A csókai Engi László, a mindenki által ismert és kedvelt Laci bácsi, január 23-án töltötte be a 89. életévét. Kívánsága szerint ezt a napot az énekkarával, a Pannónia férfikórussal és a barátaival ünnepelte meg.
„Zengettük a jövő reményit,/ Elsírtuk a mult panaszát;/ Dicsőség fényével öveztük /Körűl a nemzetet, hazát:/ Minden dalunk friss zöld levél/ Gyanánt vegyült koszorujába./ Hová lettél, hová levél/ Oh lelkem ifjusága!”
(Arany János: Letészem a lantot)
A csókai Engi László, a mindenki által ismert és kedvelt Laci bácsi, január 23-án töltötte be a 89. életévét. Kívánsága szerint ezt a napot az énekkarával, a Pannónia férfikórussal és a barátaival ünnepelte meg. Ekkor jelentette be azt is, hogy elbúcsúzik az énekkartól, nem jár be többé a próbákra, nem utazik velük a fellépésekre, de a segítségére, tanácsaira természetesen továbbra is számíthatnak. A Pannónia férfikórus dalos társuk kiválását színes zenés műsorral tette emlékezetessé.
Az ünnepelt gazdag életútjának állomáshelyeit Hajnal Attila kórusvezető idézte fel. Engi Laci bácsi 1924. január 23-án született Rábén, a ma Romániához tartozó Óbébán keresztelték meg. Tanulmányait Rábén, Szegeden, majd Nagykikindán végezte, tanító lett. Dolgozott Padén, Oroszlámoson, Törökkanizsán, a csókai általános iskola igazgatója volt. 1951-ben megalakították Csókán a József Attila Kultúregyesületet, és remek színdarabokat rendezett, de a politika nem nézte jó szemmel a tevékenységüket. Engi Lászlót kihelyezték Hódegyházára, majd hat év után visszakerült Csókára, de már nem a tanügybe, hanem a húsgyárba. A beszerzési osztály vezetését bízták rá, onnan ment nyugdíjba 25 év után. A művelődési élethez azonban sohasem lett hűtlen, a vállalatban is a kulturális tanács tagjaként működött, másfél évtizeden át zsűrizett a községi szavalóversenyeken. 1969-ben csatlakozott azokhoz a fiatal egyetemi hallgatókhoz, akikkel megalapították a jelenlegi Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületet. Életében a sport is jelentős szerepet játszott. Futballozott, kézilabdázott, gyorskorcsolyázott, kosárlabdázott, a tekeklub tagja volt, 1942 óta pedig önkéntes tűzoltó. Mindig tudta, hogy mi a dolga — szokta hangoztatni.
A programban, amely bensőségesre és egyben meghatóra sikeredett, a Pannónia férfikóruson kívül Viola János vezetésével fellépett a Bánság tamburazenekar, Losonc Inez fiatal énekes és Pintér Imre, szintén dalcsokorral kedveskedve Laci bácsinak, aki — mint kiderült — nemcsak a születésnapját, hanem a házassági évfordulóját is ülte nejével, Rózsikával. Tápai Tibor versmondó Radnóti Miklós Nem tudhatom és Arany János Letészem a lantot című költeményét mondta el, Kónya Sándor versénekes pedig egy szentmihályi népdalt hozott ajándékba. Az ünnepeltet a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Csalogány asszonykórusának nevében Tóth Rozália köszöntötte, és csatlakozott hozzá Sziveri Szabolcs, a Rákóczi férfikórus művészeti vezetője is. Természetesen mindketten daloltak is, Laci bácsival együtt. A születésnapos, akit a jelenlévők életvidám örökifjúnak neveztek, még számos gratulációt kapott, többek között a tordaiaktól, a törökkanizsaiaktól, a csókai helyi közösségtől, a művelődési és oktatási központtól, a Bozóki Hecskó Károly Dalkörtől, barátaitól és tisztelőitől.
Az összejövetel rendkívül jó hangulatban vacsorával, borozgatással, muzsikával és nótázással folytatódott.