Szintén ezzel a módszerrel kiválasztottak egy kontrollcsoportot is, mely nem kap ilyen juttatást. A 2015-ben hivatalba lépett Juha Sipilä miniszterelnök egyik választási ígérete volt a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése az országban, és most egy kísérlet keretében meg is valósítják, az eredményeket pedig majd csak két év múlva lehet értékelni. A 2000 munkaképes korú finn állampolgár az 560 euró fejében lemond minden más szociális juttatásról. A finn kormányfő szerint az alapjövedelem meg fogja növelni a vállalkozási kedvet. Sokan viszont ellenzik a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatának még a felvetését is, a várható negatív hatásaira hivatkozva. Sokatmondó, hogy 2016 júniusában a svájciak többsége népszavazáson utasította el az alapjövedelem bevezetését a világ egyik leggazdagabb, legversenyképesebb országában.

A szóban forgó ötlet nem új keletű. Hívei szerint a munka nélkül is mindenkit megillető alapjövedelem hozzájárulhat az emberi méltóság megőrzéséhez, a szociális gondokat is megoldja, és egy tollvonással leegyszerűsíti a szociális ellátási rendszert is. Más vélemények szerint a lustaságot ösztönzi, ezáltal gyengíti a gazdaságot. Sokan baloldali utópiaként tekintenek az ötletre. Pedig Milton Friedman — akit a neoliberalizmus atyjának tartanak — nagy támogatója a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének. Az európai kommunista pártok többsége a saját ideológiájával ellentétesnek érzi. A mai modern államok hatalmas pénzeket költenek szociális programokra, és mindez többnyire kiváltható lenne az alapjövedelemmel. Bizonyos számítások szerint tehát ez nem pluszköltség, hanem éppen ellenkezőleg, megtakarítás lenne. A szociális kiadások bonyolult és költséges rendszerét, vele együtt pedig az ott működő bürokráciát is fel lehetne számolni egy ilyen megoldással. A munka világát a XXI. században a „vészesen” terjedő automatizáció jellemzi, mely a klasszikus értelemben vett munkahelyek tömeges megszűnésével jár.

A kísérlet Finnországban két évig tart, és a kiválasztottaknak az így kapott összeggel semmilyen módon nem kell elszámolniuk, viszont más típusú szociális támogatásért nem folyamodhatnak. Az 5,5 milliós Finnországban 8,1 százalékos a munkanélküliség, az átlagbér pedig csaknem 3500 euró. Az ottani átlagfizetéshez viszonyítva tehát az 560 eurós feltétel nélküli juttatás nagyon szerénynek tűnhet, viszont a várakozások szerint egy biztos havi bevétel lehetővé tenné az egyéni életút szabadabb, nem csak a munkaerőpiac elvárásaitól függő tervezését. Ha valakinek az életében egy olyan időszak kezdődne, amikor nem tud munkát vállalni, akkor egy időre kivonulna a munkaerőpiacról, hogy olyan, egyébként társadalmilag hasznos tevékenységet végezzen, amelyet ma a munkaerőpiacon nem fizetnek meg. Ilyen például a gyermeknevelés. A várakozások szerint az alapjövedelem azért is hasznos a munkaerőpiacnak, mert általa az olyan szerényen fizetett munkák iránt is megnőhet az érdeklődés, amelyekből eddig nem lehetett megélni, de az alapjövedelemmel kiegészítve már igen.

A világban kíváncsian várják a finn kísérlet első eredményeit. Az alapjövedelem ellenzői és támogatói egyaránt arra számítanak, hogy álláspontjukat a kísérlet tanulságai is alátámasztják majd. Viszont az is előfordulhat, hogy két év múlva sem leszünk sokkal okosabbak. Finnország ugyanis túl kicsi és túl specifikus ahhoz, hogy valóban minden szempontból komolyan lehessen venni — bármi lesz is majd az „emberkísérlet” vége.