home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A castamere-i esők
Brasnyó Zoltán
2014.06.11.
LXIX. évf. 24. szám
A castamere-i esők

A játék neve: gátlástalan brutalitás. A királyok hullanak, mint a legyek, ahogyan a nők, a gyerekek és a bogarak nap mint nap. A Trónok Harca világa a televíziózás történetének legkegyetlenebb és legerkölcstelenebb univerzumának tűnik. Elsőre. Az HBO kolosszális költségvetésű sorozata, amelynek minden epizódja nézettségi és letöltési rekordot dönt szerte a világon, valójában mélyen következetes.

Igenis létezik egyensúly a nyers, brutális erőszak közepette — legalábbis George R. R. Martin egyedülálló fantasyvilágában. A sorozat legsötétebb pillanataiban a halál okkal történik, sorsszerű, megmagyarázható, ha úgy tetszik, belátható. Legfeljebb a szereplők tragédiájának elfogadása, feldolgozása okoz gondot a nézőnek, befogadónak. Egy dolgot a Trónok Harca eddigi négy évada során megtanultunk: nem szabad túlságosan szimpatizálnunk egy karakterrel sem. Bizarr tanulság ez, de talán éppen ettől egyedülálló a történet. Ha mégis hozzánövünk egy szereplőhöz, és bekövetkezik a legrosszabb, biztosak lehetünk benne, hogy az okkal történik. Ki tudja, talán mi, nézők is megtanulunk majd egy-két életbölcsességet. Anélkül, hogy felfedném a legutóbbi epizód történéseit, és spoilereznék, igyekszem bemutatni annak „tanulságait”. A rész egyik szereplője, akinek teljes, az istenektől való joga lett volna bosszújának beteljesítése, túl sokat kért az égiektől. Nemcsak szemet szemért, hanem bűnbocsánatot, vallomást. Ez okozta vesztét. Nem érte be azzal, hogy fizikailag alsóbbrendűként, párbajban sikerült felülkerekednie a nála legalább háromszor nagyobb testtömegű nemezisénél, vallomást, könyörgést akart. Fejébe szállt a dicsőség, amit ellenfele egy pillanat alatt kihasznált, és — talán a televíziózás történetének egyik legfelkavaróbb, legsokkolóbb jelenetsorában — megölte hősünket. Ha dölyfössége ellenére mégis az általunk „jóként” értelmezett karakter győz, elégedettek lettünk volna, győzelme mégsem lett volna erkölcsileg teljességgel megalapozva. Talán éreztük volna, hogy legalább az arcából vissza kellene vennie egy kicsit, mert előbb-utóbb pórul jár majd. A Trónok Harca mégsem lehet menthetetlenül kegyetlen. A való életben az igazság, a jogszerűség nem feltétlenül állít meg egy hatalmas, gonosz húshegyet. Ez azonban mégiscsak televízió, és nem az emberiség története. A sorozat alapjául szolgáló regénysorozat írója, a New Jersey-i származású George R. R. Martin konzekvensen arra törekszik, hogy finom egyensúlyban tartsa a szereplők morális szürkeségét. Az első évad végén a nézők által mindaddig főszereplőnek tekintett karaktert nonchalance, ohne zsanír lefejezik. Nem hisszük el, amit látunk, szitkozódunk, káromkodunk, kiborulunk. De aztán rájövünk a két alapvető tanulságra: ebben a történetben bárkivel bármi megtörténhet. A másik pedig, hogy lassacskán tudatosul bennünk, a szóban forgó szereplő halála logikus következménye volt annak, hogy kívülállóként nem akart és nem tudott beolvadni abba a romlott, korrupt világba, amelynek akaratán kívül is részese lett. Jelenléte ráadásul szúrta azok szemét, akik már régóta játsszák azt a játékot, amely az eredeti, angol címben lelhető fel: Game of Thrones. Ebben a sztoriban senki sem makulátlan, senki sem legyőzhetetlen. Ha annak tűnik is, előbb-utóbb kiderül róla, hogy szörnyen rossz döntéseket hoz a fontos pillanatokban. Vagy éppen homoszexuális, esetleg túl sokat néz a pohár fenekére. Ezeket a tulajdonságokat, jellemvonásokat pedig könyörtelenül kihasználják azok, akik részben rosszak, részben jók. Nézőpont kérdése. Ez pedig csak a főbb szereplőkre vonatkozik. A történetben a csekély jelentőségű, kispályás karakterek nem mások, mint áldozati bárányok a helyszín, Westeros fantáziavilágának brutális légkörében, az itt manifesztálódott „erkölcsi” egyensúly oltárán. Az író már korábban leszögezte, hogy a vége nem lesz happy end. Mégsem szeretnék — és ebben nézők milliói értenek velem egyet — olyan folytatást és lezárást látni ebben az epikus sztoriban, amelyben megállás nélkül szörnyű dolgok történnek a jó emberekkel. Pedig jaj, még csak most közeleg a tél!         

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..