A gyermekirodalmat palántáló műfordító

A gyermekirodalmat palántáló műfordító

Orovec Krisztina nemcsak a szépségéről híres, nem csupán a tévénézők ismerik, hanem az irodalomkedvelők is, hiszen három gyönyörű kislánya és a televíziózás mellett Vajdaság egyik legkiválóbb műfordítója is.


Orovec Krisztina (Dancsó Andrea felvétele)


Egy két évvel ezelőtti interjúban azt nyilatkoztad, hogy neked a műfordítás nem munka, hanem hivatás. Most is így érzed? Mennyi időd jut rá?

— Két évvel ezelőtt is már három gyerekem volt, és nem sok minden változott azóta. A munkám mellett a műfordítás kikapcsolódást, szellemi feltöltődést nyújt. Jól kiegészíti egymást a kettő: ha elfáradok a gyerekekkel való foglalkozás során, vagy akár a velük való hancúrozásban, akkor esténként, ha ők már alszanak, jólesik leülni, és csendes meditáció gyanánt fordítani. Egy kicsit bonyolítja az egészet, hogy amióta letelt a harmadik kislányom után a kétéves szülési szabadság, azóta a Vajdasági Televízióban is számos feladatom van, nem olyan szabályos már a napirendem, mint korábban, nem is fordítok rendszeresen, néha egy-két hét is kiesik. Általában csak esténként jut rá időm, ritkábban délelőttönként is, amikor szabadnapot kapok a munkahelyemen, a gyerekek meg óvodában, iskolában vannak. Persze az lenne az ideális, ha szórakozásra is jutna idő, ám erre egyelőre csak egészen ritkán van példa. A műfordítást mégsem adom fel, mert hivatásomként élem meg, örömöm lelem benne.

* Miért fordítottad le magyarra Igor Kolarov Priručnik za pingvine című könyvét?

— Tizenöt éve foglalkozom műfordítással, a kezdetek óta szépirodalmat ültetek át szerbről magyarra, a gyerekirodalommal azonban mostanáig nem volt dolgom. A szerzőt sem ismertem, pedig Igor Kolarov egészen fiatal kora óta igencsak népszerű, elismert gyermekprózaírónak számított Szerbiában. Az történt, hogy körülbelül két évvel ezelőtt a Híd irodalmi folyóirat szerkesztői úgy döntöttek, egy tematikus számot a gyermekirodalomnak szentelnek. Herédi Károlyra bízták a szerkesztést, vele közösen kezdtünk el tanakodni, hogy a szerb gyermekirodalomból mit lenne érdemes bemutatni a magyar olvasóközönségnek. Ekkor ástam bele magam a témába, olvastam, kutattam, és rátaláltam Igor Kolarovra. Egy-két írását elég volt elolvasnom, máris tudtam: őt választom. A Hídnak a Rusvaj (magyarul: Rumli) című meséskönyvéből válogattam: Igor Kolarov: Rumli

Virág Gábornak, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójának is megtetszettek ezek a kis szövegek, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy érdemes lenne egy egész kötetet is lefordítani. Kolarovnak elolvastam szinte minden megjelent művét, végül a Pingvinkalauzt választottam. Azért ezt, mert noha édesbús hangulatú, viszont alapjában véve derűs történeteket tartalmaz, megnevettet. Kolarov többi könyve egy kicsit szomorkásabb, és én úgy gondoltam, elsőre talán jobb választás, ha az életmű vidámabb oldalát mutatjuk be a magyar olvasóknak. Egyébként nagyon értékes, becses darab minden könyve, szívesen lefordítanám például még az Agi i Ema című regényét is, melyből film is készült. Szomorú történet, egy magányos, a szülei és a környezete által elhanyagolt kisfiúról szól — viszont Kolarov stílusához híven a történet folyamán ez a szomorúság feloldódik, Agi megismeri a szomszédban lakó bohókás, öreg nénit, Emát, akivel hihetetlen, mágikus kalandokban lesz része. Noha az alaphelyzet nem változik, Agi magányos marad, viszont rátalál a hétköznapok örömére. Végül mosolyogva tesszük le a könyvet.

* Kiknek és miért ajánlanád a regényt?

— A Pingvinkalauz alcíme egyértelmű válasz erre a kérdésre: nem csak mesék nem csak gyerekeknek. A szövegeket nehezen lehet műfaji szempontból behatárolni, nem igazán mesék ezek, inkább kis mondolatok, bölcsességek, a kötet maga pedig afféle füveskönyv: vigasztaló, gyógyító hatású. Így aztán olvashatja mindenki, gyerek is, felnőtt is, persze a felnőtt másként értelmezi, mást lát benne, mint a gyerek. Korhatár nélkül ajánlanám olyanoknak, akik valamiért szomorúak, de szeretnének vidámak lenni.

* Miért éppen a pingvin és miért Szenti Lilla?

— Nem derült ki, hogy Igor Kolarov miért írt éppen pingvinekről, erről egyik interjújában sem beszélt. Sajnos már nem is kérdezhetjük meg tőle, mert váratlanul és korán halt meg. Az én értelmezésemben a pingvinek mi vagyunk, mindannyian, én, te és mindenki más, esendő, vergődő figurák, akik éppen valamilyen megoldást keresnek a bajaikra, és a mesékből szeretnének bölcsességet meríteni. Egy kicsit ügyetlenek, viszont bájosak, néha rossz fát tesznek a tűzre, mindig keményfejűek, ám alapjában véve jó szándékúak. A kötet végén Igor Kolarov egy rendhagyó önéletrajzban így ír önmagáról: „Kerül-fordul, elefántokra gondol. Ki tudja, mi sül ki ebből.” Lehet, hogy voltak tervei, talán már volt is az asztalfiókjában néhány elefántos mese? Kár, hogy már nem fejezheti be őket. Szenti Lilla gyönyörű illusztrációkat készített a könyvhöz, nagyon örülök, hogy őrá esett Virág Gábornak, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójának, illetve Sági Varga Kingának, a kötet szerkesztőjének a választása.

* Neked mint anyának milyen a jó gyerekkönyv? Mit olvasol szívesen a lányaidnak?

— Több módon lehet jó egy gyerekkönyv. Lehet nekem jó, mert kiskoromban nagyon szerettem, sokszor olvastam. Kapásból ilyen a Tündér Lala, a Csilicsala csodái, A két Lotti, a Mary Poppins kalandjai, A kis herceg, Csukás István történetei, Az Ezeregyéjszaka meséi, több népmesegyűjtemény és még sorolhatnám. Ezeket a köteteket megőriztem, és most újraolvasom a lányokkal együtt. Nagy élmény, hogy ők is élvezik. És lehet a könyv úgy is jó, hogy a lányaim szeretik — ami nekik jó. Ők talán jobban vonzódnak az újabb gyerekirodalomhoz, a kisebbek, Jázmin és Emma szeretik Bartos Erika, Varró Dániel verseit, valamint a klasszikus állatmeséket is, a nagyobb, az első osztályos Írisz pedig éppen a Harry Potter-sorozat első kötetét olvassa.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jó, hogy írtok... (2.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Jó, hogy írtok… (1.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink