A közelmúltban a citerások két vetélkedőn is szép eredményt értek el. A faluban jelenleg a szentmihályi Flaman István vezeti a citeraoktatást. Vele beszélgettem el a próba után.

A haladó citerázók

* Mióta vezeti Magyarcsernyén a citeraoktatást?

— 2023 októberében kezdtem itt foglalkozni a kis citerásokkal. Kezdetben három csoportot vezettem. Az első és a második osztályosok tízen voltak. Ők még elég gyengék egy ilyenfajta hangszerhez. De azért haladtunk, lassan, de biztosan. Egy ideig nem is vihették haza a citerákat, hogy ne gyakorolják otthon tévesen, hanem csak akkor, amikor már kellően elsajátították az ujjak mozgását, használatát. A középső csoportba három gyermek tartozott, ők már tudtak citerázni. A haladók szintén hárman voltak. Idővel megváltozott a résztvevők száma. Egyeseknek elment a kedvük, türelmük, volt, aki inkább a sportolást választotta. 2025 májusára két csoport maradt. A kezdők négyen vannak, négy kislány. A haladók már felső osztályos tanulók, ők hárman vannak.

* Milyen versenyeken jeleskedtek a csoportok?

— Mindkét csoport részt vett áprilisban a 40. Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn Törökbecsén és a májusban Szenttamáson megrendezett 30. Aranyciterán. A kicsik, a kezdők előtte csak a tavalyi, helyi karácsonyi műsorban léptek fel közönség előtt, úgyhogy nagyon elégedett vagyok a törökbecsei és a szenttamási eredményekkel is. A kezdők mindkét helyen ezüst minősítést érdemeltek ki, a haladó citeracsoport pedig először bronz, majd arany minősítést kapott. Külön öröm számomra, hogy az idősebbek közül van olyan, aki már eljutott a tóthfalusi népzenei táborba, sőt, az idén is tervez menni. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy más citerakedvelő gyerekekkel találkozzanak, illetve hogy fejlesszék az eddig megszerzett tudásukat is.

A kezdők alkotta citeracsoport

* Milyen dalokat tanultak meg a citerások?

— Somogyi dalokat adtak elő. Mivel most már a jobb és a bal kezüket is tudják használni, és a pörgetést is megtanulták, a jövőben dél-alföldi dalokat fognak tanulgatni, gyakorolni. Mert Bodor Anikó szavaival élve fontos, hogy mindenki ismerje a saját tájának dallamait.

* Fontos-e az éneklés is citerázás közben?

— A hangszeren játszók általában nem szeretnek énekelni is. De az én véleményem az, ha van rá mód, azaz ha a csoportban vannak énektehetséggel is megáldott gyerekek, akkor jó, ha énekelnek is.

* Hol tanítja még a citerásokat?

— A 2024/2025-ös tanévben Szentmihályon több csoportot vezetek. Nemcsak gyerekcsoport, hanem egy felnőtt-kezdőcsoport is megalakult. Akik ugyanazt tanulják, mint például itt a gyerek-kezdőcsoport, csak ők sokkal gyorsabban sajátítják el az alapokat. Tordán is több citeracsoport felkészítését segítem. Zentán egy fiatal citerással foglalkozom, Magyarkanizsán pedig három csoporttal.

* Hogyan győzi mindezt erővel, idővel? Mi a titka?

— A titok csakis az, hogy szeretettel csinálom. Van egy állandó munkahelyem, és mellette foglalkozom a citeraoktatással. Szóval négy délutánon utazgatok a településekre. Havonta 64 órát tanítok és 24 órát vezetek, azaz autóban ülök. Nem könnyű, de ez már az életemmé vált.

Próbán az oktatóval (a szerző és az Ady Endre ME Facebook-oldalának felvételei)

A citerások is örömmel meséltek élményeikről, érzéseikről.

Gyermán Magdaléna (másodikos tanuló): — Nagyon izgultam a versenyeken. Még sosem jártam abban a szép színházban Törökbecsén, és a szenttamási iskolában sem. Nem volt sem könnyű, sem nehéz megtanulnom citerázni. A nenám és a sógorom is citerázott régebben. Az ovis kistestvéremnek is mutogattam már, hogyan kell citerázni, de őt még nem érdekli.

Bacsik Fanni (másodikos tanuló): — Szeretek járni a citerapróbákra, mert sok új dalt tanulunk. És nagyon jó, hogy tudok még egy hangszeren zenélni, mert a zeneiskolában zongorázni tanulok. Otthon is mindennap gyakorolok. A citerát az egyik kisoroszi rokonunktól kaptam, mert ő most nem használja.

Győri Leona (negyedikes tanuló): — Nekem könnyű volt megtanulnom citerázni. Két évvel ezelőtt az egyik barátnőmtől hallottam, hogy lehet járni citerázni, és én is elkezdtem. Egy nénitől kaptam a citerát. A versenyeken az volt a legjobb, amikor felmentünk a színpadra, és elkezdtünk játszani.

Bottyán Viola (negyedikes tanuló): — Én szeretek énekelni. Énekléssel már többször felléptem. Örülök, hogy nem egyedül kell citeráznom, hanem többen vagyunk. Így sokkal könnyebb. A hangszert a kultúregyesülettől kaptam használatra.

Bodó Noémi (ötödikes tanuló): — Az Aranyciterán csak citerával léptek fel a résztvevők, és minden egy helyen, az iskolában volt. Törökbecsén az iskolában öltözködtünk, majd a színházterembe mentünk, ahol a fellépés volt. Ott más hangszeren is zenéltek a gyerekek, sőt, énekesek is voltak. Mi citerázás közben nem énekelünk. Az Aranyciterán jobban szerepeltünk, és ennek nagyon örülünk. 

Gyenge Tímea (hatodikos tanuló): — Én már öt éve citerázok. A próbák csütörtökönként vannak az Ady Endre ME előcsarnokában. Először a kezdőknek van az óra, majd pedig nekünk. Voltam már ezeken a versenyeken, akkor Micsik Béla bácsi volt a tanárunk.

Hegyközi Ádám (hetedikes tanuló): — Én azért szeretek citerázni, mert ez hagyományos, népi hangszer. Mindig is szerettem volna valamilyen hangszeren játszani, például gitáron, hegedűn, de ezeket nem tanították a mi falunkban. A tanárunk egy kicsit szigorú, de sokat tanulhatunk tőle. Voltam táborban is, ahol sok mindenkivel megismerkedtem, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Sőt, a versenyeken is találkoztam velük. Én úgy döntöttem, amíg csak lehet, citerázni fogok.

Minden gyerek örömmel újságolta el, hogy a vetélkedők után a fagyizás sem maradt el. Mielőtt hazajöttek volna, kipróbálták az ottani cukrász tölcséres fagyiját. A citerások legközelebb június 21-én a helyi népzene- és néptánctalálkozón lesznek láthatók és hallhatók.