Néhány órára a figyelem központjában

Hajrá, Zsófi!

A Temes menti Torontáludvar (Idvor) az antalfalvi község egyik legkisebb települése -- a közigazgatási központoktól jó nagy távolságra. Istenadta földrajzi fekvésénél fogva is év(tized)ek hosszú során át úgy tűnt, hogy az itt élőknek vajmi kevés esélyük van a felzárkózásra. Abból az önző dél-bánsági sárból, amelyből a falu (és régió) neves szülöttéhez, a világhírű Mihajlo Idvorski Pupin (1854--1935) tudóshoz hasonlatosan a nekirugaszkodók csak jelentős áldozatvállalással tudtak kitörni. Majd a honvágy erősödésével hűségesen haza-hazajárogatni. Ötleteket is hozva a régi világ és az ősi tűzhely őrzőinek. Akik háza, földecskéje, álma és reménykedése fölött ma is biztatóan keringenek a gólyák. Sajnos, ez év júniusában -- egy érettségi bulin történt robban(t)ást követően -- a nagyvárosi bulvársajtó kiéhezett hiénáit is közibük vetette a sors. A hiedelmekkel és előítéletekkel ellentétben tehát az ezervalahányszáz lelket számláló Torontáludvar nem egyszerű világvégi falucska, melyben megállt az idő. Legfeljebb lassabban telik az esztendő az egyik Illés-naptól, azaz Sveti Ilija Gromovnik-naptól a másikig. Ezt az augusztus másodikai pirosbötűs ünnepnek a szentjét választotta ugyanis patrónusául a 2007-ben megalakult helyi Povrtar Konyhakertészek Egyesülete. Az a termelői tömörülés, amely immáron negyedik alkalommal vállalta a Bostanijada elnevezésű idvori dinnyefesztivál megrendezését -- helytörténeti időutazásra is invitáló faluközpontot választva helyszínéül.
A rendezvény ünnepi köszöntőjét ezúttal a tartományi kormány alelnöke, Goran Ješić mezőgazdasági titkár úr mondta. Aztán következett az ünnepi cipó liturgikus megáldása, megtörése és kiosztása. Majd a helyi költőkre, vokális és instrumentális előadóművészekre, valamint a nagybecskereki Pionir Művelődési Egyesület gyermek- és felnőtt tánccsoportjára támaszkodó kulturális műsor. A gyermekek a dinnyegörgetésben jeleskedtek, a nagyobbak pedig a legédesebb kerti vetemény versenyszerű kóstolgatásában. Persze, a vadászok üstjeiben rotyogtatott pörköltnek és az emlékpark árnyas fái alatt mért árpanedűknek is bőven akadt pártfogója. Tamburazenekari aláfestéssel. Útbaigazításért a pancsovai Tamiš Mezőgazdasági Intézet szakkülönítményénél is sorba lehetett állni. Nem hagyva ki pazar standjait sem az ún. őstermelőknek, akik igyekezetét a zsűri emléklapokkal és serlegekkel díjazta. Az idei bajnoki címet egy, a homokbálványosi (Bavanište) Bostan Krcko családi vállalkozásban dédelgetett negyvenöt kilogrammos görögdinnye érdemelte ki. Több hazai és vidéki bosztánytermelő egyetértésével. Mert hát egy dolog a barátkozás, és megint más a szakmai versengés...
Régi igazság, hogy Lőrinc-nap múlásával nagyjából már látni a dinnyeszezon végét. S azután hogyan tovább? --teszi fel a kérdést máris több helybéli. Is. És úgy tűnik, joggal. Mert ígéretekből tulajdonképpen eddig sem volt hiány. A témában jártasabbak véleménye szerint elsősorban a tervezett községi edukációs/szaktanácsadói központ kiépítésének, illetve a mezőgazdasági termelők hatékonyabb támogatásának kellene kiemelt figyelmet szentelni. Persze, ideális körülmények között...