbb, kifizetődőbb, mint az egyedi darabok készítése. A fiatalember bővíti a műhelyt, a jelenlegi épület folytatásában már áll az alap. Bízik benne, hogy a két foglalkoztatott hosszú távon nála marad, hiszen jó munkaerőt nagyon nehéz találni.

— Beszéltem velük. Az egyik régebb óta nálam dolgozik, és mondtam neki, hogy komolyak a szándékaim, ő pedig azt ígérte, marad. A másik próbaidőn van, majd két hónap után ülök le vele beszélni, ott is megnézzük, hogy tudunk-e több évben gondolkodni. Egyelőre szerencsésnek érzem magam, becsületesen dolgoznak.

* Nagyon sok pályázati forrás nyílt meg az elmúlt években, anyaországi és itthoni egyaránt. Éltél velük?

— Igen, amivel lehetett, azzal éltem. A Prosperitati kínálta lehetőséggel kezdő vállalkozóként munkagépet nyertem, egy hazai forrásra is pályáztam, folyamatban van a Pannonreg, és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél is találtam számomra megfelelő kiírást. Azt látom, ha valaki most kezd vállalkozni, és pályázik, akkor olyan összegekhez juthat hozzá, amelyekkel egy faipari műhelyt szépen fel lehet szerelni, azaz rögtön el tud indulni vele a piacon.

* Hogyan látod magad öt-tíz év múlva?

— Most, ha minden jól alakul, az átlagfizetés kétszeresét tudom megkeresni magamnak. Az a tervem, hogy két éven belül teljesen befejezzem a műhelyt, hogy már ne kelljen költeni az épületre, hiszen a gépeket egyértelműen folyamatosan fejleszteni kell. Abban bízok, hogy néhány év múlva több pénz megmarad, többet tudok magamra és a családomra fordítani, mert végül is az ember ezért csinálja. Látok esélyt és lehetőséget.

(Szalai Attila felvételei)

 

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Libaságok Tiszaszentmiklóson
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink