home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A feldolgozások kora
Zvekán Péter
2017.01.27.
LXXII. évf. 3. szám
A feldolgozások kora

Nyugodtan állíthatom, hogy a feldolgozások korát éljük. Ez ugyanis egy olyan lehetőség a zenészek és az előadók számára, amellyel kár volna nem élniük. Főleg annak tudatában, hogy az új generációk szinte biztosan nem fogják ismerni az eredeti változatot.

Már maga a zene világa is roppant izgalmas. Vajon meddig lehet új dallamokat kitalálni, új stílust alkotni? A válasz: új stílus manapság ritkán lát napvilágot. A legfrissebb talán a dubstep, de az is 2010-ből való, és valójában nem más, mint a drum and bass lelassított verziója, egy kis hozzáadott fűszerrel. Magyarán, olyan erejű stílusteremtő hangzás, mint amilyen a rock and roll volt, szerintem ma már nincs! A dallamok kombinációjának lehetősége viszont végtelen. Ettől függetlenül sokan mégis úgy döntenek, hogy egy régebbi alkotáshoz nyúlnak, amelynél eleve meg van az alap, a dallam és a szöveg. Ezek közül pedig bármelyiket fel lehet használni. Mondjuk, régi szöveget új dallamra nem raknak, de az alapot és a dallamot szívesen értelmezik újra.


 
A feldolgozások sokszor annyira jól sikerülnek, hogy túlszárnyalják az eredetit. Az All Along the Watchtower című dalról meg voltam győződve, hogy Jimi Hendrixé, pedig nem. A szerző Bob Dylan, aki annyira furcsán és sajátosan énekel, hogy bárki nyúl is a dalaihoz, azok mindig jobbak lesznek, mint az eredeti. Így volt ez az előbb említett szám és a Knockin on Heaven’s Door esetében is.
 

 
Viszont van valaki, akinek már annyi szerzeményét dolgozták fel, hogy az már szinte vicces. Mondjuk, nem is meglepő a népszerűsége, mert egy zseniális fickóról van szó. Ő nem más, mint Stevie Wonder. A Wild Wild West című filmhez készült betétdal — mely ugyanezt a címet viseli — Will Smith nevéhez fűződik, de csak a szövege. Az alapot ugyanis Stevie-től vették kölcsön, egészen pontosan az 1976-ban kiadott Wish című dalából. George Michael és Mary J. Blige is feldolgozott egy Stevie Wonder-nótát, az As címűt, méghozzá eszméletlenül jól.
Számomra az egyik legnagyobb meglepetés a Say Say Say című slágerhez fűződik. Sokakkal együtt én is azt gondoltam, hogy a Hi Tack együttes 2005-ben rongyosra játszott felvétele mai diszkószám. Aztán kiderült, hogy ez sem eredeti dal: két legendás énekes közös gyermeke, név szerint Paul McCartney-é és Michael Jacksoné.
 

 
Viszont nem csak arra van példa, hogy egy előadó feldolgozza egy kollégája szerzeményét. Olyan is előfordul, hogy valaki a saját számát gondolja újra, főleg anyagi okok miatt. Így történt, hogy Mariah Carey az All I Want For Christmas Is Yout 2011-ben újra felvette, méghozzá az egyik legmenőbb tini énekessel, Justin Bieberrel. Mondjuk, nem volt rossz ötlet, a YouTube-on sikerült csaknem 140 milliós nézettséget elérni.
 

 
A lényeg, hogy a felsorolást nagyon sokáig folytathatnám, mert a lista szinte végtelen. Az viszont tény, hogy a feldolgozás olyan lehetőség, amellyel kár nem élni, mert egészen magasra repíthet bennünket. Olyan lehetőség, amellyel óvatosan kell bánni, de mindenféleképpen megéri. Szóval, ha nem baltázzuk el, akkor győztünk. Akkor meg miért ne?!

A nyitóképen Bob Dylan (Jean-Luc Ourlin/Commons.wikimedia.org)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..