Pedig a legtöbben valószínűleg arra tippeltek volna, hogy főként informatikusokra, gépész- és villamosmérnökökre, közgazdászokra vagy jogászokra van igény. Az idénymunkákat illetően pedig leginkább építőipari munkásokat, pincéreket és takarítókat keresnek.

Mindezek tükrében talán át kellene értékelni azt, amit az oktatási reformról, a munkanélküliségről, a felnőttképzésről és a hazai munkanélküliségről szajkóznak a hírekben. Minden félreértés abból fakadhat, hogy a munkaerőpiacon a kínálat és a kereslet rendre eltér egymástól. Nem olyan munkát és nem olyan képzettséggel keresnek, mint amilyenre a munkaadóknak szükségük van. Ezért beszélhetünk nálunk úgynevezett strukturális, tehát szerkezeti munkanélküliségről.

Kevesen tekintünk úgy a világra, hogy a szemünk előtt épp most nő fel az első igazi digitálisbennszülött-generáció. Pedig egy egész sor olyasmi jellemzi ezeket a fiatalokat, ami előtte egyetlen korosztályt sem. Ők azok, akik nem emlékeznek az internet előtti időkre, hiszen akkor még nem is éltek. Nehéz ezt a generációt röviden jellemezni, a szociológusok majd biztosan sokat próbálkoznak vele. A digitális bennszülöttek számára természetes, hogy körbeveszi őket a modern technológia. A szüleik gyermekkorában sok esetben még a vezetékes telefon is luxuscikknek számított, ők viszont folyamatos online kapcsolatban vannak.

Ezek a fiatalok az egész életüket úgy építik fel, ahogyan szocializálódtak: a technológia eszközeivel. Nagyon valószínű, hogy a munkaerőpiacra belépve dolgozni is pontosan úgy fognak, ahogyan élnek, játszanak. Noha a személyes kapcsolataikat sok esetben technikai eszközök közvetítésével élik meg, együttműködésre hajlamos környezet nélkül valószínűleg nem boldogulnának. A munkában feltehetően így csak akkor lesznek sikeresek, ha folyamatosan lehetővé teszik számukra, hogy minden olyan technológiai eszközt igénybe vehessenek, amelyet a játék, a tanulás és a társas kapcsolataik alakítása során már korábban megszoktak.

Hogy valaki sikeres és megbecsült munkavállaló legyen, ahhoz nem elég csupán digitális bennszülöttnek lenni. Olyan készségekre mindig is szükség lesz, mint a jó kommunikáció, a megbízhatóság, a szorgalom, a munkabírás stb. Az informatikai ismeretek megléte önmagában még semmire sem garancia. A számítógépes munka során sem csupán a szakmai hozzáértés a lényeg — noha az is elengedhetetlen —, hanem a már említett készségek is sokat nyomhatnak a latban.

A technológiai fejlődésnek a gazdaságra tett hatása az ipari forradalom kezdete óta az egyik leggyakrabban emlegetett veszélyforrás. Régi félelem, hogy az emberi munkaerőnek a gépekkel, robotokkal való széles körű helyettesítése növekvő, végül pedig kezelhetetlen munkanélküliséghez vezethet. A negyedik ipari forradalom által generált folyamatok a fejlődő országok számára a veszélyeken túl gazdasági lehetőségeket is tartogatnak. Pozitívum, hogy a találmányoknak, valamint a világhálónak köszönhetően egyre versenyképesebbé válik a kisipari termelés. A folyamatok azáltal hozhatják előnyös helyzetbe a kisvállalkozásokat, hogy egyre több ember számára teszik lehetővé a nagyvállalatokkal szemben is versenyképes, rugalmas kisüzemi termelés beindítását.

Még az olyan országok számára is hatalmas távlatok nyílnak meg, mint a miénk. Ahhoz azonban, hogy élni tudjunk az ipari forradalom legújabb szakasza által nyújtott lehetőségekkel, jól képzett munkaerőre és megfelelő infrastrukturális háttérre van szükség. Az oktatás színvonalának folyamatos emelése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek alkalmazni az ipari forradalom vívmányait. A másik fontos feltétel a gazdaság lehetőségeinek érvényesüléséhez a megfelelő infrastrukturális háttér. Az ipari forradalom legújabb szakaszában kiemelkedő jelentősége van az internetnek és az infokommunikációs technológiáknak, ezek segítségével ugyanis lehetőség adódik az infrastrukturális elmaradottság kiküszöbölésére, valamint az ebből fakadó hátrányok áthidalására — azok számára, akik ezt felismerik, és élni tudnak a vissza nem térő alkalommal.