Molnár Edvárd felvétele

- Régi motorosnak számít a szakmában, több évtizedes tapasztalat van a háta mögött. Mi a véleménye a jelenlegi vajdasági magyar újságírás helyzetéről?
- Egyetlen interjú keretében nehéz - talán nem is lehet - értékelést mondani egy olyan összetett kérdésről, mint a vajdasági magyar újságírás állapota, hiszen a témát sokfelől kell megközelíteni. S nem mindig jutnánk elkeserítő következtetésre. Vizsgálhatnánk a médiumok helyzetét. Benne a kisebbségi szerkesztőségek helyzetét. Vagy az újságírók helyzetét. A megbecsülésüket, nemcsak anyagilag. A szerkesztőségek szakmai autonómiáját. Tágabb értelemben: a sajtószabadság állapotát. Országos szinten, de a nemzeti közösségünkben is. A szakmai szintet, ami tulajdonképpen mindennek az alfája és ómegája. Mindezeket a területeken - amelyek viszont egymással nagyon összefüggnek - végig kellene járni, ha a vajdasági magyar újságírás állapotát akarnánk összefoglalni. Sommás megállapítást - amely a specifikumokat és az igen fontos részleteket (azt mondják, azokban lakik az ördög) is magában foglalja - nem lenne jó tenni.
Ha a szakmai elvárások felől vizsgálnánk a kérdést, akkor egyetérthetnénk abban, hogy itt szorít leginkább a cipő. S ez a probléma az, amelyet nem lehet intézkedésekkel, máról holnapra megoldani. Ami pedig jó, hogy ezen magunk, mások nélkül is segíteni tudunk. Ugyancsak fontos megközelítés a médiumok szabadságának a kérdése, s ehhez kapcsolódóan a polgárnak, minden polgárnak a szabad tájékozódásra való joga.
- Sokan úgy gondolják, hogy a kisebbségi médiumoknak nem volna szabad teljesen függetlennek lenniük. Mi erről a véleménye?
- Ebben a kérdésben nem lehet különbséget tenni a kisebbségi és a többségi sajtó között. Még akkor sem, ha a szabadság részleges feladása anyagilag nagyobb védelmet jelent. Ha csak annak az árán tudjuk szavatolni a kisebbségi médiumok fennmaradását, hogy nem láthatják el egyik legfontosabb feladatukat - a kritikai hangvételre gondolok -, akkor nincs értelme a létezésüknek. Ügyelni kell arra, nehogy partneri - pláne ne függőségi - viszony alakuljon ki a politikum és a sajtó között. Esetenként ettől sem vagyunk messze.
- Ha jól tudom, a Magyar Szón kívül más újságoknak is írt...
- Harmincöt év nagy idő. Sok minden belefért. Ebből a több mint 35 évből a legtöbbet a Magyar Szónál töltöttem. Három évtizedet. De már húsz éve tudósítom a Magyar Nemzetet. Rövidebb ideig voltam tudósítója a Szabad Európa Rádiónak, a Figyelőnek, a Független Hírügynökségnek, felkérésre pedig írással jelentkeztem több más médiumnál is, mint ahogy más újságírók is teszik. Jelenleg csak a Magyar Nemzetnek és a Vajdaság Mának dolgozom rendszeresen. Ez utóbbinak főszerkesztőként.
- A Vajdaság Ma internetes hírportál 2003-ban indult. Mi volt az elsődleges céljuk?
- A Vajdaság Ma volt az első vajdasági magyar folyamatosan frissített internetes médium. Célja pedig az volt és maradt, hogy gazdagítsa és kiegészítse a vajdasági magyar tájékoztatást. Ezt határoztuk meg induláskor, de több más feladatot is, amelyek már nemcsak a tájékoztatást szolgálták, hanem a nemzeti közösség szellemi erejének a gyarapítását is. A Vajdaság Ma igyekszik a maga eszközeivel elősegíteni a délvidéki magyarság minél szorosabb kapcsolattartását az anyaországgal és a Kárpát-medence többi magyar közösségével, s fontos feladatának tekinti a Vajdaságból kivándoroltaknak a szülőfölddel való kapcsolattartását. Egy internetes médium igen alkalmas az ilyen feladatokra. Hiszen bárhol is legyenek a vajdasági magyarok Magyarországtól Kanadáig, Németországtól Ausztráliáig, a friss hazai híreket bármikor megnézhetik.
- Mekkora a látogatottsága a Vajdaság Mának?
