home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A fal
Talpai Lóránt
2014.11.19.
LXIX. évf. 47. szám
A fal

A vasfüggönyön innen és túl — „Európa 25 évvel a berlini fal leomlása után”

A fal

A vasfüggönyön innen és túl

Az 1945 után élő nemzedékek életét valójában megpecsételte a Kelet és a Nyugat különbözősége, mely egyúttal azt jelentette, hogy minden, ami nyugatabbra van, szükségszerűen felsőbbrendű mindennel szemben, ami keleti. Ez a felosztás egyébként nemcsak a világháborúk után, hanem szinte évszázadok óta természetesnek tűnt. Így nem véletlen, hogy a berlini fal esetében is ugyanezt tapasztaljuk. Hiszen vitathatatlan, hogy a kelet-európai térség országainak a lakossága nagyságrendekkel jobban megszenvedte az egykori diktatórikus rendszert, mint Németország keleti része vagy Berlin. A világ figyelme, illetve érdeklődése mégis szinte kizárólag a berlini fal leomlására irányul. Ezáltal még a vérbe fojtott forradalmak, a többi közt az 1956-os magyar forradalom kapcsán is érvényesül a klasszikus nyugati kettős mérce. Mintha történelmileg el volna döntve, hogy Kelet semmiben sem lehet első. Mindennek az oka igen egyszerű: az egykori Szovjetunió, illetve ma Oroszország nyilvánvalóan nem ünnepli saját összeomlását, az Egyesült Államok pedig szinte csak az 1950-es évektől amerikanizálódott Nyugat-Európára fókuszál. Mindez természetesen a kétpólusú világrendszer megszilárdulásának is a következménye. Az úgynevezett két világrend összeütközésének fő színtere kétségtelenül a megszállt Németország volt. A berlini fal leomlása a kommunizmus összeomlásának fő szimbóluma, függetlenül attól, hogy évtizedekkel a németországi történések előtt jelentősebb események is történtek Európa keleti részén. Elég, ha a kelet-közép-európai mozgalmakra, a magyar forradalomra, a csehszlovákiai Charta 77-re, illetve a magyar—osztrák határon húzódó vasfüggöny 1989. évi megszüntetésére gondolunk. A két német állam újraegyesítése talán azért a legfontosabb történés, mert még a laikusok számára is egyértelműen világossá teszi a kommunizmus elképesztő következményeit. Hiszen még a rendkívül fejlett Németország sem volt képes pótolni, illetve felfejleszteni — mind gazdaságilag, mind pénzügyileg — a keleti német államot. A két országrész között ugyanis még napjainkban is óriási különbségek tapasztalhatóak. Németország keleti részének GDP-je a tavalyi esztendőben például alig haladta meg a nyugati rész 65 százalékát. Amíg egy átlagos nyugatnémet polgár egyévnyi elkölthető jövedelme körülbelül 30 000 euró, addig a keleten élők csupán 17 000 euróból gazdálkodhatnak. A keleti munkanélküliség szintén a duplája a nyugatiénak, körülbelül 10 százalékos. Sőt még a sport területén is érezhető a hosszú évtizedekig elhúzódó elkülönülés, hiszen az élcsapatok szinte kizárólag az ország nyugati felén találhatóak. A teljes mértékű felzárkózáshoz további évtizedekre van szükség.

„Európa 25 évvel a berlini fal leomlása után”

A fal lebontásának 25. évfordulója alkalmából számos fórumot tartottak Európa jelenlegi helyzetéről, valamint a kétpólusú világrend átalakulásáról. A Nobel-békedíjas Mihail Gorbacsovtól hallhattuk a legfigyelemreméltóbb beszédet, melynek címe Európa 25 évvel a berlini fal leomlása után volt, és főként a konfrontatív mivolta miatt érdekes. Az egykori szovjet államfő ugyanis arra szólította fel a Nyugatot, hogy oldja fel az Oroszország elleni szankciókat, és figyeljen oda Vlagyimir Putyin szavaira, melyeket nemrég a nemzetközi politikai erők egyesítéséről mondott. Gorbacsov továbbá arról is beszélt, hogy Oroszországnak és a Nyugatnak mellőznie kellene a vitákat, illetve a kölcsönös vádaskodást, és helyette mindkét félnek azokat a pontokat kellene megkeresnie, amelyek segítségével egymáshoz közelíthetnek. Gorbacsov kiemelte, hogy Európa jelenlegi helyzete korántsem olyan kritikus, mint amilyen a hidegháború évei alatt volt. Akkor ugyanis a szembenálló feleknek a fenyegető nukleáris háború árnyékában kellett előremutató döntéseket hozniuk. Azokhoz a körülményekhez képest azonban manapság szinte ideális a helyzet egy közös jövőkép kidolgozására. Természetesen a berlini fal évfordulója kapcsán a másik fél, azaz Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke is megszólalt. Azt hangsúlyozta, hogy a berliniek győzelme egyúttal annak a bizonyítéka is volt, hogy semmifajta fal vagy szögesdrót nem képes megfékezni az egyszerű emberek abbéli akaratát, hogy szabadon élhessenek. „A falak és az elnyomó rezsimek fennmaradhatnak egy ideig, de hosszú távon nem tudnak szembeszállni a szabadságvággyal és az emberi méltósággal”. Az amerikai elnök arra is utalt, hogy 25 évvel később a világ azt a haladást ünnepelheti, amelyet a fal leomlása tett lehetővé. Kiemelte, hogy az egyesült Németországnak Európában és a világban vezető szerepe van. „Az Egyesült Államok büszke rá, hogy német barátait a legszorosabb szövetségesei között tudhatja” — fogalmazott Obama, aki azt is hangoztatta, hogy „az Ukrajna elleni orosz akciók arra figyelmeztetnek bennünket, hogy még többet kell tennünk a szabad és békés Európáért.” Ferenc pápa Twitter-üzenetben emlékezett meg a berlini fal leomlásáról: „Kérek minden jóakaratú embert, hogy járuljon hozzá a találkozás, a szolidaritás és a béke kultúrájának megteremtéséhez.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..