Kaszás Ibolya, a Könyvtár Kör vezetője elmondta, az idei téma a keresztszemes öltés és a levendula.

– A tevékenységünket mindig egy téma köré építjük, mely volt már például a fehér és a színes vagy a tűfokos hímzés. A tábor nagyon népszerű, sokan érdeklődtek, de harminc gyereknél többet nem tudunk fogadni. Sok segítőre van szükség, számítunk a Könyvtár Kör tagjaira és másokra is a faluból, de a legjobb, hogy azok, akik már kinőtték a tábort, visszajönnek a kisebbeknek segíteni, és így együtt dolgoznak a különféle korosztályok. A jelentkezőket hatéves kortól fogadjuk, a legkisebbeknek a cérna tűbe fűzése az első feladat, majd lassan jöhet a többi is. Fokozatosan haladunk a férceléstől indulva, és a visszajárók évről évre egyre több varrási technikát sajátítanak el. Jönnek fiúk is, akik talán bátortalanabbul jelentkeznek, éppen ezért hangsúlyozzuk nekik, hogy a szabóság régen férfiszakma volt. Annak is nagyon örülünk, hogy azok is itt vannak, akik nyaranta külföldről érkeznek haza a nagyszülőkhöz. Ismerkednek a helyi gyerekekkel, barátságok születnek, és a tábor jó alkalom arra, hogy visszakapcsolódjanak az itteni közösségbe.

Kaszás Ibolya (a szerző fotói)

Kaszás Ibolya arról is beszámolt, hogy a varráson kívül egy kis néptánctanulást is beiktattak, emellett a Gyermekbarátok Egyesületének és a felsőhegyi Út a Szívhez Egyesületnek a tagjai is vállalnak foglalkozásokat. Az utolsó napon bulit, pizzázást szerveznek, átadják a köszönőlapokat, és táborzáró műsort tartanak.    

Kis Bicskei Noémi az őszre hetedik osztályba indul a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában. Elárulta, nagyon szereti a tábort, eddig csak egy évet hagyott ki.

– Szeretek kézműveskedni, jó a társaság, lehet beszélgetni, kérhetek segítséget, ha valamit nem tudok. Csináltam már kispárnát, tolltartót, táskákat, falidíszeket. Nekem az volt a legnehezebb, amikor keretre feszített anyagra hímeztünk. Korábban a mamámtól is tanultam varrni, de inkább itt sajátítottam el. Ebben az évben már segítőnek jöttem, a kicsik mellé osztottak be. Jó, ha ott vagyok, amikor valamit nem tudnak megcsinálni, például összekötni a cérnának a végét.

Kis Bicskei Noémi

Tóth Lili és Rekovics Kincső Gyöngyvér a következő tanévben negyedikesek lesznek, és a legjobb barátnők. Lili harmadszor, Kincső másodszor vesz részt a táborban. Korábban egyikük sem tudott varrni, és mint hallottam tőlük, kezdetben sokat kellett segíteni nekik. Egyébként egymás szavába vágva mesélnek az élményeikről. 

Rekovics Kincső Gyöngyvér és Tóth Lili

Lili: – Tavaly tolltartót készítettünk, választhattunk anyagot, kivágtuk, gombot varrtunk rá, minta nem volt rajta. Kaptunk egy másik anyagot is, azon ki volt rajzolva a meggy, azt kellett kivarrni. 

Kincső: – Most levendulát hímzünk, több minta van, mi egyformát csinálunk. Olyat választottunk, amely nincs előre kirajzolva, számoljuk az öltéseket, melyik sorba mennyi kell. Biztosan könnyebb lenne kirajzolva, de mi vállaljuk a kihívást, és így sem túl nehéz.

Egy elkészült munka

Arra a kérdésemre, hogy otthon is varrnak-e, vagy csak a táborban, megtudom, hogy Lili a mamájánál varrógépen összeállított egy kis táskát, Kincső pedig összevarrta a nadrágját, mely kiszakadt.

A nyáron még mindkettőjükre vár a helyi Cifrapalota Tábor, és a zentai medencében is szeretnének sokat fürödni. Kincső kajaksuliba is jár majd, és a Dunára megy egy sátoros, ottalvós kenutáborba. Emellett olvasni is szeretnek, és házi feladatot is kaptak a szünidőre, matekpéldákat kell megoldaniuk.

Szorgalmasan dolgoznak a tábor résztvevői

Az óvodaalapító emlékezete

A tábor első napján a felsőhegyi Művelődési Házban Angyalkert címmel emlékkiállítás nyílt a magyar óvodapedagógia megteremtője, Brunszvik Teréz születésének 250. évfordulója alkalmából.

A Martonvásári Óvodamúzeum állandó kiállításának dr. Szőke Anna néprajzkutató által készített képgalériája 1828-tól, az első magyar óvoda létrejöttétől nyújt bepillantást a magyar kisdedóvás történetébe. Brunszvik Teréz Angyalkert néven alapította meg az első ilyen intézetet Budapesten. Munkássága mérföldkő, hiszen elsőként ismerte fel a korai gyermeknevelés fontosságát, valamint a gyermekkor szeretetteljes, élményekben gazdag fejlesztésének jelentőségét.

Szőke Anna a kiállítás kapcsán beszélt a martonvásári Brunszvik-kastélyról, ahol Beethoven, aki szerelmes volt az egyik Brunszvik-lányba, gyakran megfordult. 

– Nagyon érdekesnek találom, hogy maradtak tőle kották, áthúzva, javítva a saját kézírásával. A kastéllyal szemben van az óvodamúzeum, ahonnan a kiállítás képeit hoztam. Láthatjuk, milyen játékszereket használtak, milyen volt a bútor, a berendezés, és az is kiderül, a természet megszerettetése is nagyon fontos volt.

Dr. Szőke Anna bemutatja az Angyalkert kiállítást

Perpauer Attila, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója a tárlat megnyitóján kiemelte, amikor Brunszvik Teréz grófnő megnyitotta az első Angyalkertet, olyan lángot gyújtott, amely évszázadokon és határokon átívelve ma is világít.

Az alkalmi műsorban Csonti Melinda tanítónő felkészítésében a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola most végzett harmadikosai léptek fel. A kiskórus elénekelte az Ugyan, édes komámasszony című felelgetőst, Pap Ágnes népmesét mondott, Szűgyi Ferenc és Tóth Lili pedig Janikovszky Éva prózájából adott elő egy-egy részletet. Az összeállítás az Ima a hazáért című fohásszal zárult a kiskórus tolmácsolásában. Szőke Anna megjegyezte, az utóbbi dal nagyszerűen képviselte Brunszvik Teréz hitvallását, mely az Isten, a haza és a nevelés volt. 

„Apa és anya, magatokon kezdjétek meg gyermekeitek nevelését!” (Brunszvik Teréz, 1821)

A Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola kiskórusa

A táborozók (fotó: A Könyvtár Kör Felsőhegy Facebook-oldala)