Mint ahogy nem lehet pontosan tudni, mekkora egy újságnak az olvasottsága - csak az eladott példányszámot ismerhetjük, azt viszont nem, hogy hány embernek a kezében jár egy eladott lap -, ugyanúgy nem lehet pontosan meghatározni a portál olvasottsági mutatóit sem. Vannak azonban adatok, amelyek erre inkább választ adnak, mint a nyomtatott sajtó esetében. Ilyen a napi lehívások száma. A Vajdaság Ma esetében ez napi több mint 109 ezer. De voltak olyan napok, amikor a kétszázezret is ostromolta ez a szám. Persze ez jórészt a napi események függvénye.
De figyelembe lehetne venni a napi látogatások számát is, ami több ezerre tehető. A legreálisabb viszont talán az úgynevezett egyedi látogatók száma. Ez tulajdonképpen az olvasótábor. A számítógép megjegyzi az IP-számot, s akárhányszor is látogat naponta egy-egy olvasó a portálra, bármennyi oldalt is kér le, azt egynek számolja. De egy olvasónak számolja azt is, aki esetleg csak hetente egyszer-kétszer vagy még ritkábban olvassa a Vajdaság Mát. Az egyedi olvasóink száma - havi szinten mérve - már jóval meghaladja a tízezret. Nem nagy szám, folyamatosan növekszik, ami biztató. S ez a tendencia már hetedik éve töretlen.
- Ön szerint min kellene, vagy mit lehetne változtatni az oldalon?
- Ötletben nincs hiány, csak lenne rávaló. Egyelőre azonban a fejlesztésekről le kell mondani, s a működés fenntartására kell összpontosítani. Ha lenne pénz rá, akkor első lépésként a már meglevő hírrovatok tartalmát gazdagítanánk, s csak második lépésként a publicisztikai rovatokat. Új munkatársakat is vennénk fel, köztük elsőként egy vagy inkább két olvasószerkesztőt. Nagyon ránk férne. Szeretnénk indítani egy nyelvművelő rovatot is. Kiirthatatlan hibákkal találkozunk nap nap után a vajdasági magyar sajtó nyelvében. Látom, ebbe már mindenki belenyugodott, mintha ezen nem is lehetne változtatni.
A Vajdaság Ma tájékoztatási része mellett azonban vannak még ugyancsak fejlesztésre váró tartalmak is, több hasznos információt, tudnivalót lehetne közölni. Egy átfogóbb grafikai megújításra is gondoltunk, a navigáció korszerűsítésére, de mindig másra kellett a pénz. Távlatilag a fotó helyét részben a videók vehetnék át, ez is fejlesztéseket igényelne. Mondanom sem kell, hogy az internet nagy lehetőségeket kínál. Tudnánk élni velük.
- Sok médium anyagi gondokkal küszködik, máskor pedig arra panaszkodnak, hogy hiányoznak a fiatalok. Valóban ennyire rossz a vajdasági magyar újságírás anyagi helyzete?
- Igen. Nehéz a helyzet. A következmény pedig az, hogy kiszolgáltatottá, sebezhetővé válik a sajtó, és megsínyli a minőség is. Most nemcsak a kisebbségi sajtóról beszélek. De ez itt nem a panasz helye. Mindenki ilyen gondokkal küszködik. Mi nagyrészt alapítványi és más támogatások révén, kisebb részben pedig hirdetésből származó pénzekből működünk. Ez utóbbiak nagyon megcsappantak, és a támogatások összegéből is látszik a gazdasági válság. Hiába növekszik a ,,példányszámunk'', ha nem lapeladásból, sem előfizetési díjból kell megélnünk. Fizetőssé pedig egy internetes médium sem tehető, mert abban az esetben radikálisan csökkenne a látogatottsága. Persze a legjobb megoldás az lenne, ha sikerülne szilárd és biztonságos alapokra helyezni a Vajdaság Ma működését, hogy ne a pénzgondok kössék le a figyelmünket, hanem azt csináljuk, amiért vagyunk: tájékoztassunk. Ilyen biztos forrás lehetne a hirdetés. Szerbiában azonban az internetes hirdetés csak ezután válik majd ,,divattá', s nem a kisebbségi internetes média lesz a hirdetők első közege, hanem az, amelynek több látogatója van vagy lesz.
- Mit jelent önnek a Napleány-díj?
- Mivel a Vajdaság Ma alapító főszerkesztőjeként kaptam, úgy gondolom, hogy a médium egész csapatának a munkáját is elismeri a díj. Azokét is, akik induláskor sok esetben ingyen vagy igen szerény tiszteletdíjért végezték munkájukat. Örülök az elismerésnek. A mi szakmánkban is fontos a visszajelzés. Legalább annyi, hogy: jó az irány.