Feltételezem, hogy önöknek is megakadt már a szemük a zöld szökőkúton vagy a Fasizmus Áldozatainak terén ugráló gördeszkásokon. Talán azt a véleményt is osztják, hogy ezek a fiatalok egyenlőek a várost rongáló suhancokkal. Egy bizonyos ideig én is így tekintettem rájuk. Ma már máshogyan gondolom: a deszkások egy bizonyos életérzés képviselői, pontosabban egy sport szerelmesei, akiknek nincs lehetőségük a számukra felszerelt parkokban gyakorolni, ilyen ugyanis nincs Szabadkán és környékén, ezért edzenek a tilosban. Ezt mondta Dániel is, aki a legelején kezdte a deszkázással kapcsolatos, személyes történetét.

— Kezdetben eldugott, kis utcákban gyakoroltunk, nem túl jó körülmények között. Ez addig tartott, amíg egy idősebb gördeszkás felfigyelt ránk, majd elhívott minket a központi zöld szökőkúthoz. Innentől kezdve szinte mindennap ott gyülekeztünk és tanultuk a trükköket: ugráltunk, gurultunk, estünk-keltünk.

Fotó: Miskolci Renátó

Dani gyakran véresre horzsolta a testét. Ez zavarta ugyan, de mindig felállt és folytatta — így igyekezett kitartóan bővíteni a trükkrepertoárját, mely napjainkra igencsak kiszélesedett. Azt állítja, nem érdemes felhagyni ezzel a mozgással egy-egy esés után sem — már csak a sport pozitív hatásai miatt sem.

— Szerintem a legszebb benne, hogy teljesen szabad vagy (nincs edző, aki megmondja, mit csinálj, így rád van bízva, mit hozol ki magadból). Ezenkívül nagyra becsülöm azért is, mert számos dologra megtanít. Például arra, hogy tanulj a hibáidból, hiszen csak úgy tudsz fejlődni, ha azokon felülkerekedsz. Felkészít a kudarcokra, és arra is megtanít, hogy mindig kelj fel esés után.

Nemcsak a lelket, hanem a testet is hatékonyan edzi ez a mozgásforma: mivel számos guggolást és ugrást kell végrehajtani egy jó produkcióhoz, keményen dolgozik a lábizom, de a fenék-, a törzsizom, valamint részben a váll és a kar is munkában van. Azt tudni kell, hogy nem egy kifejezetten erőnlétfokozó mozgásformáról van szó, de hatékonyan növeli az állóképességet és a test rugalmasságát is.

A fiataloknak több szempontból is jó választás: az átmozgató edzésen kívül önbizalmat ad, ráadásul egy összetartó baráti társasághoz is tartozhatnak.

— Belgrád és London között, amely városokban megfordultam, mindig szót értettem a helyi deszkásokkal. Ez nem véletlen, hiszen van bennünk valami közös. Például az, hogy saját akaratunkból csapjuk magunkat az aszfalthoz nap mint nap — jegyezte meg viccesen Dániel, majd hozzátette: — Ebben a sportközösségben nem számít, ki milyen nyelven beszél, és ki hol él. Mindenki elfogadja a másikat.

Miközben Dani mesélt, azon elmélkedtem, hogy a fiatalok figyelmét egy olyan sportolási lehetőségre hívom fel, amely a sok jó tulajdonságán kívül egy nagy negatívumot is tartogat: aki úgy dönt, hogy gördeszkára pattan Szabadkán, az sokak szemében szálka lesz. A rossz tapasztalatokról beszélgetőpartnerem is mesélt.

— Gyakran néhány perc vagy maximum egy óra gyakorlás után elzavarnak minket a város számos területéről. Sokan városrongáló, rossz bandának tartanak minket, pedig csak ennek a sportnak vagyunk a szerelmesei, nem rosszakarók.

Miközben a nehézségekről ejtett szót, Dani egy kissé elszomorodott, de csakhamar vidám terepre gurultunk, és a csevegésünket jó hangulatban zártuk.

— Biztos vagyok benne, hogy még évekig kijárok gyakorolni. Láttam már hatvanévesen guruló deszkást is — ő a példaképem. Hozzá hasonlóan, én is űzöm 30-40 év múlva is ezt a sportot. Talán addigra megépül a városban egy skatepark is, és nem lesz többé szégyen a gördeszkázás.