home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A durcás kisgyerek
Tomek Viktor
2011.10.26.
LXVI. évf. 43. szám

A 97 éves Képíró Sándor volt csendőrszázadost az ügyészség azzal vádolta, hogy 1942. január 21-e és 23-a között, egy újvidéki razzia során, az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek -- közöttük zsidók -- törvénytelen kivégzésében. A Fővárosi Bíróság nem jogerősen fölmentet...

A 97 éves Képíró Sándor volt csendőrszázadost az ügyészség azzal vádolta, hogy 1942. január 21-e és 23-a között, egy újvidéki razzia során, az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek -- közöttük zsidók -- törvénytelen kivégzésében. A Fővárosi Bíróság nem jogerősen fölmentette a háborús bűntett vádja alól az azóta elhunyt Képíró Sándort. Világszerte nagy botrányt kavart az ügy. A pert egyébként a Simon Wiesenthal Központ hívta életre, amely 2006-ban információkat szolgáltatott Képíróval kapcsolatban a magyar hatóságoknak. Efraim Zuroff, a központ vezetője botrányosnak nevezte az ügyet, Belgrádban és Újvidéken pedig több százan tiltakoztak, amiért a budapesti bíróság felmentette a szerbek és szerbiai zsidók megölésével vádolt Képíró Sándort. Azóta a szerbek szemében minden magyar ,,kepiro', azaz náci tiszt, fasiszta, kollaboráns.
A budapesti Fővárosi Bíróság egyébként bizonyítottság híján mentette föl Képírót, ami nem is csoda, hiszen 70 év elteltével hitelesen bizonyítani valamit már nem is olyan könnyű. Szerbia nem érti az esetet, még akkor sem, ha jogi értelemben helyesen döntött a bíróság, egyszerűen nem érti, hogyan lehetett felmenteni egy szerbgyilkos háborús bűnöst. Miért nem tett semmit a magyar állam? Szerbia számára hihetetlen az, hogy a magyar állam nem gyakorolt semmiféle nyomást a bíróságra. Úgy hiszem, a vélt vagy valódi torzsalkodás okát itt lehet igazán megtalálni. Az állam- és a bírósági hatalom Szerbiában tulajdonképpen egy és ugyanaz, holott a felvilágosodás egyik vívmánya volt a hatalommegosztás teóriája.
John Locke, a XVII. században élt angol társadalomtudós, filozófus három államhatalmi ágazatot különböztetett meg (ezt már a középiskolákban is tanítják): a törvényhozói, az igazságszolgáltatási és a végrehajtó hatalmat. Montesquieu továbbfejlesztve az elméletet azt állította, hogy ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, akkor nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s zsarnoki módon fogja végre is hajtani őket. Ám akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincs elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Bármennyire hihetetlen is Szerbia számára, Magyarországon és még ,,néhány'' demokratikus országban, a hatalmi struktúrák csak nagyon ritkán fonódnak össze, külön-külön funkcionálnak. Diktatúrákban, totalitárius rendszerekben a hatalmi ágazatok csat látszólag elkülönültek, tulajdonképpen a hatalmat egyetlen ember vagy csoport gyakorolja. Magyarországon független a bírói hatalom (nem úgy, mint Szerbiában), hiszen ez az EU-tagság egyik előfeltétele is volt, s itt az ideje, hogy Szerbiában is tudatosuljon ez a dolog.
A vagyon-visszaszármaztatási törvény kapcsán felebarátainknak őseik jussából egy gramm földet sem szándékoztak visszaadni. A vagyon-visszaszármaztatási törvényt Boris Tadić köztársasági elnök durcás kisgyerek módján írta alá, és ezzel a kollektív bűnösség elvét törvényerőre emelte. (A vagyon visszajuttatásából és a kárpótlásból ugyanis a törvénnyel kizárták volna Szerbia azon állampolgárait, köztük a vajdasági magyarok nagy részét is, akiket akaratuk ellenére, erőszakkal kényszerítettek arra, hogy a katonai behívót átvéve a megszálló erők tagjaivá legyenek.) A Vajdasági Magyar Szövetség megalkuvást nem ismerő politizálásán kívül Magyarország hathatós közbenjárása kellett ahhoz, hogy a kollektív bűnösség elvét kiiktassák a törvényből. A jogszabály körül gerjesztett hisztéria miatt a köztársasági elnök már nem tehette meg, hogy ,,csak úgy'' módosítsa a jogszabályt, hiszen annak beláthatatlan következményei lettek volna, helyette a következő egy hónap alatt törvénykiigazítással, a törvény másfajta értelmezésével oldanák meg a problémát. Hamarosan -- november folyamán -- kerül újra parlamenti eljárásba a rehabilitációról szóló törvény, ebben szabályoznák azt, hogy ki számít megszállónak, ki az, aki kizárható a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból.
Mennyi időt és energiát megtakarított volna a szerb állam, ha néhány hónappal korábban hallgat az intő szóra, és nem hozza meg a diszkriminatív szabályozást.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..