A folyó, mellyel együtt élünk

A folyó, mellyel együtt élünk

A Tisza a történelem során mindig jelentős tényezője volt az Alföldnek, meghatározta a partján élő emberek mindennapjait. Öt országon folyik át, a vízgyűjtő területe 157 000 négyzetkilométer. A folyó eredeti hossza 1419 kilométer volt, a szabályozása, mely gróf Széchenyi István nevéhez fűződik, 1846 augusztusában kezdődött meg.

Ennek eredményeként a folyó új hossza 962 kilométer lett, 136 kilométeren új medret építettek, 589 km-en pedig holtágat alakítottak ki.

Sok költő írt már a Tisza szépségéről, illetve számtalan mese és népdal is született a szőke vízfolyamról. Mi, zentaiak, már csak gyönyörködünk a Tiszában, sétálunk a csodálatos, gesztenyefákkal szegélyezett rakpartján, nyáron megmártózunk a hűs hullámaiban, viszont a partján megtelepülő emberek számára évszázadokon át ez a folyó volt élet, a megélhetés. Az azonban nekünk sem mindegy, hogy kedvenc folyónk vize milyen minőségű, mennyire szennyezett.

Határértékek fogságában címmel szervezett beszélgetést a Tiszáról a zentai Zen Kávézó és a Magyar Mozgalom. Az est vendége dr. Fehér Illés biokémikus, a kémiai tudományok doktora és Gallusz Zsolt hidrobiológus volt, a moderátor szerepét Guzsvány Szilveszter vállalta.

Az összejövetel egyik tanulsága talán a következő: jelentős gazdasági érdekek szólnak amellett, hogy a környezetvédelem csak üres szólam maradjon, de el kell végre döntenünk, mi a fontosabb: a saját életünk vagy a profit. A jelenlévők számos szakkifejezést és adatot hallhattak, valamint az is kiderült, hogy bizonyos hatalomközeli személyek, minisztériumi tisztségviselők gyakran próbálkoztak a tudóstársadalom tagjainak megfélemlítésével, hogy a kutatásaik eredménye ne kerüljön napvilágra.

Dr. Fehér Illés és csapata a 2000-ben bekövetkezett, mindenki által ismert tiszai cianidszennyezés után, 2001-ben alapos kutatómunkába kezdett. Tíz éven át vizsgálták és elemezték a Tisza állagát, a víz szennyezettségi fokát. Ezt a tevékenységet négy éven át a Magyar Tudományos Akadémia Arany János Alapítványának köszönhetően az anyaország támogatta, majd hat évig a Vajdasági Végrehajtó Tanács tudományos titkársága finanszírozta. Ennek a csoportnak a tagja volt Gallusz Zsolt is.

Dr. Fehér Illés a hallgatóságnak elmondta, egy évtizedig a Tisza ökológiai rendszerével foglalkoztak, vagyis nemcsak a víz minősége került a figyelmük középpontjába, hanem a planktonok, a halak, a Kőrös patak, az ivóvíz állapota, a hullámtérnek a nehézfémekkel való szennyezettsége stb.

— A Tisza vízgyűjtő területe zentai szakaszának egy részén dolgoztunk, a Sárga-parttól Magyarkanizsáig. Elsősorban az érdekelt bennünket, hogy a hullámtér talajában — a Tisza partjától a töltésig terjedő területen — milyen mennyiségben találhatóak meg azok a nehézfémek, amelyeket az itt termelt kultúrnövények is felvehetnek. Megállapítottuk például, hogy az említett szennyezés nem a műtrágya alkalmazásától ered, és a felhalmozódás az utóbbi 40-50 évben jött létre. Én minden előadásomban igyekeztem hangsúlyozni, hogy az emberi tényező gyakran a leggyalázatosabb módon szennyezi a környezetet, amit egyesek el akarnak tusolni. Jómagam többször kerültem összetűzésbe az egészségügyi minisztériummal. A kutatásaink 2010-ben sajnos abbamaradtak, én nyugdíjba vonultam, de addig az illetékesektől számtalanszor hallottam, hogy bizonyos eredményeket, adatokat vagy el kell hallgatni, vagy meg kell változtatni. Felmerül a kérdés: mi magunk vigyázunk-e a Tiszára? Ahol valamikor a gyermekkoromban még homokot bányásztak, az a terület ma eltőzegesedett, ott már csak mocsaras részt találhatunk, mert a háztartási hulladékot, az ételmaradékot a folyóba dobják azok, akiknek ott van hétvégi házuk. Ha a talaj tiszta, egy négyzetméteren 200-250 festőkagylót lehet találni, Zentán, a csárdánál 2009-ben egy 300 méteres szakaszon összesen három festőkagylóra leltünk.

Az elhangzottakat Gallusz Zsolt is számos érdekes tudnivalóval egészítette ki:

— Pontszerű szennyeződések is kimutathatóak, például amikor a traktorista a Tisza vizében mossa ki permetezés után a tartályt. Amikor a Tiszáról beszélünk, akkor figyelembe kell vennünk a fito- és a zooplanktonok, a fenéklakók összetételét és számbeli jelenlétét, illetve a halak egészségi állapotát. A halak hematológiai vizsgálatával arra jutottunk, hogy a szerves szennyezés igen magas. A munkánk során részben az ivóvízellátásra is kitértünk. A vezetékes ivóvíz hálózati kiépítését nem megfelelő ütemben kísérte a szennyvízhálózat létrehozása. A szennyvizeket általában az ásott kutakba engedték, ezáltal az első vízhordó réteg ma is szennyezett, és számunkra elveszettnek tekinthető. Az aktuális vízellátás fúrt kutakból történik, melyeknek mélysége átlagban 120-130 méter, ami azért fontos, mert a mélyebben lévő vízhordozó rétegek a geológiai körülményeknek, azaz a vastag, nem áteresztő agyagrétegeknek köszönhetően még tiszták. Bácskában a fúrt kutak vízminőségére jellemző, hogy az ammónia és a vas koncentrációja, illetve az arzén jelenléte nagyobb, de mindez biológiai eredetű.

És végül egy-két zárógondolat mindkét szakembertől:

Dr. Fehér Illés: — Ha egy gyárban tervezni akarjuk a környezetvédelmet, akkor az összértékének az egyharmad részét kellene erre a célra fordítani. Ez tehát elsősorban gazdasági kérdés, de mi sajnos szegények vagyunk. A Tisza állapota jelenleg egy szimbólum, de úgy gondolom, az emberek gondolkodásmódját egyik napról a másikra még varázspálcával sem lehet megváltoztatni. Sokat kell arról beszélni, hogy ne a folyóba ürítsék ki a megmaradt permetet, ne dobálják bele a szemetet, csakhogy az ehhez hasonló előadásokra is általában az elkötelezett környezetvédők jönnek el. Én optimista vagyok, mert ha a Tisza ennyit kibírt, és további gyárszennyeződésekkel nem terheljük, akkor megmarad a jelenlegi állapota. Abban is reménykedem, hogy további tisztítóberendezéseket építenek majd.  

Gallusz Zsolt: — A természeti népek nagyon jól tudták, hogyan kell a természettel együtt élni. Később jött a pénznek mint értékmérőnek a bevezetése, a bankok, a profit, az extraprofit, majd a homo ecologicusból homo economicus lett. Lényeges változásra van szükség, nem csak a következményeknek a szanálására.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink